Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-02-01 / 2. szám
2007. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 A Szabadság szerelem... (Folytatás az 1. oldalról) Szólt elsősorban azoknak, akik 1956-ban az életüket áldozták népük szabadságáért és azoknak, akik később a forradalom menekültjeként bevándoroltak, majd sikeres egzisztenciát teremtettek maguknak Amerikában. Az a tény, hogy George W. Bush elnök nyolc nappal az igen fontos és kétes kimenetelű választás előtt, időt szakított magának, az 1956-os magyar forradalmat bemutató játékfilmre, azt is mutatja, hogy mennyire fontos számára hazánk történelmének ezen epizódja. Magáról a filmről ez idáig csak röviden szóltam. A sikert a film végén, a meghatottságból fokozódó, majd elementáris erővel feltörő taps - nem vastaps! - jellemezte, sokan ejtettek könnyeket is az utolsó képsorok hatására. Az elnök láthatóan és érezhetően elérzékenyült, amint azt később a vacsoránál az asszisztensétől, Joshua B. Boltentól megtudtuk ez egyáltalán nem szokatlan nála, akik ismerik nem csodálkoznak az effajta egyéni megnyilvánulás láttán. Andy Vájná producer, Szabadság, szerelem című filmje megrázó erejű dráma, elsősorban azok számára, akik maguk is, amint e sorok írója részese, szereplője és átélője volt a modern magyar történelem legcsodálatosabb napjainak. Ezzel a bevezető néhány sorral már elárulom, számomra nagyszerű élményt jelentett a film, amelyet az otthoni ítészek ajkbiggyesztve kritizálnak, már csak azért, hogy saját fontosságukat emeljék a hollywoodi beütés ellen ágálva. Jó válasz erre az, hogy a film rövid két hét alatt minden idők legnézettebb, legsikeresebb magyar mozija lett. Külön öröm számomra, hogy a fiatalok, hisz közülük kerül ki moziba járó közönség zöme csapatostul tódulnak és váltanak jegyet az 1956-os Magyar Forradalmat hűen bemutató filmre. A film, három egymás mellett futó esemény története. Az egyik, a Melboumben olimpiai-bajnokságot nyert vízipólócsapat küzdelmeit ábrázolja, míg a másik a forradalom eseményeit és velük párhuzamosan egy fiatal pár szerelmét, amely előbb kicsit akadozva, majd teljesen kibontakozva illeszkedik bele a mozi meséjébe. A vízipólósok és a forradalom története nem kitalált fiktív mese, amint a szerelmespáré, mindkettőt vérrel írták be a magyar történelembe. A Szabadság, szerelem című mozi ötletét Andy Vájná találta ki, aki 12 évesen hagyta el Magyarországot 1956 őszén, és saját bevallása szerint, egész életén át készült a filmre. A hírneves hollywoodi Joe Eszterhas Children of Glory című eredeti történetéből Gárdos Éva, Bereményi Géza és Divinyi Réka írták a magyar forgatókönyvet. A rendezés munkájával a fiatal Goda Krisztinát bízták meg a producerek, aki nemrég mutatkozott be sikeresen, Csak szex és más semmi című vígjátékával. A három főszereplő közül Dobó Kata az egyetemista Vikit, Fenyő Iván és Csányi Sándor a két vízipólóst, Karcsit és Tibit alakítják, korhű kidolgozásban, kitűnően. Sokaknak talán idegennek tűnhet a színészek kissé darabos mozgása, de számomra éppen ez tette hihetővé a szerepeket. Huszonéves fiatalok mozognak így az életben, csak dicsérni tudom a rendező elképzelését és a kiváló színészi alakításokat. A két történelmi motívum a vízipóló és a forradalom története könnyen és jól követhető, bár egyik sem tartja be pontosan az eseményeket. A szerelmi történet pedig emberközelbe hozza a végzetes tragédiát, ameiy tökéletesen kialakítja a film drámai képét. A szerelem feloldja a forradalom drámai mozzanatait és mélyebb értelmet nyújt a dicsőséges sportsikerhez. Nem óhajtok filozófiai eszmefuttatásba merülni, ezért szimplán elmondom: a sportesemények izgalmasak, a forradalom drámai, a szerelem pedig tüzes, ha ez volt a rendező elképzelése nálam telitalálatot ért vele. A filmet természetesen lehet kritikus szemmel nézni, teszik ezt otthon helyettem elegen. Mondják, hogy himnuszt énekelni csak giccsesen lehet. Még szerencse, hogy ezt egykor elfelejtették megemlíteni a Casablanca híres Oscar-díjas rendezőjének Michael Curtiz aka. Kertész Mihálynak, mert úgy kimaradt volna a filmből az egyik legjobb jelenet, a Marseillaise. Ajánlom olvasóimnak, fogadjuk el ezt a filmet úgy, ahogy azt az alkotói elképzelték. Szeressük, kritizáljuk és nézzük meg. Itt Amerikában és Kanadában még várni kell a bemutatóra, feliratos filmmel nehéz betömi a piacra, de reméljük Andy Vájná filmjének ez is sikerül. A Fehéz Házban aratott általános siker után ez is elképzelhető. Itt tulajdonképpen be is fejeződhetne a Washington-i beszámoló, ha nem akadt volna egy pici porszem, ami véletlenül bekerült a szemembe. Az történt ugyanis, hogy a Fehér Ház-i fogadás másnapján, majd az utána követő napokon rövidebb-hosszabb ismertetőket olvashattunk az eseményről a különféle otthoni online portálokon. Legtöbben az MTI szűkszavú beszámolójából merítették a történetet, legrészletesebben talán a Népszabadság taglalta a különleges eseményt. A lap washingtoni tudósítója, Horváth Gábor nem volt meghívva a Fehér Házba, így másodkézből értesült a történtekről. Ennek ellenére az újságíró tényszerűen adta vissza a fogadás hangulatát, egészen addig, amíg a cikke utolsó bekezdéséhez érkezett. Ebben a következőket írta: „A Fehér Ház által kiadott hivatalos vendéglistán szerepel a Magyar Szabadságharcos Szövetség díszelnöke, Pásztor László is. Pásztor a nyilasok ifjúsági szervezete egyik vezetőjeként Szálasi Ferenc bizalmasa volt és a háború után kétéves börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban Győrben tevékenykedett, majd Amerikába távozott. A hatvanas évektől a Republikánus Párt számára az Amerikában élő kelet-európaiak szavazatait igyekezett megszerezni. 1988-ban zsidó szervezetek leleplezték, mire eltávolították az idősebb George H . W. Bush elnök választási kampánystábjából. ” Ezt olvasva jutott eszembe az egykori híres pesti komikus a Chicagóban, 1997-ben elhunyt néhai Halmay
