Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11. szám
2007. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 AZ ERDÉLYI ÉRCHEGYSÉGEK MODERN KIHASZNÁLÁSA Arany és ezüst rejlik e gyönyörű, öreg hegyek belsejében. E hegyek kincseiről, még a történelem előtti időkből vannak adataink. A kései bronzkorban, Myca- eniában, Aggamemnon fővárosában, Homérosz szerint jelentős aranyból készült kincsek voltak felhalmozva. Schliemann Henrik német archeológus (1822 - 1890) - az antik világ kincseinek egyik legjelentősebb feltárója, több arany tárgyat hozott onnan napvilágra. Ezekről a Mycaeniai tárgyakról az Angol Királyi Földrajzi Társaság megállapította, hogy az erdélyi érchegységek bányáiból származnak. Bizonyítékok vannak arra nézve is, hogy Trajanusz római császár (uralkodott Kr.u. 98-117) hatalmas építkezéseit az egész nagy római birodalomban, beleértve Róma városának a damaszkuszi Apollo- dorosz által tervezett csodás FORUM-át, az erdélyi érchegységből bányászott aranyból finanszírozta. Az ókori bányászatról, a római megszállásról, az itt lefolyt szorgalmas, munkás, mindennapi életről épületmaradványok, sírok, oltárok, fürdők és más leletek a XVIlI-ik században itt megkezdett ásatások leletei tanúskodnak. Ezen a területen még további tárgyak várnak feltárásukra. A vidék megkapó szépsége, a csodás, rejtelmes tájak varázslata Jókai Mórt is megihlette, aki több Ízben is bejárta Erdélyt. Nem egy regényébe építette be e vidék mondáit, hagyományait valamint lenyűgöző hegyeit, völgyeit, vízeséseit.... Európában, de talán az egész nagy világon is ritkaság számba megy az ilyen táj! Minden józan emberi ész az kívánná, hogy e vidéket környezeti védelem alá helyezzék. Az ércbányászatot, az arany és ezüst kitermelését pedig az archeológiái leletek és a környezet védelme szempontjából szervezzék meg. "Ezzel szemben, egy 1994-ben beindított nemzetközi vállalat a legolcsóbb, a legkegyetlenebb, a környezet védelmét leginkább elhanyagoló módszerekkel akarja az érckitermelést megvalósítani. Lássuk csak hogyan is kezdődött a dolog? Vasile Timis - akit most Frank Timisnek hívnak - kezdeményezte az egészet. Ez a jelenleg Londonban, Angliában élő ausztráliai üzletember, aki a Sunday Times adatai szerint 145 millió dollár vagyonnal rendelkezik, 1965-ben született a Máramaros megyei Borsán, vallásos, ortodox zsidó család gyermekeként. 1981-ben hagyta el Romániát és Ausztráliában kötött ki. Itt eleinte igen rosszul ment neki. Több vállalatot indított be, de mindegyikbe belekukott. Timis többször is tönkrement. Közben kábítószerekkel is foglalkozott. Először 1984- ben majd 1989-ben lett elitélve heroinnal folytatott kereskedelemért. Hivatalos életrajzában persze erről nem emlékezik meg. Kétségtelen az, hogy nagyon ügyes üzletember volt, mert sok vállalatot alapított, mindegyik tönkrement ugyan, de ő egyre gazdagabb és tekintélyesebb lett az üzleti világban. 1994-ben Frank Timis megalapította a Gabriel Resources Ltd. Fémbányászati társaságot. Valamilyen “külföldi” befektetők megbízásából Romániába utazott, hogy felvásárolja vagy kibérelje azt a több mint 5oo négyzetkilométernyi területet, amit Romániában aranynégyszögnek - quadrilateral - neveznek. Ez a terület éppen a szóbanforgó aranyos-vidék, beleértve Verespatakot és környékét. A vállalat neve: GABRIEL RESOURCES LTD. Az élelmes “román” vállalkozó két helyen is bejegyezteti a céget: Barbadosban valamint a La Manche csatornában levő Jersey szigeten. Mindkét hely az adófizetést és a könyvelési titkok fürkészését nem kedvelő vállalkozások paradicsoma. A vállalat székhelyét Torontóba helyezi, cégét pedig a jóhangzású GRU rövidítéssel a torontói tőzsdén jegyezteti. így lett Timis úrból kanadai üzletember. Ekkor, a cég fejeként, nekifog a befektetők toborzásának. Hatalmas progandával indít: rövid idő alatt kibányászható 3oo-6oo tonna aranyat és l,6oo tonna ezüstöt ígér, olcsó áron. Azt is megígéri, hogy kettő és fél éven belül megtérül az egész befektetett tőke és a továbbiakban 3o %-os hasznot helyez kilátásba a befektetők számára. Timis úr, aki nem ért a bányászáshoz, de kikérte a szakértők véleményét, felszíni bányászást tervez. Ennek érdekében napi 15o tonna dinamitot használnának fel a kőzet robbantására és a keletkező törmelékből ciánoldattal vonnák ki az aranyat. Nem tudjuk, de feltételezzük, hogy ez lenne a legolcsóbb megoldás. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az ilyenfajta munkálatok következtében hegyek dőlnek össze, évezredes tárnák, pótolhatatlan régészeti kincsek pusztulnának el.. Azonkívül 2,ooo családot telepítenének ki otthonaikból és 7oo hektáron hatalmas tó létesülne, tele ciánnal mérgezet latyakkal. Ezt a mintegy 2oo miliő tonnányi “feldolgozott hulladékot” egy 18o méter magas mesterséges gát (kb.egy 6o emeletes ház) tartaná vissza. A román állam beleegyezett ebbe az üzletbe és 3 miliő dollárért bérbe adta a kért területet. Eltelt több mint tíz év. Ezalatt az idő alatt nem csak a Gabriel vállalat munkálkodott, hanem mind a romániai mind pedig a nemzetközi jobbérzésü emberek és szervezetek erőteljesen léptek fel a vállalkozás ellen. Egyedülálló ökumenikus fellépésnek lehettünk tanúi: a római katolikus, a görög katolikus, unitárius, református és más protestáns egyházak határozottan és együttesen léptek fel a “project” ellen. Egyes bankok is visszutasító magatartást vettek fel a Gabriel Resources kölcsönökért való folyamodása ügyében. Látva a helyzet ingatag voltát, a nemzetközi és a romániai közhangulat elutasító véleményét, a bankkölcsönök befagyását, Vasile Frank Timis úr 2oo3 május hó 16-án lemondott a G.R igazgatói tisztségéről azzal az in
