Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. március hetnek benne, ahogyan a helyiek: a zabrálásnak, a betöréseknek nem lesz semmilyen következménye. Ez a társaság a törvény fölé helyezte magát, s ezt minden további nélkül meg is tehette. Ezek az emberek nem bűnözők, mert a bűnözők legalább veszik a fáradságot, és megpróbálnak túljárni a gazda vagy a rendőr eszén. Egy profi betörő terveket készít, kijátssza a biztonsági berendezéseket, kifigyeli a tulajdonost, és nem hagy nyomot. A G. család tagjai egyszerűen csak jönnek, tömek-zúznak, falat bontanak, ha kell, traktorral, lovas kocsival tépik ki az ablakrácsot. Azután komótosan összepakolnak, ha pedig valaki rajtakapja őket, röhögve odébb állnak. Ok a fosztogatók. Olyanok, mint a New Orleans-i társaik, akik számára a szörnyű árvíz pusztítása csupán annyit jelentett, hogy az állam megszűnt létezni, így tehát azt tesznek, amit akarnak. Vajon ki ne tudna hasonló történettel szolgálni? Kinek nem rámolták még ki a hétvégi házát, a sógora tanyáját, a nagyszülei éléskamráját? Melyik gazdának nem szedték még fel a terményét, vitték el tűzifának a gyümölcsösét, terrorizálták a gyermekét ezek a hitvány alakok? És miért kell ezt nekünk, a tisztességben élő csendes többségnek eltűrnünk? De legfőképpen: miért is ne beszélhetnénk nyíltan a fosztogatókról? Róluk azért nem illik beszélni, mert a mi G. családunk és az ország sok-sok G. családjának tagjai cigányok. Manapság viszont politikailag nem korrekt papírra vetni, hogy féktelenné vált cigány családok dúlják az országot. Aki ezt szóvá teszi, azt könnyen rasszistaként bélyegzik meg. Pedig a fosztogatás már nem csupán bűnügyi, hanem szociálpolitikai probléma, amelyet az egyes kistérségek elszegényedésének okait kutató szakembereknek sem szabadna figyelmen kívül hagyniuk. Elegendő csak arra gondolni, hogy egy-egy G. család egész falvakat, tanyacsoportokat tesz tönkre, ahol megszűnik a mezőgazdasági termelés, parlagon maradnak a földek, és aki csak teheti, elköltözik a környékről. A károk között számba kell venni az üdülőkörzetek pusztulását is annak mentális folyományaival. Például, hogy egy nyugdíjas házaspár egyetlen öröme, a családi kiskert, ví- kendház fenntartása válhat értelmetlenné. Nem kérdés, hogy ebben a konfliktusban a mindenkori kormánynak kötelessége megvédeni az ország polgárait. Erre a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás több okból is képtelen. Máig ható kárt okozott Kuncze Gábor még belügyminiszterként tett iránymutatása. Saját eredménytelenségének magyarázatául ő vezette be a köztudatba a „megélhetési bűnözés” fogalmát, amit jellegéből adódóan szerinte nem szükséees a haevománvos bűnökhöz hasonlóan szankcionálni. Ez a liberális bün- tetöpolitika lavinát indított el, a százezrek életét megnyomorító fosztogatások a bűnüldözők szemében egyszerű tyúklopási ügyekké silányultak. Ma már annak is örülhet a gazda, ha egyáltalán hajlandók jegyzőkönyvet felvenni káráról. Lazítottak a bíróságok is, amelyek az efféle lopások, betörések után többnyire nem szabnak ki elzárással járó büntetést. Még akkor sem, ha sokadszor kerül eléjük a delikvens. A fosztogatókat és a hagyományos bűnözőket kulturális és szociális különbségek választják el egymástól. Ezek a törvény fölé helyezkedő emberek többnyire nem rendelkeznek bejegyzett lakással, amelyen esetleg végrehajtható lenne az általuk okozott kár, vagy ahonnan el- vihetné őket a rendőrség a megítélt közmunka elvégzésére, és például nincsen bejelentett jövedelmük, amelyen érvényesíthetnék a kirótt pénzbüntetést. A témában jártas rendőrök pontosan tudják: a cigány fosztogatókra jellemző sajátosság, hogy a zabrálásban a család apraja- nagyja részt vesz, a lopott portéka rögvest végigvándorol a népes famílián, lehetetlenné téve a klasszikus nyomozást, a tettesek felderítését. Ezen tények elismerése azért szükséges, mert a fékevesztett családok ellen csak speciális módszerekkel lehet eredményesen fellépni. Bővíteni kell a rendőrség és a büntetőjog eszköztárát. Éppen úgy, ahogy a határokon átívelő bűnözés, az orosz, az arab vagy a kínai maffia elleni harchoz is különleges módszerekre van szükség. Csupán ezért és nem másért kell kimondani, hogy a G. család és az ország sok-sok G. családjának tagjai egy jól körülhatárolható cigány szubkultúrához tartoznak. Ha pedig a politikai döntéshozók és a véleményformálók felrázásához az kell, hogy akár a nyilvánosság segítségével is rádöbbentsük a hazai közvéleményt a cigányok által elkövetett fosztogatások döbbenetes mértékére, hát ettől sem kell visszariadni. Attól, mert beszélünk olasz maffiáról, még senki nem gondolja, hogy az olaszok általában maffiózók lennének. így az egyes cigány családok fosztogatásainak megfékezéséről folyó polémia sem vethet árnyékot a becsületes cigány származású magyar emberekre. Nem vitatható, hogy a hazai cigányság sok évszázados kirekesztettsége történelmi adósságot ró a nem cigány lakosságra. Csak az ebből fakadó pozitív diszkriminációt nem az igazságszolgáltatásban és rendvédelemben kellene érvényesíteni. (MNO)-TIME. A magazin beszámol Hillary Clinton demokrata elnökjelölt kampányútjáról a választás szempontjából kiemelkedő jelentőségű Iowa államban. Az egykori First Lady a riport szerint az egészségügy, a társadalombiztosítás terén folytat offenzívát, kiaknázva a jelenlegi rendszer visszásságai által érintett emberek érzelmeit.
