Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
2007. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 A mosoly országa | Röviden a sajtóhibákról Valószínűleg nem mondok újat ha, ha elárulom, hogy társadalmunk legrosszabbul fizetett alkalmazottai az emigráns magyar újságírók. Amin egyáltalán nem lehet csodálkozni, mert fizetésüket az emigráns magyar újságolvasóktól kapják. így aztán semmit, vagy nagyon kevés fizetést kapnak. Ami különben szintén nem meglepő, hiszen tudjuk kevés emberről emlékeznek meg nekrológjukban úgy mint „vagyonos újságíróról”. De ennek ellenére az újságírók életét mégsem a kis fizetés szomorúja el, hanem a kiirthatatlan sajtóhibák. Az író megírja a cikkét, aztán nyomtatásban a Margaret hercegnőből Margaret sercegnő lesz, a gitárhúrból gitárhús és a hiányzó nullákból hiányzó hullák. A múltkor egyik szerkesztőmnek megírtam, végre rájöttem már, miért vannak az újságban sajtóhibák? Szerintem azért, mert az újságot még mindig újságírók írják és nyomdászok nyomják. Ha nyomdászok írnák a lapot és újságírók nyomnák lehet, hogy megszűnnének a sajtóhibák. De sajnos ez még mindig fordítva van, és így bizony előfordul, hogy itt-ott lemarad egy-egy betű, máshol meg bekerül egy-egy betű. És mi az az egy kis betű, nem igaz? - kérdezik a nyomdászok és korrektorok. Legfeljebb az igazságból gazság lesz, a sajtóhibából meg ajtóhiba. Kicsire nem nézünk. Persze néha ékezetek is elmaradnak. És mi az az egy kis ékezet? Bár ebben az esetben, hogy mi lesz a gatyaszárból, ha lemarad róla az ékezet, azt itt most nem árulom el. De a sajtóhibákban a legkedveltebb kedvenceim mégis az illusztrációs sajtóhibák. Ott nemcsak olvasni, hanem látni is lehet a hibát. Évekkel ezelőtt egyik újság közölte Báli szigetéről Írott képes utibeszámolómat. Egyik képen a szigeten egy Margaret nevű volt hivatali kolléganőm sírja mellett állok. Szegény lány évekkel ezelőtt ott halt meg egy repülőszerencsétlenségben. Hát kérem ez alá a kép alá a következő felirat került: AZ ÍRÓ BÁLI SZIGET SZENT MAJMAI KÖZÖTT. A másik kép alá pedig, amelyiken két tucat kunkorgó-far- ku majom között állok azt Írták: AZ ÍRÓ MARGARET SÍRJÁNÁL. A helyi magyar újságokban mindig kedvenc olvasmányom a melboumei magyar rádió részletes műsora. Nagy érdeklődéssel olvasom, ha már itt Sydnyben hallgatni nem is tudom, hogy például szombat délután kerül előadásra az „Imádság már az is, ha szemedbe nézek” vagy „Ennek a kislánynak rövid a szoknyája” című dal. De a sajtóhibák még itt sem engednek nyugodni. Rendszerint két helyi magyar újságot is olvasok. Pár héttel ezelőtt a rádió-műsorban az egyik újság melbournei kollégám karcolatát a „SÁRGA BIKINI” címmel közölte. A másik újság viszont „SÁRGA BICIGLIT” írt. Most azóta nem tudok a kíváncsiságtól aludni, hogy vajon melboumei kollégám a sárga bikiniről vagy a sárga bicigliről karcolgatott? Mert ugyebár ez sem egészen mindegy... A bikini egy izgató téma lehet, de kit érdekel egy sárga bicigli...? Só Bernát Viccek a szocialista időkből Azt kérdezi a cigány a párttitkártól:--Mondja már párttitkár elvtárs, a kommunista műszak az magánügy, vagy közügy? —Hát persze, hogy közügy. —Na, akkor énrám ne számítson, mert eltiltottak a közügyektől 5 évre. * Az 1947-es választások előtt Mindszenty hercegprímás és Rákosi Mátyás egyidejűleg tartott választási nagygyűlést a Dunántúl egyik városkájában. Az érkező utasokat az állomás hangszórója így irányította: „Aki misét akar hallgatni, az tartson jobbra, aki mesét, menjen balra.” * Brezynyev elvtársat megkérdezik, hogy mi a kedvenc hobbija. —Rólam szóló vicceket gyűjtök. —És sokat gyűjtött már össze? —Oh, hogyne, három láger már tele van! * —Április 4-én, a volt „partizánok és ellenállók” fel- szabadulási ünnepséget tartottak a Szabadság téri szovjet emlékműnél. Hogy felfrissítsük emlékezőtehetségüket, bemutatjuk, hogy történt a „felszabadítás”. „The Liberator...” Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
