Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-06-01 / 6. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG A VEZER Szerencsénk van ezzel a Gyurcsány Ferenccel. O az utolsó magyar zseni, egy valódi polihisztor. Sőt, Bala- tonöszöd után hazánk nagy nyelvújítója. A II. Világháború után a kelet-európai országok különös szerencsével voltak megáldva. Mindegyik országnak megvolt a maga „lángeszű” vezére. Volt olyan, akit Valter Ulb- richnak neveztek, vagy Todor Zsitkovnak, esetleg Enver Hodzsának, hogy Mao Ce tungot ne is említsem. Igaz, ami igaz, az urak nem voltak teljesen hibátlanok, volt köztük alkoholista, vagy elmebeteg, sőt, aberált és pedo- fil is, ami persze az elvtársak megítélése szerint kiváló kommunistát jelent. Aztán lassan kipusztultak itt Európában, mint a lepra kórokozója, vagy mint a több millió éves őshüllők. Kit az öregség vitt el, a másikat az alkohol, vagy egy „baráti kötél,” míg „szegény” Causes- cut, és a kémia „professzor” feleséget, lelőtték, mint a veszet kutyát. Ma már csak észak-Korea és Cuba „büszkélkedhet” zseniális vezérrel, miközben Floridában különb sorsa van egy jó családban lévő ölebnek, mint itt az alattvalóknak. A „rendszerváltásnak” csúfolt lépésváltás után mi is örökre búcsút vehettünk despota, és véreskezű diktátorunktól, kacsingatós Jánostól. Az, hogy csontjai hol nyugszanak, a néhány hete végrehajtott „exhumálás” után, ma még rejtély. Akkor itt a Duna völgyében, úgy gondoltuk, hogy mindörökre befejeződött a magyar nép számára az a „megtiszteltetés,” hogy ismét egy „lángeszű” vezér kormányozza az országot. Már csak azért is, mert ezek a „zsenik, ezek a Napnál is fényesebb elmével megáldott, született demokratáknak,” volt egy apró rossz tulajdonságuk, a türelmetlenség. Ugyanis nem győzték kivárni egy demokratikus választás végét, és jóval előbb megelőlegezték maguknak a bizalmat. „Apró” trükkökkel, meg a Szovjetunió hatható segítségével, magukhoz ragadták a hatalmat. Az sem számított, hogy a „megragadás” alkalmával, és természetesen utána is, oly sokan meghaltak a diktatúra „természetes” halálával, úgy, mint golyótól, kötéltől, agyonveréstől, vagy veseelégtelenségtől. A volt szocialista táborból, eltűntek a polihisztorok, akiket szerényen csak hivatásos forradalmárként emlegettünk. Nálunk is ez történt. Aztán váratlanul homok- szemcse került a gépezetbe, ami „pozitív” változáshoz vezetett. Mert mi aztán Isten „kegyeltjei” lettünk. Tisztelettel jelentem, ismét van lángeszű vezérünk. Az is igaz, hogy szabad választás útján került hatalomra. Itt a Duna medencében a szabad annyit jelent, hogy szabadon hazudtak és csaltak, ígértek és fenyegetőztek, *és hülyét csináltak néhány millió választópolgárból. Az ne tévesszen meg senkit Gyurcsány Ferenc szellemi képességéről, hogy hosszú semmittevés után, sikerült az or2007. június szágot szinte mindenben, az utolsó helyre kormányozni, és a csőd szélére vinni. Ami az életszínvonalat illeti, a béka ülepe alatt kell keresni. Ezzel szembe „remek” dolgok köszönhetőek Ferinek. Például az egészségügy reformja. Itt Európában, de lehet, hogy az egész világon, csak itt sikerült az eutanáziát (a kegyes halált) olyan mértékben a tökélyre fejleszteni, hogy már szó nincs arról, hogy a szenvedők, és a gyógyíthatatlan betegek számára jelentene „megváltást.” Nem, nálunk az egészségesek számára is biztosítva van a kegyes halál. Rajtuk, az új arisztokrácián kívül, ma már mindenki számára „elérhető.” Csak szerencse kérdése az egész. Gyur- csányék arra is „rájöttek?” hogy az olyan teljesen felesleges infrastruktúrákat, mint a vasutat, meg kell szüntetni. Főleg azokon a helyeken, ahol kistelepüléseket kötnek össze. Felesleges összekötni a kistelepüléseket, amikor ezekre a helységekre nincs is szükség. Onnét el kell költözni! Majd ők megmondják, hogy hova. Ha pedig úgy döntenek, hogy az egészre nincs szükség, akkor az ott lakók szedjék a sátorfájukat, és szép csendben költözzenek el, akár a túlvilágra. Ha tiltakozni mernek, jön a rendőrség, úgy, mint október 23-án. És ez még csak a kezdet. Recsk és Hortobágy még megvan! Mind ez persze elkerülhető, ha az illető megfogadja a „nagyvezér” jótanácsát, és külföldön keres boldogulást. Idehaza a kutyának nem fog hiányozni. Ha meg mégis, majd pótolják őt Kínából, vagy Izraelből. Egy kis kínaival, sokkal kevesebb probléma van, mint a hazai „benszülőt- tekkei.” Egyszóval meg kell szüntetni egy csomó települést. Szerencsére egyelőre nem úgy, mint az ókorban Karthágót, vagy a második világégés után Lidicét, Ca- ventrit, vagy Drezdát. Persze, hogy nem, hiszen a „vezér” az demokrata. Helyette felszámoljuk a vasutat, bezárjuk a óvodát, az iskolát, a postát, a könyvtárat, a művelődi lehetőséget, egyszóval az életlehetőséget. Lángeszű vezérünknek mindenre van megoldása. Szerencsés nemzet vagyunk. Trianon után elvesztettük országunk kétharmadát, most Ferkóval mindezért kárpótolt a sors. Ásványkincsekben szegény ország vagyunk, viszont van egy Gyurcsányunk. Más ország mind a tíz ujját megnyalná, ha valahonnét szert tudna tenni egy ilyen fazonra. Vagy ahogy majd a történelem emlegetni fogja: I. Gyurcsány Ferenc, a lángeszű vezér. Becsüljük hát meg Ferit, mert pótolhatatlan. Vagy ahogy a poéta mondja: Megmutatná a nagy veszteség, ha elszólítaná tőlünk őt az ég.” Vagy a pokol. Luci Ferkó, a majdnem névrokon. Egy ilyen lángész, talán még a gyehenna tiizét is pótolni tudná. Aztán, ahogy megismertük, előbb utóbb, ott is átvenné a hatalmat. Ami természetesen a pokol pusztulásához vezetne. Bár őt ez sem zavarná. Majd meghamisítaná az örök kárhozat statisztikáját. Soós Géza „Az arany, arany marad, a piszokban is!”
