Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
rabot, amit Wass Albert két regényéből - “Jönnek!” és “Adjátok vissza a hegyeimet!” - állítottak össze. A darab címe: “A világ és a vége”. A délvidéki elcsatolt területen működő Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínházban, Andrási Attila rendező és Péter Ferenc színművész keze alatt született meg ez a színdarab. Mint a Wass írások többségében, ebben is a szétdarabolt haza miatt égő fájdalom tükröződik. A kanizsai társulat erdélyi vendégszereplésük alkalmából, hat városban (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kolozsvár és Nagyvárad) hét nap alatt, 2oo7 január7-ikeés 13-ikaközött,teltházakat,mintegy lo.ooo néző lelkes tapsviharát aratták le. Természetesen, aromán sajtó ezúttal is Wass Albert ellen izgatott - de, bár szerették volna - nem sikerült nekik sehol sem megakadályozni az előadásokat. Wass Albert élete utolsó percéig tevékeny volt. Szervezte az emigráns irodalmat, segítette a külhoni magyar könyvkiadást. 1998 február 17-én, 9o éves korában elment, állítólag önkezével vetett véget életének. Wass Albertról nem lehet eleget írni, beszélni, bepótolni évtizedek mulasztását. De mégis, leginkább olvasni kell írásait. Martin János 18________________________AMERIKAIM; TAVASZ Körülöttem vadvirágos kert Szás és száz méhecskével telt Zöldbe borult pást Tavaszi fényt hoz reám. Langyos szellő simogatja arcom Hajam összefogva magasra tartom Ravaszi énekek hangját hallom Gyermek-korom soha el ne hagyjon. Felettem madarak röpködve Üdvözlik egymást melegen Szállnak jobbra-balra Mindannyian jó hangulatba. Színes pillangók sokasága Virágos ruhám beborítja Szárnyaikat mozgatja a szél Minden élőlény tavaszról mesél. Kaprinyákné Bodnár Szerénke 2007. május Tápay Miklós: Az iszlám kettészakadása és az iraki háború Az iszlámon belüli, több, mint ezer évvel ezelőtt bekövetkezett szakadás a muzulmán világot két nagy szektára, a szunniták és a síiták táborára osztotta. Bár az egész muzulmán világban a síiták csak 10-15 %-ot képviselnek, a Közel-Kelet olajforrásainak területén ők vannak többségben és így politikai súlyuk messze nagyobb ennél az aránynál. A két szekta közötti, kiengesztelhetetlennek látszó ellentét és gyűlölködés tehát ősi és mint hamu alatt izzó parázs, időnként fellángol. Ez történt Irakban is, ahol a síita többség a kissebbségben lévő szunniták uralma alatt sínylődött 2003-ig, Szaddam Husszein hatalmának megdöntéséig. Az iraki háborúban azonban nemcsak a két szekta gyilkos vetélkedéséről van szó. A síiták táborán belül is van megosztottság és az egész háború eddig egyik legnagyobb csatája Najaf mellett, ez év januárjában, épp egy ilyen siita-siita összecsapás volt. Legújabban pedig még a radikális, nacionalista síita pap, Muqtada El Sadr befolyása alatt álló fegyveres milicia, a Mahdi hadsereg egysége is felbomlott, mert 3 000 harcosuk iráni befolyás alá került. Vegyük mindehhez még hozzá az ’A1 Kaida Irakban’ terroristáit, a Közel-Kelet más országaiból és a muzulmán világ más részeiből (Pakisztán, Szudán, Afganisztán) érkező önkéntes iszlám fanatikusokat, valamint Szaddam Husz- szein Baath pártjához lojális gerillákat és máris nyilvánvaló, hogy itt egy többfrontos, kaotikus helyzettel állunk szemben. Amerika ebben a kényszer helyzetben, hol az egyik, hol a másik oldalán, hol egyidőben, hol egymás után próbál a vallásos szekták és a különböző felkelő csoportok közötti polárháborúnak végét vetni, eddig - sajnos - inkább kevesebb, mint több sikerrel. De még mielőtt annak az esélyét latolgatnánk, hogy ilyen politikai és vallásos darázsfészek-helyzetben egyáltalán lehetséges-e egy katonai megoldás, tegyük vizsgálat tárgyává a két fő szembenálló szekta keletkezésének egész történetét. Az iszlámon belüli szakadás Kr.u. 632-ben kezdődött, mindjárt Mohamed próféta halála (a muzulmánok szerint mennybe menetele) után, mivel nem volt általa kijelölt utód az új vallás élére. Híveinek egy része hitt a Kalifa (egy muzulmán állam vallási és világi feje, ’Isten királyhelyettese’) szerepében és hogy ezt a tisztséget valaki a próféta rokonságából töltse be és örökölje, kezdve unoka- testvérével és egyúttal vejével, Ali ibn Abi Talibbal (a továbbiakban Ali). A többség azonban inkább a próféta barátját, Abu Bakrt akarta ezen a legfelsőbb poszton látni, így ő lett az első Kalifa. Végül Ali is Kalifa lett, mégpedig a negyedik, akit 661-ben egy eretnek megölt Kufa közelében, a mai Irak területén. Az utódlást ezután ismét vitatták és ez az iszlám formális szakadásához vezetett, ami azóta
