Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-10-01 / 10. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. október léssel. Hevenyészve elláttam őket, és mentővel rohantunk velük a városi kórházba. A látvány itt is szörnyű volt: a holttestek ott feküdtek sorban a fal tövében: a gazdasági igazgató és a főkönyvelő igyekezett megállapítani a személyazonosságukat, írták a névsort, az én két sebesültemet fölvittük az első emeletre, ott volt akkor a sebészet. A folyosókon mindenütt vérző emberek, folyt a vér a kövezeten, már érkeztek rokonok, sírtak, jajveszékeltek, szinte minden orvos itt dolgozott. Természetesen én is ott maradtam. A sebészek operáltak, mi, többiek a sérülés súlyossága szerint osztályoztuk a sebesülteket, elláttuk a kisebb sérüléseket - vagy éppen megállapítottuk, hogy már késő, őt már nem kell megoperálni... Hajnalig dolgoztunk, és igazán csak akkor tudtuk megkérdezni egymástól, hogy tulajdonképpen mi történt, miért történt." Ma annyit tudunk: az elrettentés volt az ávósok célja a sortűzzel. Látták, hogy megmozdult a tömeg, és tudták, a tanácsháza előtt is egyre többen vannak. A laktanya mellett egy munkásszálló volt. Később azt híresztelték, hogy onnan lőttek először a gépfegyver mellett kuporgó ávósokra, ezért ők azt hitték, felfegyverzett tömeggel állnak szemben, és védekezniük kell. Erre vonatkozóan azonban Dudás István és társai, illetve védőik a perben semmiféle bizonyítékkal nem tudtak szolgálni. - Kegyetlen és esztelen vérfürdő volt, semmi más. 26-án délután a Győrből érkező nemzeti bizottmány képviselői nyomán néhány fegyveres is bejutott az ávós laktanyába, akik felháborodásukban agyonverték az első, kezük ügyébe került ávós tisztet. (Dudás néhány tiszttársával akkor már elmenekült.) "Másnap, 27-én reggel hatalmas tömeg gyűlt össze a tanácsháza előtt. Tudták, egy ávós tiszt oda menekült. Amikor hallotta, hogy a tömeg tódul föl a lépcsőn, kivetette magát az ablakon. A kórházban is ápoltak - és védtek a népharag elől - egy megvert ávós tisztet. Ambrus őrnagy, a parancsnokom, egy tisztességes katonatiszt, akit akkor már a nemzetőrség vezetőjévé választottak, nem látta át a helyzetet, és kiállított egy olyan papírt, amellyel ezt az ávóst kihozhatták a kórházból - a szerencsétlen egy fára fejjel lefelé fölakasztva végezte. Ambrus őrnagy tizenöt év börtönt kapott. 1963-ban megtört emberi roncsként szabadult az akkori amnesztiával. Az igazság megköveteli, hogy szót ejtsünk erről is: hogy voltak, akik - talán apjuk, gyermekük vagy feleségük esett a sortűz áldozatául - indulatukban olyasmire ragadtatták magukat, amit Isten bocsásson meg nekik..." Székelyhídi doktort is - aki időközben megkapta a leszerelési okmányát - kihallgatták az eseményeket követően a kiegészítő parancsnokságon. Azt próbálták rábizonyítani, hogy az ő alárendeltségébe tartozó katonai mentőautó tört utat 26-án délután az ávós laktanyába behatoló fegyvereseknek. Végül felmentették, hiszen tanúk sora igazolta, hogy ő akkor a kórházban életeket mentett. A sortüz áldozatai mellett további öt halottja volt Mosonmagyaróváron a forradalomnak - a megtorlások következtében. Sopronkőhidára kerültek, ott is haltak meg, jeltelen sírba hántolták el őket. 1991-ben Székelyhídi doktor - aki akkor az MDF parlamenti képviselője volt - szervezte meg ünnepélyes újratemetésüket, amelyen Antall József tartott gyászbeszédet. A múlt vállalása tesz egy népet nemzetté - mondotta akkor a miniszterelnök. Neki akkor még a múlt letagadói ellenében kellett fogalmaznia ‘56 történelmi valóságának és jelentőségének védelmében. Akkor talán még senki nem gondolta, hogy hamarosan eljön az idő - 2006-ra eljött -, amikor a múlt kisajátítói ellen kell védelmeznünk 1956 magyar forradalmát. Szöveg és kép: Kipke Tamás /Új Ember/ Tom Lantos egyetlen tanúja Gáti Lovas István Tom Lantos bizottsági elnök vezetésével az Egyesült Államok képviselőházának külügyi bizottsága meghallgatást tartott. A meghallgatást július 25-én tartották, témája a közép- és kelet-európai „demokratikus átmenet” értékelése volt. A meghívót az amerikai kongresszus egyik képviselője stábjának lapunkkal rokonszenvező tagja küldte el. A meghívón feltüntették az egyetlen, eddig megnevezett tanút, aki nem más, mint Charles Gáti, a Johns Hopkins Egyetem tanára. Pályáját a kommunista Magyarországon 1953-ban újságírással kezdő Gátit egyértelműen SZDSZ- MSZP- pártinak tartják. Gáti nem lát semmilyen problémát Magyarországon a demokratikus intézményrendszerrel kapcsolatban, ahogyan ezt korábban már megírta az International Herald Tribune című lapban. Gáti 2005-ben a HVG on-line kiadásában dicsérte Gyurcsány Ferencet. Egy másik írásában azt fejtette ki, hogy miért nem tetszik neki a lengyel lusztrációs törvény, amelynek révén a lengyelek meg akarnak szabadulni a kommunista múlt hús-vér maradványaitól. Tekintettel Amerika szuperhatalmi státusára, súlya van annak, a kongresszusban miként értékelik majd a magyarországi „demokratikus átmenetet”. Annál talán biztosabban jósolható meg, hogy a békés megemlékezők szemét kilövő, a korrupciógyanús ügyek és a negatív gazdasági rekordok gyártásában élenjáró budapesti kormányjó osztályzatot kap-e a két embertől, mint amilyen helytállónak bizonyult Gáti 2001-es jóslata, amikor a Tora-Bora bombázásakor biztosan állította: Oszama bin Ladent elfogják. (MNO)
