Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-12-01 / 12. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. Karácsony ragasztott az áliára. Hozták a betlehemi faistállót, amelyben gyertya égett, és benne a jászol, a Jézuskával. Az első pásztor dicsértessékkel köszönt, az angyalok Glóriát kiáltottak. A betlehemesek kolbászt, hurkát, pogácsát vagy aprópénzt kaptak. Nálunk, a szülőfalumban olykor három-négy csoport is járta az utcákat. De készült a család is a nagy ünnepre. Apám már egy héttel az ünnep előtt megvásárolta a fenyőfát a piacon. Lopva osont vele a mama a kamrába, és eldugta előlem, hogy csak akkor lássam, amikor feldíszítve áll az asztalon. De én tudtam, hová rejtette, és mindennap megnéztem, miközben számoltam a napokat. Nálunk akkoriban házilag készítettük a fenyőfa díszeit. Amikor már nagyobbacska voltam, én is segítettem: aranypapírba csomagoltam a diót, ezüstbe a kockacukrot, sokáig az helyettesítette nálunk a szaloncukrot. Előszedte a mama a múlt évi angyalhajat, apám lepkéket vágott ki aranypapírból. így készülődtünk esténként a petróleumlámpa sápadt fényénél a fény és a szeretet ünnepére. Az angyal, aki a fát hozta, a mama volt. Kiskoromban fehér asztalterítővel takarta le az arcát, hogy ne lássam, később már úgyis tudtam, hogy ő rázza meg a csengőt és jön be énekszóval a konyhából, hozva kezében a feldíszített kis fát. A gyertyát a család tagjai közösen gyújtották meg, miközben hangosan énekelték a mennyből az angyalt. Az ünnep fénypontja az ajándékozás volt. A mama kezével a Jézuska a fenyőfa alá varázsolta az áhított játékot, de hozott sálat, kesztyűt, zoknit is, a nagyapának báránybőr sapkával kedveskedett a család. A mamának egyszer imakönyvet hozott a Jézuska, apámnak meg öngyújtót. Karácsony táján mindig érzem azoknak a régi karácsonyfáknak átható fenyőillatát, felidézve magamban az ünnep fényét is és az ajándékozás mindennél nagyobb örömét a szívemben. Egyre többször eszembe jut az a régi karácsonyest, amikor az alvégi Bánó Icuka is részt vett az örömünkben. Már égtek a gyertyák, énekeltünk is néhány strófát, amikor az udvaron felugatott a kutyánk. Valaki jött! Zörrent a kapu kilincse is. Összenéztünk. Ki jöhet ilyenkor, szentestén? A mama rosszat sejtve sietett ki, majd hallottuk a hirtelen támadt csendben, hogy ketten is jönnek. Az egyik látogató gyermek lehetett, mert szapora volt a lépte. Behal látszott a konyhából a beszélgetésük. Furcsa kérésük volt. Bánó Mari néni, az özvegy cselédasszony jött Icuka lányát vezetve. Hogy mit akartak? A mama mondta el helyettük, betuszkolva őket a szobába. "Icuka nagyon sírt otthon, hogy ő még sosem látott angyalokat, amikor a fát hozzák, s hogy hozzájuk miért nem jön el karácsonykor a Jézuska? Látni szeretne ő is egyszer egy igazi karácsonyfát. Hát ezért vezette hozzánk a kislányt..." Icuka tágra nyílt szemekkel nézte a gyertyákat. Erre én levettem egy szaloncukrot a fáról, és a kezébe nyomtam: az angyalok hozták! Mutattam is, hogyan jöttek be a fával a szobába. Mozgattam a karom, mintha szárnyam lenne. Utánozni kezdett. Röpködött a szobában, és sírt. Azóta, ha a karácsonyra gondolok, Icukát látom, sovány két karját lengetve lebeg a szobában. Azóta talán már ő is felért az angyalokhoz. Aki keres az talál is!... Miközben karácsonyi képek után kutattam az interneten, találtam egy Szent Családot ábrázolót, ami jól fénymásolható szépen látszik a sokszorisítás után is. A baj csak az volt, hogy a kis Jézus azon a képen alig látható. Milyen érdekes: Alig látható. Talán a szerző üzenete is ez a kép a XXI. századnak, az Isten Fia álig látható. Csillog, villog a pompától minden, de Jézus alig látható. Sok minden utal a Karácsony közeledtére. Fenyőfákat állítunk, feldíszítjük otthonainkat, majd sütünk-fő- zünk miközben a lelkekben Jézus alig látható, érezhető. Régen én úgy hallottam nagyszüleimtől, szüleimtől, hogy az ajándékot a Jézuska hozza. Micsoda gyönyörűség volt... Ma már vesz mindenki - mindenkinek és a gyerekek nem tudják ki is a Jézuska, mert ő alig látható. Mert mindenki rohan, nem figyelünk semmire és senkire a vallás már nem jelent semmit. Miközben díszítettem a Betlehemet a kerítésben néhány gyerek megkérdezte. - Ki az a bácsi? Miért takartad be a kisbabát szalmával? Nagymamák, szülők, pedagógusok és mindenki, akiből még nem halt ki a jó érzés mindjátok el, hogy ki az a bácsi és miért takarja szalma a kis Jézust. A vallásnak összetartó ereje van. Felebaráti szeretetre nevel, őszinteségre, jóindulatra ösztönöz, de ha nincs a gyerekeknek minta, amit utánozzon, halljon, nem fogja gyakorolni a vallást, így nem adódott át nemzedékről nemzedékre. Jézust szeretni kell! Keressük meg a Karácsonyban is és mutassuk meg a gyermekeinknek. Ne elégedjünk meg a modern világ, alakította értékes és kevésbbé értékes szokásokkal, mert Jézus azt mondta: „Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik.” /pálfa.hu/ Tóth Terézia Az új előfizetési díj megtalálható az impresszumban.
