Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
2007. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa | Mégegyszer a sajtó h *Lb á k r ó 1 A magyar nyelv többféle hibát ismer. A leggyakrabban használtakat említve, tudjuk van géphiba, beszédhiba, öreg hiba, szarvashiba és Gutenberg óta sajtóhiba. Mert ugyebár Gutenberg előtt, ha a kódexíró valami szarvashibát írt az Állami Törvénykönyvbe, az uralkodó legfeljebb négy darabba vágatta szegényt és kitűzték várfokára. Ezzel a dolog ellett intézve. Azaz, a hiba ki lett javítva. A nyomott betű feltalálásával mindez bocsánatos bűn lett. Sajtóhiba elnevezést kapott, ami annyit jelent, nincs már többé kit felnégyelni, mert a hibát a “sajtó” követte el. A nyomda tréfás manócskái, azóta ott settenkednek a nagy újság rotációs gépeinél éppen úgy, mint a kis emigráns kőnyomatosoknál. Bosszantják az írót, a felelős szerkesztőt, és legtöbbször mulattatják az olvasót. Érdekes, például a közgazdasági szakcikkekben az írón kívül senki sem veszi észre ezeket a belopakodott hibákat. Mert ugye, ki az az olvasó, akit érdekel, hogy a “Szovjetunió Külkereskedelmi Tervhivatala az árubehozatali megszorításokra hozott intézkedésével az elmúlt évben “bakot” lőtt, vagy “vakot” lőtt. Na és...? De mit csinál szegény emigráns költő, aki beküldi legújabb versét a Baltimore-i Értesítő című irodalmi laphoz: “Elmúlt lelkemben szép szavak éje Elmondott mondatok játszi zenéje Nem járják többé homlokom Rímelő betűk...” És rá egy hétre az olvasók megdöbbenve - vagy éppen megkönnyebbülve - olvassák, hogy szerény költő homlokát nem rágják többé a rímelő tetük. Vagy a Tasmá- niai Krónikából, Tasmáriai Krómika lesz. A hitleri időkből hitleri idők lesznek. A Kelet a világot egy utópisztikus álommal recsegteti, és a sport sem menekül, mert valamelyik élsportoló, valamelyik újságban, valahol vilgcsúcsot kúszik. Bildog újévet kivágunk minden kedves olvasónknak. Merőt, egészséget! Nyájas Olvasó! Mindezeket azért írtam le, ha a jövőben írásaimban esetleg “hájas” olvasóként látja viszont magát, előre is bocsánatot kérek: ez nem én voltam... Só Bcrnát (Ausztrália) 1975. február 11. —Moszkvai vicc: A tanítóbácsi haza üzen a kis Ivánnal, hogy az angolai szakszervezetek számára gyűjtenek, küldjenek 5 rubelt... A gyerek azonban nem kap az apjától egy megveszekedett vasat sem. Legközelebb azt üzeni a tanító, hogy az angolai kommunista párt javára folyik a gyűjtés, küldjenek 5 rubelt. De a gyerek most sem kap pénzt. Pár hét múlva azt mondja a tanító a kis Ivánnak: —Nagy nyomor és éhínség ütötte fel a fejét Angolába, kérd meg apádat, hogy küldjön 5 rubelt az éhezőknek. A gyerek másnap 15 rubelt ad át a tanítónak. Legközelebb találkozik a tanító a kis Iván apjával s megkérgi tőle: —Hogy van az Iván Ivanovics, hogy a múltkor nem akartál küldeni, sem a szakszervezet, sem a kommunista párt javára, most meg, azonnal küldted részükre is a pénzt? —Az úgy van tanító elvtárs, hogy én bizony nem hittem a szakszervezetek, meg a kommunista párt létezésében. De amikor azt hallottam, hogy éheznek és nyomorognak Agolában, mindjárt tudtam, hogy van ott már szakszervezet és kommunista párt... Pesti viccek: —Csimpánz születik az állatkertben. Az öreg csimpánz rosszalóan néz az utódjára. —Ne búslakodj! - nyugtatja meg a mama csimpánz. —Az első napokban minden majom úgy néz ki, mint egy kis ember. * Vizsga egy moszkvai iskolában. —Mond Móricka mit tudsz Amerikáról...? —Amerika egy olyan ország, amelyben a kapitalisták kizsákmányolják a munkásokat, akik aztán a nyomortól éhenhalnak! —Nagyon jó Móricka, és most mond meg mi a szovjet ötéves terv célja? —A szovjet terv célja, hogy minél előbb utolérjük Amerikát. * A menyországban felvételi nap van. Öt férfit bocsátanak a felvételi bizottság elé. Egyszerre állnak ott, és remegnek mint a nyárfalevél Megszólal az ügyeletes angyal. —Aki megcsalta közületek életében a feleségét, az emelje fel a kezét. Négy kéz a magasba emelkedik. —Nos, rendben van - szól az angyal. Egyelőre a tisztítótűzbe mentek. Vigyétek magatokkal azt a süket társatokat is.
