Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
2007. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 szebb jövő (a jelent nem illett firtatni) letéteményesei ellen csak órák, esetleg napok kérdése. A gödröt valóban elkezdték kiásni, ám a derék kubikusok meghök- kenten konstatálták: a földből itt is, ott is koponyák, kéz- és lábszárcsontok kerülnek elő. Szertegörgő ujjpercek és elsárgult bordák. Megcsikordult az ásó egy- egy vicsorító fogsoron és behorpadt medencecsonton. Borzongató látvány volt a halottak ítéletnapi sereglése. A középkori haláltáncok hangulata árasztotta el a teret. Úgy látszik, boldogult eleink a városvége hajdani temetőjét hebehurgyán, amúgy magyar módra számolták fel. A friss sírokat kihantolták, hűlt helyüket eiplanírozták, a többi maradt. Mit lehetett tenni? Némi tanakodás után a gödörásás munkálatait ezután már csak éjszakai reflektorfénynél folytatták, megelőzendő a városszerte terjedő pletykákat. Közel esett ugyanis ide a rendőrkapitányság épülete, ahová a sokat próbált pestiek szerint egy idő óta többen mennek be élve, mint ahányan onnan kijönnek. Szülőfalum Szabolcsi templom csonkatomya Odavágyik szívem vissza Harangszóval vártak engem Iskolába minden reggel. Ezeréves templom de sokat mondana Ha eredeti tornya még mindig megvolna Magaslatból hídetné A szabolcsi zsinat szentjegyét Öreg földvár tetején Díszeleg egy szép emlék Márványkő aranysárga betűi Hirdetik ősi történetét. Ahol a szőke Tisza kanyarog Partot mosva mosolyog Csalogat az ösvénybe Sima tiszta vizébe. Gyermekkorom be szép gyermekkorom Visszasírom játszó pajtásom Emlékszem e gyönyörű időkre Belevésem szivem közepébe. Kaprinyákné Bodnár Szerénke Kérjük, fizessen elő lapúnkra! HAZÁM Úgy hagytam el őt, mint a tolvaj. Magammal vittem ezt-amazt. Úgy hattam el öt, mint rabló, Elraboltam szent Margitomat. Úgy hagytam el őt, mint szökevény, Ezer dirib-darab emléktől. Úgy hagytam el őt, mint szerelmed, Elsőt, soha el nem hagyhatót. Úgy hagytam el őt, mint az éjjel Hűtlenül hagyja el a napot. Én mindörökre veled vagyok, Hazám Dennis P. Horváth M.D. Gábler Antal: ROBOT EMBER LÁZADÁSA Robot gépek - robot emberek Visszautasítom, hogy gép ember legyek Könyveket olvasok - kint az udvaron És verset irok... bent az asztalon. S érzem: letűnt idők, bűvös alkonyát A zenét, festményeket, virágok illatát Az iskola udvart - „a nagy mérkőzés előtt” S bárányfelhők zömét, az őszi ég fölött. Mert én, álmodozó, konok nyugdíjas Ma is karddal járó, középkori lovas Tudom: jó lenne TV helyett, néhány könyvet venni Ósdi vagyok... nem akarok robot ember lenni: Kultúrát gyűjtök, E-kedves öreg házban Don Qiuxote leszek, a rohanó világban.-Csépes Árpád — Csépes Tímea: Apu, mesélj nekem! Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Timi. Ez a kislány csak úgy tudott elaludni, ha az apukája mesélt neki. Lefekvés előtt odaszaladt hozzá, átölelte, és kérlelően fülébe súgta: Apu, mesélj nekem! A könyvet szerkesztette Agócs Sándor, a mesékhez Grosschmid Erik készített színes, izgalmas rajzokat. 80 old., keménytáblás, ára 2.500 Ft.
