Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11. szám
j5 „Arról van szó, hogy a zsidók 2800 év óta, főként a későbbi időkben magukról, mint kiválasztott nép beszélnek, ami szerepel a Talmudban is. Többek között Izraelt vallásilag szentesített bibliai elvekre hivatkozva hozták létre, előidézve a közel-keleti tragikus konfliktusok sorát... Az antiszemitizmust azért hangsúlyozzák sokszor a politikában, hogy elleplezzék az antihumánus megoldásokat. Persze ezek nem jellemzik a zsidóságot kivétel nélkül, hiszen a zsidóság körében napjainkban is vannak számosán, akik a humanizmus talaján állnak. Már az Ótestamentum szerint is a zsidóságon belül mindig is volt egy józan irányzat. Ez nem vallja a kiválasztottság elvét, hanem az egyéb népeket egyenrangúaknak tartja önmagával és velük jó kapcsolatokat igyekszik ápolni. Míg Esaiás könyve például az aranykort, mint a zsidóknak más népek feletti, istenség által elrendelt uralmát írja le, addig Mikeás humanista talajon áll, és arról beszél, hogy az aranykorban majd minden etnikum a maga isteneit tisztelve fog élni boldogan. Többször olvashatjuk az Ószövetségben azt a humanista felszólítást, hogy a zsidók bánjanak emberségesen a hazájukba menőkkel, mert ők is jövevények voltak Egyiptom földjén. A professzor arra is kitér, hogy ha összevetjük a hellén kultúra szellemiségét a Bibliáéval és a Koránéval, „tehát a zsidó, a keresztény vallás és az iszlám eszmei, történeti alapját képező kánonokéval, akkor közöttük óriási különbséget tapasztalunk. Ugyanis a két szent irat bővelkedik brutális jelenségekben. Tehát szükség van olyan humanista, racionális filozófiára, amely nem soviniszta, magyarbarát és védelmezi hazánkat. Ez a mai adópolitika, ez a privatizációs politika, ez az úgynevezett egészségügyi reformpolitika kifejezetten magyarságellenes, mivel ez már a nép létét veszélyezteti. Magyarországon nem más népek ellenére, de a magyarság érdekében kell eljárni, nem feledkezve meg soha Démokritosz óvó figyelmezetéséről: „... a jól kormányzott állam a legnagyobb mentsvár, s ebben minden benne van: ha ez egészséges, akkor minden egészséges, ha viszont ez tönkremegy, minden tönkre- megy ” Magyar Kurír Szent Imre késői utódai Dicsértessék - köszönt rám valaki a minap a plébánia lépcsőfordulójában. Hosszú pillanatokba telt, míg a sötétre festett hajú, piercinges, szögekkel kivert övü, manapság divatos lyukas farmemadrágos lányban felismertem egykori elsőáldozós hittanosomat. Egyetemre járok - kezdte, és elkísért egy darabon. Megtudtam, hogy szülei elváltak, de nem haragszik rájuk. Az öccse még ott2007 november hon van, az édesanyja neveli, ő már kollégiumba költözött. Mosolyogva szabadkozik a ruhája miatt, "nem akarok kilógni a többiek közül" - mondja. így is megszólják, túl rendesnek tartják, ha teheti, inkább színházba jár, mint buliba. "Van egy barátom - újságolja -, ő is hívő. Ha minden jól megy, rövidesen összeházasodunk... Nyáron együtt voltunk a kölni ifjúsági világtalálkozón..." Amikor elmondom, mennyire tetszett, hogy a Rajnán hajón érkező pápát a fiatalok derékig a vízbe gázolva fogadták, azt mondja, ők is ott voltak. "A rendészek meg akarták akadályozni, hogy bemenjünk, de nem törődtünk vele" - teszi hozzá. Miközben pedig az éjszakai szentségimádás "csodálatos" élményeit meséli lelkesen, elgondolkodom, mennyi előítélet, félreértés él bennünk, felnőttekben és fiatalokban egymás iránt. Az ifjú szeretne mihamarabb felnőni, amikor pedig már benne van a korban, mindent megtesz, hogy fiatalabbnak látssék. Igazában nem is ezzel van baj, hanem azzal, ha nem merjük, vagy nem is akarjuk vállalni az életkorunkkal járó felelősséget. Elértük ugyan a felnőttkort, de döntéseinkben még mindig úgy viselkedünk, mint egy tinédzser. Szeretnénk, ha a felnövekvő nemzedék jobb vagy legalább olyan "értékes" lenne, mint a miénk. Egyéni életvezetésünkkel és közéleti állásfoglalásainkkal teszünk-e ezért valamit? Fiataljaink sokszor magukra maradnak. Félünk megbélyegezni azokat a közéleti szándékokat, amelyek maradandó sebeket ejthetnek rajtuk. Talán még hitünk igazságait és a belőlük fakadó erkölcsi következményeket sem merjük elég határozottan képviselni feléjük, nehogy megnehezteljenek ránk. Szerencsére a fiatalok egyre többen érzik azt a belső erőt, amely szentségeinkből, liturgiánkból, az Evangélium tanításából árad. Szeretnek letérdelni és órákat tölteni csendben az Oltáriszentség előtt - mint arról a nemrég befejeződött eucharisztikus szinódus résztvevői is beszámoltak. Ösztönösen törekszenek a jóra, és azzal is tisztában vannak, ha gyarlóságaik meggátolják őket odaadottabb hitvalló életükben. Szent Imre késői utódai ma is példaképeket keresnek. Szívükben ott él a vágy, hogy valami nagyszerűt, értékeset alkossanak. A boldog család, a becsületes munka, az Istent szerető, imádságos élet örömét merjük-e mi, felnőttek egyéni példánkkal eléjük élni? Segítsük fiataljainkat, hogy ideáljaink bennük még jobban kiteljesedjenek! Papp Tamás „A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem mesztelen életét és a zsákmányt.” (Márai Sándor) AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
