Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
16 .AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. január kádári rendszerben, a Patyolatok bírálatában meged- ődött, nyalingerek és bólingerek, valamint azok tanít- ányai művelik. Milyen ország az, ahol a nemzeti erők elsöprő győzelmet arattak, az utolsó választásokon, de mindössze egy napilapjuk van. A Magyar Nemzet! Milyen ország az, ahol a Magyar Televízió reggeli műsora, annyira elfogult, annyira talpnyaló és kormány- párti, hogy magára egy picit is adó jobboldali politikus, a reggeli Napkelte műsorába, a lábát nem teszi be, és ennek még örül is a tévé vezetője, mert legalább „egy gonddal kevesebb.” A Magyar Rádió, néhány hete „elesett” és balliberális kézbe került. Van a rádiónak egy műsora, a Vasárnapi Újság, mely reggel hatkor kezdődött, és milliók nézték. Gyakran szólalt meg benne Tőkés László, Kerényi atya, Makovecz Iván, Csurka István. Lovas István jegyzete élmény számba ment. Lovast letiltották, és a többiek is lassan elhallgatnak. Mára már nem érdemes a műsor meghallgatásáért reggelre felhúzni az órát. A balliberálisok teljes egészében maguk alá hajtották a médiákat. Miközben a jelenlegi hatalom, azt az országot, mely még négy éve élenjáró volt azon tíz országok között, akiket felvettek az EU-ba, mára sereghajtó lett. Eközben a médiák az ellenzékkel vannak elfoglalva, és Orbán Viktor démonizálásával. Az sem számit, hogy sorra veszítik el a sajtópereket, és fizetnek ki, ilyen, olyan jogcímen milliós büntetéseket, melyre a legkülönbözőbb csatornákon szedik össze a pénzt. Mint oly sokszor elmondtam, leírtam, ez egy következmény nélküli ország. Ahol a szabad rablás a mindennapok valósága. Ahol az egyik nagyváros bazilikájában a pap azzal kezdi prédikációját, tegyük hozzá, teljes joggal, hogy: “azok diktálnak nekünk erkölcsöt, morált, akik az ország vezetése ürügyén százezreket rabolnak össze”. Ahol engesztelő misét mondanak azok lelki üdvéért, akik eltaszították maguktól a határon túl élő testvéreink magyar állampolgárságának lehetőségét, és ahol már akkora a baj, hogy a püspök körlevélben kéri a híveket, közös imára, hazánk megmentéséért. Nehéz indulatok nélkül beszélni, írni a magyar közállapotokról. A mindennapok korrupciójáról, mely szinte mindent átfon, átsző és meghatározó. Ahol nyíltan lehet társaságban hangoztatni, hogy aki nem lop, az a családját rövidíti meg. Gyakran bolondnak nézik azt aki erkölcsöt emleget, aki hazáról, nemzetről keresztény értékekről beszél. Ahol meg lehet tenni azt, hogy az a színház igazgató, aki nemzetünk imáját a Himnuszt oly ocsmány módon átkölti, és abban Orbán Viktort gyalázza, (ezért) negyven millió forint plusz támogatást kap intézménye számára, mint egy Judás pénzként. Egy ország, ahol egy olyan katasztrófának, ahol öt halott és több száz sebesült van, ott nem találnak felelőst. Ahol a miniszterelnöknek már rég a jól megérdemelt szabadságvesztését kellene tölteni. Ahol lukuluszi vacsora és tivornya a módi, miközben a fogyatékos ember alól kiveszik a kerekesszéket, hogy az ilyen luxusra nincs pénz. Ahol az első hideg éjszaka négy ember megfagy, míg mások gyógyíthatatlan fagyási sérülést szenvednek. Orvosoknak nem fizetik ki a jogos járandóságukat, és közben megrendelésre felmérést készítetnek a saját szájízük szerint az egyházról, melyet azonnal közre is adnak, krokodil könnyek hullatása közben. Azokban az emberekben, és talán még ők vannak többségben, akikben még maradt jóérzés, riadtan kérdezik, milyen mélyre lehet még süllyedni? A válasz pedig egyre csak késik Soós Géza A NYUGATI CIVILIZÁCIÓ ALKONYA Ehhez az íráshoz kölcsön vettem Oswald Sprengler (1880-1936) 1918-ban megjelent több mint 1,000 oldalas könyvének a címét. Spengler közel száz évvel ezelőtt már észrevette, hogy a nyugati civilizációnak - mint mindennek ezen a világon - egyszer csak vége lesz. Spengler jómódú, klasszikus polgári műveltségű ember volt. Néhány évig középiskolai tanárként működött: fizikát, matematikát, történelmet és német irogalmat tanított. Amint anyai örökségét készhez kapta, abbahagyta a tanítást és “szabadúszó” lett, írni kezdett. Főművének e cikk címében idézett munkáját tartják. (Eredeti német címe: DER UNTERGANG DES ABENDLANDES.) A cím tökéletesen fedi a könyv mondanivalóját. A könyv megjelenése óta eltelt évtizdek bebizonyították, hogy a nyugati civilizáció valójában “ az utolsókat rúgja”. Jómagam az Istenben vetett hit megingásában látom a nyugati civilizáció lassan de biztosan beköszöntő alkonyát. Abban az ütemben, amilyenben az iskolák tantermeinek a faláról levették a keresztet, beszüntették atanítás előtti és utáni imádkozást valamint a hittan tanítását - mondom - éppen abban az ütemben terjedt el az erkölcs romlása és az azt követő hanyatlás a nyugati világban. Tekintettel arra, hogy megingott az erkölcsi erő, az egészséges önbizalom és a jövőbe vetett hit, a teljes összeomlás már csak idő kérdése. Most már azon elmélkedhetünk, hogy mikor és miként fog bekövetkezni az “utolsó rúgás”. Egyesek szerint a muzulmán hitű terroristák rombol-
