Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-06-01 / 6. szám
2007. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Tápay Miklós: Az iraki fiaskó Miért is nem háború ez ma már? Négy évvel ezelőtt az iraki hadsereg összeomlása 3 hét alatt azoknak látszott igazat adni, akik gyors és könnyű amerikai győzelemre számítottak. A valóban gyors katonai győzelmet aztán gyorsan követte először a közbiztonság teljes összeomlása, majd a Husszeinhez és a Baath párthoz hű ellenállók váratlan gerilla háborúja. Ezután következett az addig hatalmon levő kisebbség, a szunniták és az általuk addig elnyomott, de többséget képező síiták közti polgárháború. Ehhez csatlakozott később az Al-Kai- da Irakban nevű terrorista csoport, a siita többségtől leszakadt több siita töredék csoport és a muzulmán világ legkülönbözőbb részeiből érkező iszlám fanatikusok. így az egyfrontos háborút hamarosan felváltotta egy vallásos-politikai, többfrontos polgárháború, melyben nem egyenruhát viselő hadseregek állnak egymással szemben, hanem hol itt robbantja magát egy öngyilkos merénylő, hol ott robban egy autós, vagy legújabban teherautós bomba, vagy egy útmenti akna. Orvlövészek hol itt nyitnak rakéta tüzet páncélautós menetoszlopra, hol ott. Itt ma már nemcsak egy ellenségről van szó és nincs kétség nélkül eredményt ígérő és így megoldást jelentő katonai stratégia sem. Ilyen körülmények között katonai győzelemről vagy vereségről beszélni már nem lehet. Ma Irakban tehát nem klasszikus értelemben vett hadviselésről, hanem inkább a bekövetkezett politikai, közigazgatási és közbiztonsági káosz korlátozásáról van szó, melyben az újjáépítési és helyreállítási munka, valamint az olajkutak zavartalan üzemeltetésének biztosítása emberfeletti erőfeszítést igényel. Ezt még tovább komplikálja, hogy a gerillák kiképzése, felszerelése és hadianyag utánpótlása már nyilván a szomszédos államok, Szíria és Irán, többé-kevésbé leplezett beavatkozását jelenti. Egy évvel az iraki háború kezdete után, a 2004-es amerikai elnökválasztás idején, az amerikaiak jelentős része kezdte már látni a helyzet kilátástalanságát és, hogy itt, a vietnámi háborúhoz hasonló kátyúba keveredett az ország. Épp ezért volt oly meglepő Bush elnök 3 milliós szavazattöbbséggel megszerzett 2,4 %-os választási győzelme. Az iszlám kettészakadásának 1346 évre visszamenő történetét, vallási és politikai dinamikáját ismerve nem meglepő, hogy az azóta eltelt 2 Vi év semmi javulást nem hozott az iraki helyzetben. Ez rövidítette meg Tony Blair és az amerikai hadügyminiszter, Donald Rumsfeld politikai karrierjét Bush elnökségét pedig belpolitikailag és külpolitikailag egyaránt valósággal megmételyezte. ♦ Hol is történtek a hibák? Nem kétséges, hogy itt kezdettől fogva súlyos hibák és mulasztások történtek. A nyugati kémszolgálat például nem tudott arról, hogy Szaddam Husszein valamennyi tömegpusztító fegyverét már megsemmisítette, ami fő oka volt az egész beavatkozásnak. - Ez a kalandszerü, elhamarkodott beavatkozás kevésnek bizonyult katonasággal történt. Eric K. Shinseki tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke 2003 februári kongresszusi kihallgatása alkalmával, tehát közvetlenül a háború előtt, boszniai tapasztalata alapján több százezer katonát tartott szükségesnek Irak pacifikálására. (Akkor 150 ezer amerikai katona állt készen Irak határán.) Az 5 milliós Bosznia pacifikálása u.i. 50 ezer katonát igényelt. Miután Irak lakossága 5-ször annyi, hát így jutott erre a következtetésre. Shinseki tábornok 2003 júniusában nyugdíjba vonult. A hadügyminisztérumnak azt az állam- titákárát viszont, aki egyetértett Shinseki véleményével, menesztették állásából. És mi történt: a kezdeti katonai győzelem után a közbiztonság Bagdadban teljesen összeomlott a megszálló erők elégtelen létszáma miatt. Az ösz- szes intézmények közül egyedül az olajminisztérium működését tudták biztosítani, miközben passzívan voltak kénytelenek nézni és eltűrni a lakosság fosztogatását és múzeumok kirablását. Az amerikaiaknak semmi konkrét terve nem volt, hogy győzelem után az országot hogyan is kormányozzák! Az egész megszálló hadseregben alig volt néhány katona, vagy tiszt, aki tudott arabul. - A külügyminisztériumnak megvolt ugyan a maga terve egy amerikai típusú közigazgatás bevezetésére, a hadügyminisztérium azonban ezt elvetette. A külügyminisztérium arab szakértőit sem engedték Irakba, mert elgondolásaikkal nem értettek egyet. Az egész ország meghökkenve tapasztalta, hogy a két minisztérium nyilatkozatai véleménykülönbségre utaltak. Az amerikai közigazgatás a nyugdíjazásból visszahívott, joviális Garner tábornokkal kezdődött, akinek Újjáépítési és Humanitárius Segítség irodája nem kapott praktikus, felhasználható utasításokat Washingtonból. Őt rövidesen követte Paul Bremer, az újonnan elnevezett Koalíció Ideiglenes Hatósága élén, Husszein egyik bagdadi palotájában, a megerősített ’zöld zóna’ közepén, magas fallal elválasztva a város életétől. Elődjétől eltérően határozott véleménye volt a teendőket illtően, melyekből - sajnos - később több tévesnek bizonyult. Ilyen volt például az iraki hadsereg szélnek eresztése, mely egyszerre több tízezer, katonai kiképzésben részesült, bosszús munkanélkülit tett ki az utcára. Egy másik szerencsétlen intézkedése volt a közigazgatás megtisztítása a Baath párttagoktól. Ezáltal több minisztériumot megfosztott tapasztalt alkalmazottaiktól. 2004-ben a politikai önkormányzásra történő átállás első lépése egy ideiglenes kormány létrehozása volt. Ezt követte 2005-ben 3 sikeres, szabad választás, az amerikai erők akkor 160 ezres védelme alatt. Januárban egy ideiglenes Nemzetgyűlést választottak, mely egy új alkotmány- tervezetet dolgozott ki. Az otóberi referendumban ezt hagyták helyben. Decemberben pedig már az új alkotmánynak megfelelőleg választottak egy új Nemzetgyűlést. Ami a szavazást illeti, valóban nagy számban, lelkesen,
