Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11. szám
2007. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa APRÓHIRDETÉS: „Csinosnak mondott elvált asszony keresi csinos, udvarias, művelt, finomlelkü férfi ismeretségét - ki magas jövedelemmel, autóval és vikkendházzal rendelkezik - házasság céljából. Vágyam a békesség jeligére.” A hirdetés megjelenése után elmentem a válaszokért. Csupán egyetlen levelet nyomtak a kezembe. Pirulva süllyesztettem bele a táskámba, és csak otthon mertem előhúzni, akkor is reszkető kezekkel. Felbontottam. Elolvastam, aztán elájultam... Arra tértem magamhoz, hogy Alajos locsolgat, élesztget. Aztán hunyorgó szemmel láttam, hogy felveszi a földről a levelet és olvasni kezdi. Nem volt annyi erőm, hogy fölkeljek és elvegyem tőle, így aztán néhány másodperc múlva, ő vágódott végig a földön, s nekem kellett őt élesztgetnem. Ugyanis ő írta nekem a válaszlevelet. O pedig nem más mint a férjem. Egyébként lompos, slampos és goromba fráter. És soha sincs egy fillérje sem. És egy ilyen merészel házassági hirdetésekre jelentkezni. Savanyú Jónásné * A-cigány párttag akarlenni. A párttitkár próbára teszi. Beküldi a gyűlésterembe, nézze meg, hogy van-e a párttagok között ellenség. Be megy a cigány, körül néz, kijön és jelenti, hogy a huszonhetedik sorban jobbra a kilencedik széken ül egy. Megdöbben a párttitkár: —Honnan tudod te ezt ilyen pontosan? —Már Lenin elvtárs megmondta, hogy az ellenség sosem alszik!... - feleli a cigány. * Kovács úr izgatottan berohan a rendőrőrsre: —Biztos úr, tartóztasson le azonnal! —Miért? Mert fejbevágtam a feleségem a sodrófával! —Szent ég, és meghalt? —Nem, de mindjárt itt lesz! * A párttitkár sétálni viszi a családot. Járják az utcákat, bámulják a tennivalókat, közben a gyerek állandóan kérdezősködik. —Mi az a nagy ház - mutat az országházra.-Nem tudom - feleli az apa. A Gél lért hegynél újra kérdez a gyerek: —Mi a neve ennek a nagy hegynek? —Nem trudom - feleli megint a párttitkár. A kérdezés megismétlődik a várban és még vagy tucatnyi más helyen, de a felelet mindig: - Nem tudom. Végül a feleség rá szól a gyerekre:-Ne zaklasd apádat ezzel a sok kérdéssel, nem látod, hogy fáradt! —Te ne szólj bele asszony, csak hadd kérdezzen! így tanul a gyerek! - feleli mérgesen a párttitkár. * Két rendőr megy az utcán. Találkoznak a plébánossal, akinek vérzik a feje. —Plébános úr, csak nem valami bűntény? —Nem, szerencsére, csak bevágtam a fejem a boy I erbe. Mennek tovább, végül az egyik remdőr megszólal: —Megtudnád mondani, hogy mi az a boyler? —Én sem tudom, én sem járok templomba. * —Az ön felesége azt állítja, hogy három éve nem szólt hozzá egyetlen szót sem. Igaz ez?-Igaz, bíró úr.-És miért? —Nem akartam a szavába vágni. ///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////// ÁBRÁNDOK Lárom sötétedik már a vár teteje Körülötte magas fák árnyéka fedi be Szememre álmot hoznátok De felcsendülnek bennem az ábrándok Messze-messze szülőfalum képe Aranysárga kertbe van téve Gondolkodom minden reggel és este Feltámad bennem a boldogság öröme Kora reggel harangszóra ébredezik a mező Minden virág integet a napkelte felől Mennyi édes pillanat Nekem életet s reményt ad Ábrándjaim másképe Gyermekkori tüneménye A szabolcsi vár teteje Életem visszavágyó ponthelye Kaprinyákné Bodnár Szerénke
