Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
2007. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 fr. Kiss G. Barnabás OFM Nagyböjt egy átalakuló világban A szokatlan, a kevésbé ismert, az újdonság mindig nagy hatással van az emberekre. Az emberi társadalmakban az idők folyamán kialakultak bizonyos megszokások, írott vagy Íratlan törvények. Az elmúlt hónapban a hamvazkodás mély benyomást keltő rítusával kezdtük el az idei Nagyböjtöt. A szent időszak a végtelen Isten kegyelmében felszólít bennünket, hogy gondoljuk át újra életünket és térjünk az Úrhoz. Az egyházi év más időszakához hasonlóan a böjt is drága és hasznos idő. Egyúttal harc és küzdelem, valamint az önvizsgálat ideje is. “A Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van: egyrészt és elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig ez a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hívők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére.” (LK 109.) Az első nagyböjti vasárnapon Krisztus példát adott: a böjtölők és a Sátánnal harcba szállók vezéreként állt elénk az evangéliumban. Mi vagyunk, akik bűnünkben, nyomorúságunkban, az élet “keresztre fe- szítettségében” és nagyböjti önmegtagadásunkban a mennyei Atyához kiáltunk: “Hozzám kiált, és én meghallgatom őt, megmentem, és megdicsőítem Őt!” (90. zsoltár) Kulturális és vallási átalakulás világát éljük. Hozzátartozik életünkhöz a bűnbánat, az engesztelés és a lankadatlan újrakezdés. Tartsunk böjtöt és ne engedjünk az olyan kísértésnek, amely a böjtölés feleslegességét és hiábavalóságát akarja velünk elhitetni, és Isten szeretetétől kivonni. A kísértő, a gonosz valós hatalom mai világunkban, akinek a szándéka, hogy a Szent közelségéből elragadjon minket, hogy védtelenné tegye törékeny életünket. Jól tudjuk, hogy a Sátán munkájának célja nem más, hogy az embert Isten elleni lázadásra szítsa, és békétlenséget munkáljon Isten és ember, majd ember és ember között. A szekularizált világ magányosan és megrettenve áll a gonosz hatalmával szemben, kiszolgáltatva a bűn rontásának és emésztő tüzének. Úgy érezzük, hogy nincs kiút. A kiút az Istennél van, a kiutat maga az Isten mutatja meg, mégpedig a gonosz hatalmának lerombolásával. Jézusban jelent meg az emberfeletti gonosz hatalom lerontója. Ezért mutat példát nekünk, amikor a pusztában böjtöl és Isten igéjébe kapaszkodva ellenáll a kísértésnek, és lerontja a gonosz hatalmát. Egész élete, szenvedése, halála és feltámadása nem irányul másra, mint az Atya akaratának teljesítésére, ami egyben mindig a gonosz, az ördög munkájának lerontása is. Istenkereső életünket körülveszi a gonoszság és az erkölcsi züllés, a békétlenség és a gyűlölet, az agresszivitás és a szabadosság. Ám nagyon sokan keresik a megoldást, a gyógyulás útját. A bűn fogságából szabadulni vágyunk és az Úr megtalál bennünket, avagy mi találunk az Úrra. A békéltetés, a bűnbocsánat szentsége erőforrást jelent nagyböjti készülődésünk idején. Hitünk ereje sokszor lanyhul és eluralkodik rajtunk a lemondás, veszítünk Krisztus-követő harci kedvünkből. Tartalmas, harcos, sőt győztes hit szükséges ahhoz, hogy megtapasztaljuk az örök élet ízét. A böjti időben éljünk a szentgyónás és a szentáldozás erejével, hogy a kísértésekkel szembeni vesztes küzdelmekben meggyengült hitünk új tartalmat nyerjen. Merjünk Jézushoz fordulni, és vegyük ki részünket a világban hatalmaskodó gonosz munkájának lerontásában. Maradjunk a bűnbánat alázatából országot és üdvösséget építő keresztények! Sokan azt mondják, hogy a rosszat gyökerestül ki kell irtani. Az evangélium szelleme viszont azt kívánja, hogy a fizikai betegséghez hasonlóan az erkölcsi rosszat is igyekezzünk meggyógyítani. A lélektan és neveléstan egyértelműen tanúsítja, hogy a kemény büntetésnél hatékonyabb gyógyszer a türelem és a szeretet. Jézusnak is küzdelembe kerül, amíg minket meggyőz feltámadásáról, és nekünk is küzdelembe kerül, amíg megbirkózunk a hit e nagy titkával. A szenvedő és dicsőséges Krisztus bennünk és közöttünk akar élni, személyekben és közösségekben testet akar ölteni, titokzatos szentségekben közli önmagát, és jelen van minden kis és nagy eseményben, minden történésben. Mindenki és minden közösség minden tette vagy az Ő keresztútjárása vagy