Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
18 alapjában fenyegetett. Megszűnt a szilárd, tartós házasság, a nagy család fogalma. A szeretet hiánya a válások feltűnő gyakoriságához vezetett. Mindenfajta ferde nemi hajlam polgári törvényjogra emelése, a “nők teljes felszabadítása az anyaság terhe alól” mind a szeretet hiányát, annak eltűnését mutatja. A tiszta, igazi, Istennektetsző erkölcsös szeretetnek és szerelemnek homlokegyenest ellenkező világban élünk. A BÉKE, - hát arról szinte közhely beszélni, hisz mindnyájan tudjuk, hogy sem a népek között, sem pedig egyes személyek, emberi csoportok között aligha beszélhetünk békéről. Valahol mindig háború folyik és a “békeharc”-nak sincs se vége se hossza. Mindegyik folytonos újrakezdésbe torkoll ik. Egyének közötti erőszak, perlekedés, agyonreklamirozott bűntények adnak állandó témát a médiának: sajtónak, tévének, képesmagazinoknak, mozifilmekenk, sőt, most már gyermekjátékoknak is. Sok elektronikus, gyermekeknek szánt játék népszerűsíti, dicsőíti az erőszakot, a durvaságot. Következésképpen, ebben a HIT, SZERETET és BÉKE nélküli világban könnyebb rossznak mint jónak lenni! Ezt tükrözik a krimik, regények,filmek, ezt sugalmassa az a divatos “modern zene” is, mely normális fül számára legjobb esetben ütemes robajnak, idegesítő hangzavarnak tűnik. Hát érezhetjük-e ISTEN ÁLDÁSÁT ilyen világban? Ott ahol nincs HIT, ott nincs se SZERETET sem pdig BÉKE. Ebből következik hogy az ÁLDÁS is elkerül minket. Minden jel arra mutat, hogy vissza kell térnünk hitünkhöz, egymás leikéhez és kérnünk ISTENT, hogy könyörüljön meg rajtunk. Mariin János A festő és a freskó A szegedi Hősök kapuja falképei megmentésének története P. Szabó Ernő Évtizedeken át láthatatlan volt a magyar festészet egyik legnagyobb alakja, Aba Novák Vilmos (1896-1941) monumentális freskója a szegedi Hősök kapuján. Mészáros Miklós filmje, amelyet a napokban mutattak be a Műcsarnokban, a festő lánya és unokája erőfeszítéseit mutatja be, amelyeknek köszönhetően a mű új életre kelt. Tizenkétezer szegedi katonaáldozata volt az első világháborúnak. A képek elsősorban nekik állítanak emléket, hitelesen, meggyőző erővel, hiszen készítőjük, aki maga is katonaként szenvedte végig a háború poklait, éppen az áldozat nagyságára akart figyelmeztetni. A világháborút az emberi értékek elleni merényletként élte meg, a gyászból bontotta ki a reményt, amelyet a Szózat idé2007. júl.-aug. zésével is kimondott a faliképen: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért... A kelet-közép-európai történelem tragikus fordulatai közé tartozik, hogy valójában nagyon is rövid ideig lehetett látni a képeket, hiszen a második világháború befejezése után nem sokkal, 1946-ban először Horthy Miklós alakját meszelték le, majd hamarosan az egész freskót levakolták. Évtizedeken keresztül maradtak a szürke, koszos vakolat alatt a képek, az emlékük is elhalványult, az új generációkban pedig már létük is alig tudatosult. Ahogyan A festő, a lánya, az unokája meg a freskó című film felidézi az elmúlt évtizedeket, a festő lánya, a művészettörténész Aba Novák Judit és unokája, Kováts Kristóf nyomdász számára azonban mindvégig nyilvánvaló volt, hogy a nagyszabású művet fel kell tárni, meg kell mutatni. Ennek a mentőakciónak az epizódjait idézi fel, fűzi egységes, igencsak tanulságos történetté a film, hiszen miközben az egyik oldalon a leszármazottak és segítőik áldozatkészségét mutatja be, a másikon a diktatúra természetrajzát érzékelteti. A történethez az is hozzátartozik, hogy a budai dombvidék kies helyén, a Zuhany utcában épült Aba Novák-müteremházat évtizedeken át nem kaphatták vissza az örökösök — miközben formálisan el sem vették tőlük, minden terhet fizetniük kellett utána, csak előbb a megszálló szovjetek, majd az állambiztonságiak, végük az idegen tulajdonba szívfájdalom nélkül betelepülő káderek lakták. A kilencvenes évek második felében visszakapott, majd eladott villa árából igen jelentős összeget, húszmillió forintot ajánlottak fel a családtagok a néhány évvel korábban elkezdett restaurálás folytatására, a millenniumi pályázatok évében ehhez az összeghez adott 15 milliót a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal, és további jelentős támogatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A családtagok elkötelezettségéhez sok-sok ember erkölcsi támogatása járult. A munkát Forrai Kornélia restaurátor fogta össze. A magyar művésztársadalom jobbik részének sem volt soha kétséges, hogy a Hősök kapuja falképei kiemelkedő értékű alkotások. így rendezhették meg a Zuhany utcai müteremházban 1998-ban a Ne vakolj freskóra! című kiállítást, amely demonstrálta a művészek rombolással szembeni attitűdjét. Aligha veszített érvényességéből ez az üzenet akkor, amikor a hatalom számára láthatóan újra egyre inkább nyűg a művészet, amelyet egyre kevésbé támogat, inkább csak eltűr. Éppen ezért érdemel kivételes figyelmet ez a film, amely a festő, a freskó és a művész néhány évvel ezelőtt elhunyt lánya és a nagyapai örökséget ma is őrző unoka történetét meséli el. S a folytatást: Aba Novák Vilmost megtiszteltetés érte, amelyben kevés festő részesült: néhány hónapja az ő nevét vette fel a szolnoki művelődési központ, művészete talán nem csak a beavatottak szűk körének marad fontos, ismerős. (Magyar Nemzet) AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
