Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-10-01 / 10. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. október Saáry Éva HÁBORGÓ TENGEREK Vakáció a Lipari szigeteken Aiolosz görög isten kegyetlen tréfát csinált, amikor tömlőbe rekesztette a rakoncátlanul szertecsatangoló szeleket, de még gonoszabb dolgot művel, amikor ötletszerűen szabadon bocsátja a hosszú rabságtól meg- bokrosodottakat, és rászabadítja őket a gyanútlanul bóbiskoló tengerre. Ilyenkor az egyébként olajosán sima, ibolyaszínű víz fölriad, tarajos hullámokat vet s a parti sziklák mentén csillogó legyezőként fröccsen szerte. Felséges látvány ez, de a hajóra szálló részére nemcsak ijesztő, de megalázó is, hiszen kitörhet rajta a "tengeri betegség", fényesen bizonyítva, hogy a lélek mennyire rabszolgája a gyöngeségekkel teli testnek! * A Szicíliától északra fekvő szigeteket a szelek istenéről nevezték el - Isole di Eolo - pedig jellemzőjük nem is annyira a körülöttük habzó víz, mint a gyomrukban izzó, minden pillanatban kirobbanással fenyegető tűz. A katlanok egy része - Stromboli, Vulcano - ma is működik. Mások kialudtak, vagy egyelőre - szenderegnek. * * Zürichből megállás nélkül visz az Eurofly gépe Ca- taniába. Derűs idő lévén, felhőkként suhannak el alattunk a svájci Alpok havas csúcsai, majd Elbát, Korzika sziklás partjait, Caprit, Ischiát, végül az említett szigetecskék gyöngysorát és a már messziről félelmetesen pipáló Etnát látjuk. Hotelünk Acireale fürdőhelyen modem, de lelketlen tömegszállás, ahol "futószalagon" látják el a vendégeket. Csöppet sem sajnáljuk, hogy már másnap hajnalban tovább indulunk Milazzo kikötője felé, ahol szárnyashajó vár ránk. * Első állomásunk Lipari. a "szeles szigetek" (Lipari szigetek) legnagyobbika. A kikötő már első pillanatban megnyeri tetszésünket, mert a mediterrán tájak derűjét, életörömét sugározza: sárgafalú román templomok, a főtéren San Bartolo szobra, tarka csónakok, kávéházak, ajándékboltok, rengeteg virág... Partraszállásunk éppen egybeesik egy halászbárka érkezésével. Szemünk előtt rakják kétkerekű targoncára a másfél-kétméteres fekete kardhalakat. Lipari legendák ködébe vesző múlttal, viharos történelemmel rendelkezik. A sziklaoromra épült középkori vár helyén valamikor görög akropolisz ékeskedett, és a most is folyamatban lévő ásatásokból egyremásra kerülnek napfényre az értékesebbnél értékesebb leletek: újkőkorszakbeli nyílhegyek, balták, kaparok, a bronzkor, majd az azt követő idők ékszerei, festett kerámiái... A katedrálishoz felvezető meredek lépcsősor két oldalán vulkáni eredetű kőzeteket, kristályokat árulnak. Leggyakoribb az üvegfényű, kagylóstörésü fekete obszidián (a villák kertjében, kapui előtt néha hatalmas tömböket látni), a sziget egyik legfőbb kiviteli cikkeként emlegetett lyukacsos horzsakő és kék-zöld rézvegyületek: malachit, covellina... Némelyik annyira élénk színű, hogy a túristák nem is akarják elhinni, hogy "valódi". "Gattopardo" névre hallgató szállásunk egészen más, mint az Acireale-beli volt. Mór stílusú bungalók teraszosan elhelyezett csoportja. Paradicsomi hely! A hófehérre meszelt falakról fürtökben csüng alá a vörös, lila bugenvilia, hibiszkusz. Az óriás kaktuszok kénsárga virágokat nyitnak, a citromfák tele érett gyümölccsel, s a mitológiai szobrokkal ékes kertben itt is, ott is egy-egy vaskos datolya- vagy hórihorgas kókuszpálma. Csönd és áhitat. Mindenütt tarka nyugágyak, szecessziós, áttört felületű asztalkák és székek hívogatják a vendégeket. A szobák gyalulatlan fából készült ajtajai hatalmas, várakba illő kulcsokkal nyílnak. Egyedül az ellátás gyönge (s így lesz majd mindenütt). Nem a szicíliai konyha remekeit, hanem amerikai, német túristák részére tervezett, ízetlen gene- rálkosztot adnak. Szinte naponta ugyanaz a menü: paradicsommártással leöntött "rigattoni", főtt-párolt hal, vaníliakrém. Sajt, felvágott nincs, de zöldség, gyümölcs sem. Egyedül a bor vigasztaló. Körülutazzuk a szigetet, elgondolkozva rajta, vajon, milyen érzés lehet itt élni!? (És milyen lehetett valamikor??). A szeszélyes vonalú partokat komor, fekete lávatömbök szegélyezik, amelyeket csak a horzsakőbányák fehér üregei törnek meg. S mintha a Természet nem tudná elviselni a sivár egyhangúságot, mindent teleszórt a rekettye élénk sárga fürtöket ringató bokraival... * Vulcano szigetéhez közeledve, már a hajón megüti az ember orrát a pokol kénköves lehelete... A lapos, "koporsó formájú" hegy salakos, fekete alsó részből és egy kemény, fényes, narancssárga felsőből áll, mely lelógó, ernyedt újjakkal kapaszkodik a tájba.- Fölmenjek a kráterig?? Melegen tűz a nap, és tudom, fáradságos az út, de a geológus-kíváncsiság (szakmai ártalom!) erősebb bennem a kényelemszeretetnél. Legutoljára Izlandon láttam működő vulkánt 84-ben, de az egészen más volt,
