Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
2007. január Talpunk alatt csikorog a hó, orrunkba szúr a húszfokos hideg, és csak a reggel bekapott pohárka pálinka melegít, amikor misére igyekszünk: székely kántor apósom délcegen, mellette feleségem és én - kabátomat ösz- szébb húzva -, lelkesen. Felejthetetlen a tiszta, fagyos levegő, a megcsillanó jégkristályok káprázata. A templom csendjében a Gyertyaszentelőkor nevenapját ünneplő kislányomért, Katáért adok hálát, és születendő gyermekünkért fohászkodom. A Nap és a Hold faragott jelképével díszített templomkapun kilépve kis pohár köményessel és kaláccsal, melengető szívélyességgel várnak azok, akik a misét hozzátartozójuk emlékére kérték. Ilyenek itt az emberek, a hagyományok, ilyen a közösség. Néhány nappal később, családommal "négyesben" indulunk a beígért nagy kalandra, lovas szánon utazunk a dombok közé. A fenyőerdő közelébe érve a lovak erősebben fújtatnak az emelkedőn, a száncsengő játékosan csilingel a völgyben, és némán hull arcunkba a hó. Magába fogad az igazi tél mesevilága. Nem mese az élet, mondják az okosak. A valóság kemény és olykor könyörtelen, itthon is és Erdélyben is - ezt már tudom. És mégis kérdezem: a valóság lehet-e teljes a mese nélkül, ahogy a mese sem lehet igaz az élet valósága nélkül? Szöveg és kép: KörössyRekviemek historikusán Michael Haydn és Mozart darabjai a Művészetek Palotájában Metz Katalin Gyakran hangzik el szerte a világon a jubileumi Mo- zart-év záróeseményeként a halhatatlan mester Requi- emje, utolsó műve, melyet Lacrimosa-tételének első nyolc üteme után betegségének súlyosbodása miatt félbe kellett szakítania 1791. december 5-én bekövetkezett halála előtt néhány nappal. Feleségének kérésére tanítványa, Süssmayr fejezte be, részben Mozart vázlatai, kidolgozott vokális szólamai, s talán szóbeli instrukciói nyomán. A világ jóformán csak ezt a változatot ismeri, jóllehet a XX. század második felében többen is újrakomponálták a hiányzó részeket. Richard Maunder Mozart-szakértő, angol zenetudós 1986-ban egyszerűen elvetette a Süssmayr által (egészében) komponált Sanctus-, Benedictus- és Agnus dei - tételeket, és a zeneszerző-óriás egyéb müveiből kiemelt motívumok, szólamok alapján írta meg a mise kigészí- tendő részeit, főként a hiányzó zenekari partitúrát. A 5_ Lacrimosát a 60-as években fölfedezett, mozarti Amen- fúga feldolgozásával zárta le. Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus alapító karmestere, Vashegyi György az évforduló tiszteletére most ezt a Maunder-féle változatot mutatta be a Művészetek Palotájában, Magyarországon első ízben. A nagyszabású müvet megelőzően hallhattuk Michael Haydn c-moll Requiemjét is, melyet a nagy Joseph öccse, a fiatal Mozart példaképe írt, aki amúgy épp őt követte a salzburgi hercegérsek udvari koncertmestereként. Pályájuk, művészetük tehát néhány ponton találkozott. Vélhetőleg ez indokolta, hogy e két művet együtt adták elő. Mégsem mondhatunk mást e Michael Haydn-opusra és előadására, mint hogy a szabályos mise fogalmát tisztességgel kimeríti ugyan, ám ma már nem sok invencioziást hallani ki belőle, a tételek meglehetősen egyhangúan követik egymást. Az érdeklődéssel várt Maunder-féle Requiem vegyes érzéseket keltett. Elismerést, hisz Vashegyi György a barokk muzsika tudorának precizitásával és a historikus művész érzékenységével vezette elő az ismeretlen változatot, amiről bebizonyosodott, csakugyan súlyosabb, mélyebbre villantó s jóval komorabb, mint Süssmayr népszerű változata. A vokális szólisták „vették” az akadályokat, a szokatlan kihívást, és élményszerűen adták elő szólamaikat. Kivált a historikus előadásmódhoz is vonzódó szoprán énekesnő, Zádori Mária brillírozott. Fájdalmas-fenséges ívelései lenyűgözték a hallgatót. Németh Judit átéléssel énekelte alt szólamát, ám nem tudni, miért, gyakran elfedte a zenekar; a tenor énekes Kálmán László életerős, dinamikus előadásmódja épp ellenkezőleg, a kelleténél harsányabbnak hatott, míg Kovács István a mű mély „lelki tartalékait” szólaltatta meg basz- szus hangján. És mégis... Mozart nagy ívű Requiemje ezúttal számomra nem nyújtott felkavaró élményt. Meglehet, pusztán annak okán, hogy ekkora hangversenyteremben mégiscsak elevenebben szólalna meg egy ezer árnyalatában zengő-zúgó nagyzenekar, mint egy óhatatlanul vérszegényebb historikus. Nem tudom, a kuriozitáson és a megismertetés nagy érdemén kívül, a kisebb volumenű művek mellett, érdemes-e egy historikus orkeszternek belevágnia ma egy rekviem előadásába? —A roma közösség vezeti Tiszaburát. Egyetlen olyan település van az országban, ahol az októberi ön- kormányzati választáson egy roma szervezet mindent vitt. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburán a Fiatal Romák Országos Szövetsége (Firosz) megszerezte az összes önkormányzati képviselői helyet, s a polgármesteri széket is. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
