Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
2007. júl.-aug. Bűnöző rendörök KÖZBIZONYTALANSÁG, ÉS AMI MÖGÖTTE VAN Gyurcsánvék az a múlt év október 23-án kiengedték a palackból a szellemet. Az a rendőrség melyet a balliberális kormány a politika szolgálatában állított, a forradalom 50. évfordulóján letette „méltó” névjegyét. Máig nem tisztázott körülmények között, a diktatúrát idéző kegyetlenséggel, válogatás nélkül bántalmaztak mindenkit, aki az útjukba került. Volt köztük újságíró, országgyűlési képviselő, lelkész, kismama, idős nyugdíjas, és sok, sok fiatal. Legtöbbjüknek csak egyetlen bűne volt, hogy rossz időben volt rossz helyen, vagy ahogy az SZDSZ- es Kuncze Gábor mondta, aki otthon maradt annak nem esett baja. Miniszterelnökünk és Budapest főpolgármestere, megdicsérték az elkövetőket, és még ki is tüntették a parancsot kiadó főrendőröket. Minden jóérzésü ember, legyen az illető magyar vagy külföldi, illetve a különböző hazai és nemzetközi szervezetek megbélyegezték és szót emeltek az értelmetlen és érthetetlen rendőri bru- talizmus ellen. Csak a kormány cinizmusa és bűnpártolása maradt töretlen, „rendőreink” pedig „vették a lapot.” Úgy kezdtek viselkedni, mint állam az államban. Viselkedésük a társadalmat nem érte váratlanul. Köztudott, hogy az alvilág már rég beépült a rendvédelmi szervekbe, és egyesek, talán némi túlzással már tudni vélték, hogy nem csak beépült, de ma már ők irányítják az em- I ített fegyveres szervezetet. Az is köztudott, hogy a rendőri korrupció óriási méreteket öltött, sokan azt tartják, hogy a rendőrök 50%-a megvesztegethető, és meg is vesztegetik. Ugyanakkor az elmúlt öt évben, nem volt olyan hét, hogy ne pattant volna ki valamilyen botrány, melynek fő, vagy mellék szereplője ne a rendőrök közül került volna ki. Azt is mindenki tudta, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. A különböző milliárdos bűncselekményekben, a háttérben mindig ott volt néhány főrendőr, akik a hatalom bizalmát élvezték. Egy őrző védő cég, szaktanácsadóként foglalkoztat egy rendőr tábornokot, nettó háromszáz- ezerért, melyet természetesen zsebből fizet. Az, hogy milyen szaktanácsot tud adni, azt a kedves olvasó fantáziájára bízom. Néhány hete, egy 21 éves egyetemista lány, hajnalban gépkocsival hazafelé menve, rendőrök állították meg, a lány elmondása szerint, az intézkedés végén a lányt két rendőr megerőszakolta, majd kifosztotta, miközben másik három rendőr „biztosította” a helyszínt. Más. Rendőrök és az alvilág között Szabolcs megyében, elszámolási vita keletkezett, mire a rendőrök az egyik bűnözőt elrabolták és válságdíjat követeltek az életéért. 11 Más. Rendőrök feltartóztattak egy furgont, melyben közel egymillió forint értékű csempészett cigaretta volt. A rendőrök elrabolták a cigarettát, majd 800,000 forint erejéig kifosztották a csempészeket. Ugyancsak nem rég a kommandósok egy bankrablás alkalmával, agyon lőttek egy bankrablót, aki túszokat tartott fogva egy budapesti bankfiókban. Az akció után a rabló által kikövetelt pénznek „lába kelt,” Nem nehéz kitalálni, az egyik rendőrtiszt vitte el. Nem sorolom tovább, bár az itt említett esetek csak alig két hét „termése.” Azt azért megemlíteném, hogy a kábítószer kereskedelemben is gyakori a rendőrök felbukkanása. Más esetben, (de erről már említést tettem) a nemzetbiztonságiak keveredtek egymilliárd forint feletti csalásba. Jelenleg is nyomozás folyik a Köztársasági Őrezred ellen is gazdasági jellegű bűncselekmény gyanújával. Mindezek után érdemes azon elgondolkodni, hogyan jutottak ilyen mélyre a rendészeti szervek. A választ ott kell keresni, hogy amikor a kormány, amely híján van a legalapvetőbb erkölcsnek is, és miniszterelnökünk, aki mint morálisan, mint erkölcsileg egy lenullázott figura, a politika szolgálatába állította a rendőrséget. A kormány és a rendőrség egyre jobban kezd egymásra hasonlítani! Más szóval, a bűnöző rendőrség, a hatalom tükörképe. Természetesen mindenki tudja, vagy sejti, hogy a néhány főrendőr menesztése csak szemfényvesztés, a közvélemény félrevezetése. Soós Géza A MEGSZOKOTT SÉTA Az esti séta lassan véget ér Köd hull a tájra, Lágy szellő simogatja arcom S reám jön az álom t Kábultan inbolyog a hold Kulcs csörren az örag kapunál Végre elérem az ajtót S kinn hagyom az éjszakát Vár a holdfény ablakomnál Mely szelíd mosolyt küld reám, Hogy egyedül ne legyek Hallom a gyöngyház-kacagást E vidám kacagás az álom szépe Egy villanat, s az öröm elillan Az ébredés reggele csak egy pillanat És ismét mosolyog a nap, fényes öblében Kaprinyákné Bodnár Szerénke AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
