Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9. szám
2007. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 ÚJ KORMÁNYNEGYED ÉPÜL BUDAPESTEN „Pártunk és kormányunk" néhány hete diadalittas önteltséggel tárta a világ és az alattvalók elé a hírt, hogy eredményesen zárult a pályázat, egy új kormánynegyed felépítésénél. Valami japán-magyar team nyerte a kiírt teendert. A Podmaniczky utcában, a vasúti pálya helyén, csupa spenótzöld épületeket álmodtak meg a tervezők. Ez a rémálom 142 milliárd forinttal rövidíti meg az államkasszát, és egyben az alattvalókat. Azt is borítékolni merem - ismerve a hazai viszonyokat -, hogy mire elkészül már csak álom marad a 142 milliárd forint. A Fidesz röviden csak arcátlanságnak nevezte az új arisztokrácia népnyúzó költekezését. Szerény véleményem szerint az ellenzék rossz oldalról közelítette meg a problémát. Ugyanis ez a hatalmas presztis beruházás, talán már az utolsó lehetőség azon balliberálisok és holdudvaruk számára, akik még nem tömték degeszre állami pénzekből a zsebüket. Gondoljunk csak bele, ha majd harminc év múlva az unoka szemrehányóan megkérdezi a nagyapát, hogy amikor elvtársaid és bűntársaid két kézzel kotorásztak a közösben, te nagypapa hol voltál? Ezért most nekem még azt a szégyent is el kell viselnem, hogy egyszer még dolgoznom kell, mert az „aranyásás" idején te nem voltál elég szorgalmas. Hol voltál te, a nagy nemzeti kirablásnál? Ezt ismerhette fel a jelenlegi kormány, és még egy utolsó nagy lehetőséget biztosít ezzel a beruházással enyveskezű híveinek, mielőtt a gazdaság végkép befuccsol. Egy szezonvégi kotorászás állambácsi zsebében, az egyszer élünk (az alkalommal, mely szüli a tolvajt) jegyében. Más ésszerű magyarázat nincs erre a nagy (bal)népi osztozkodásra. A kombínó villamos, melyben nyárom 5o fok felett volt már lefutott. A metró építés finanszírozása,.pláne uniós pénzből még várat magára. Amit el lehetett lopni, már ellopták. Amit szét lehetett hordani már széthordták. Talán még az uniós pénzekből lehet egy kicsit kaszálgatni, aztán slusz-pasz. Na jó, itt van még az autópálya építés, mely állítólag a világ legdrágább autópálya építése, csak hogy, az innét ellopott pénzek kellenek majd a következő választásokra. Hiszen azokat is majd meg kell nyerni, ha nem szeretnének a választások után hűvösre kerülni. Végül is, nem olcsó mulatság az írott és az elektromos sajtóban, a szórólapokon és óriásplakátokon hirdetni, hogy dübörög a gazdaság, hogy szó nincs adóemelésről csak csökkentésről. Visszatérve az új kormánynegyedre. Mind ez akkor épül, amikor több mint hárommillió ember nyomorog. Amikor a gyerekek közel 4o%-a alul táplált. Amikor Sződön több év alatt nem sikerült két tantermet felépíteni a roma gyerekeknek. Amikor Magyarország gyümölcs termelésének majd a felét elvitte a tavaszi fagy. A gabonát, a kukoricát az aszály tizedelte meg. Amikor az foglalkoztatja az embereket, hogy az élelmiszerek árai 10, vagy 40%-kal fognak jövőre emelkedni. Amikor fizető lett az egészségügy, mely megteremtette annak lehetőségét, hogy egész rétegek maradnak ki az egészségügyi ellátásból. Amikor vannak olyan műtétek melynek elvégzésére akár öt évet is, kell várni. A bevezetett tandíj a legszegényebbeknek nem teszi lehetővé a tovább tanulást. Amikor csak Budapesten közel 30,000 hajléktalan tengeti az életét. Amikor a kormány tagjainak az okozza a legnagyobb gyönyört, hogy előre megbeszélve egy aberált államtitkárral, az illető egy gyűlésen könnyek között bevallja, hogy homokos. Amikor a börtönök zsúfolásig tele vannak, és három új fegyintézet felépítésére lenne szükség. Amikor a közbiztonság, már rég közbizonytalanság. Amikor semmire nincs pénz, ami valóban fontos lenne, akkor jönnek ezek és világgá kürtölik, hogy új kormányzati negyed épül a fővárosban. Közben minden fajta megállapodás reménye nélkül gazdák tűntetnek Szabolcsban. Azok a gazdák, akik közül egyre többen válasszák végső megoldásként a mestergerendát. Vállalkozások tömege megy tönkre, és adják vissza engedélyüket. Abban az országban ahol a több mint tízmillió forintba kerülő orvosoknak azt ajálják, hogy próbáljanak szerencsét nyugaton, miközben több mint száz településen nincs orvosi ellátás. Ahol az ország miniszterelnöke a fiatalokat az ország elhagyására biztatja. Ahol az uralkodó párt „üdvöskéje" a kádári diktatúra alatt Aczél György jobbkeze volt, meg ki tudja, hogy még mi, nekünk alattvalóknak tanítja, hogy milyen nagyszerű dolog a demokrácia. Ahol az ember bele néz a tévékbe, vagy bele hallgat a rádió adásaiba, és a gyomra felkavarodik. És akinek mind ez még kevés kimehet az utcára, és saját bőrén érezheti a rendőri brutalitást. Máskor a „buzi fesztiválba" gyönyörködhet, ahol néhány emberszabású rózsaszín tangában a keresztet gyalázza meg. Ha nem tetszik a látvány, ha vallási érzelmedet sérti, akkor intoleráns vagy, vagy rasszista, fasiszta bunkó, hogy a szélsőjobboldaliságot ne is említsem, vagy akár a populizmust sem. Nem folytatom tovább. Tényleg kell a spenótzöld „vigalmi negyed" közel 15o milliárdér. Kell, mert az is lehet, hogy ez már az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Ki tudja? Hiszen volt már rá példa, hazánk 1 loo éves történetében, hogy a nép, az Isten adta nép, egyszer csak megrázta magát úgy, hogy lehullott róla a sok vérszopó pióca, akiknek még arra sem maradt idejük, hogy gerinctelen testüket odébb vonszolják a népharag elől. Mert rettenetes tud lenni a nép, ettől csak a türelme nagyobb, az a türelem mely elfogyóban van. Soós Géza
