Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
2007. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 Noha egy-egy futó zápor szétkergette a közönséget, az elszánt olvasók visszatértek, nézegettek, vásároltak, hallgatták a műsorokat és vártak kedvenc szerzőikre. A legnépszerűbbek idén sem az irodalmárok voltak. Pénteken este már minden pavilon bezárt, de a szakácskönyvét dedikáló Lévai Anikót még maradásra bírták rajongói. Másnap Orbán Viktor - valószínű minden rekordot megdöntve - délután kettőtől hajnali negyed négyig dedikálta a könyvhét legnagyobb sikerét, az Egy az ország című programadó kötetet. Volt, aki morgott, mit keres itt a politika, de a többség tudomásul vette, hogy 1990 után még a politikusoknak is van helyük a téren. Akár a politológusoknak, humoristáknak, humoralistáknak, szellemes és szellemtelen publicistáknak, kuruzslóknak és jövőmondóknak. Egyébként a könyvhétnek nem voltak kizárólagos slágerkönyvei, de lettek sikerei. Az okos kiadók nemcsak új könyvvel jelentkező szerzőiket ültették le dedikálni, hanem kicsalták a tavalyi sztárokat, hogy velük népszerűsítsék az új írókat. A fiatal költők helyzete szinte reménytelen. Ha valami eltűnt a közönségből, az a felfedező kedv - panaszkodnak a kisebb műhelyek, de rögtön hozzáteszik, ez nem szegi a verselési kedvet, több tucat tehetség vár megjelenésre. Túl sok a bóvli, a bulvársztárok rátelepednek a megcsappant vásárlókra, így a valódi irodalomra nem marad pénzük - mondja az egyik vezető szépirodalmi kiadó igazgatója, s a kereskedelmi forgalom visszaeséséről számol be. A másik arra esküszik, hogy a minőségi irodalommal lehet igazán üzletet csinálni. Ma is. Próbáltam a katalógusokból kijelölni, mit szeretnék megvenni. 95 ezer forintnál megálltam, s kihúzogattam mindent, ami tizenötezer fölé esett. Leghamarabb a kortársakról mondtam le - vallja be a megrögzött könyvgyűjtő. És sorolja, mi mindent vett volna meg Kiss Benedektől Oravecz Imréig, ha a nyolcezer forintos Kosztolányi összes novelláit a pulton hagyja. De az Osiris-klasszikusokról nem mond le. Amerikában is bajban van a könyvkiadás - mondja Charles Fenyvesi, aki az Európa Könyvkiadónál dedikálta a II. világháború történetét sok tekintetben új megvilágításba helyező Három összeesküvés című vaskos kötetét -, egyre kevesebb könyvet adnak ki a nagy cégek, a kisebb egyetemi kiadóknál megjelent művek pedig többnyire visszhang nélkül maradnak. O is, akár John Lukacs, aki magyar témájú írásait kínálta a közönségnek, boldogan jönnek a könyvhétre, mert nálunk még mindig vannak olvasók, akikkel jó elbeszélgetni. O.Á. Hetiválasz.hu Harmath István: CHICAGO KULTURÁLIS ÉLETÉBEN mindig fontos szerepet játszott a nyári Ravinia fesztivál, ahol a klasszikus muzsikát kedvelő közönség, kulturált körülmények között szórakozhatott, a szabadban. A fesztivál színhelye 1904-től kezdődően a Highland Park nevű, a várostól északra fekvő peremvárosban van, ahová vonat is szállítja az érdeklődőket. Az utóbbi években eklektikussá vált fesztivál vezetői, a klasszikus zene mellett különféle vegyes műsorokkal szórakoztatja a sokigényű publikumot. Idén olyan szupersztárok lépnek a porondra, mint az operák színpadáról ismert Plácido Domingo legendás tenor, és Deborah Voigt szoprán, vagy éppen Tony Bennett és Aretha Franklin a jazz és blues kiválóságai. Idén veszélybe került a fesztivál lebonyolítása, ugyanis a 17 évente előbukkanó zajos cicada - az Or- szágh féle szótár szerint: énekes kabóca, egyébként szárnyas bogár -, ez évben bújt ki a földből ezerszám, hogy fülsüketítő zajjal zavarja a környék nyugalmát. Ezért a fesztivál kezdetén a megszokottnál is több alkalommal a fedett Martin Theatre helységében tartották a programokat. Itt adott koncertet június 19-én és 20-án a New York-i Juilliard String Quartet, s műsorukon ezúttal Bartók Béla összes Vonósnégyese elhangzott. Nem egyszerű két estén át Bartók Vonósnégyeseit hallgatni, nyilván még nehezebb volt eljátszani. A Juilliard Vonósnégyes tagjai kitűnő koncerttel rukkoltak elő, hasonlót keveset hallani, Magyarországot is beleértve a világon. Őszintének kell lennem, ezelőtt harminc évvel bizonyára nem ültem volna végig, egy ilyen vagy ehhez hasonló koncertet. Bartók muzsikája megismeréséhez, megkedveléséhez bizonyos zenei érettség szükséges, amely az életemben kicsit későn érkezett. Itt Chicagóban szerettem meg igazán a klasszikus zenei műfajt, könnyű dolgom volt, hiszen Solti György éveken keresztül vezette a chicagói szimfonikusok zenekarát. Maestro Soltinak köszönhetően kedveltem meg a klasszikus zenét, és ma már olyan végzetes koncerteket is hallgatok, mint például a fent említett Bartók Vonósnégyes zenemaratón. Kilenc évvel ezelőtt Schiff András chicagói fellépését tudnám a Bartók koncerthez hasonlítani. 1998. márciusában, a kiváló magyar zongoravirtuóz Haydn, Schumann és Scarlatti müveiből adott ízelítőt az igényes közönségnek. A várva-várt koncertet 13 Scarlatti szonáta vezette be, amelynek lejátszása több mint egy órát vett igénybe. Ez bizony Domenico Scarlatti egytételes szonátáiból kicsit sok volt egy ültőhelyben végighallgatni. Az ébren maradáshoz, a mellettem ülő kritikustársam éles könyökére volt szükséges, aki egy-
