Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. május Harmath István A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES AMERIKAI TURNÉJA Január elején indult turnéra Budapestről a Magyar Állami Népi Együttes (MANE), hogy a következő több mint három hónap alatt az Egyesült Államokban és Kanadában, hatvannyolc helyszínen mutassák be a Magyar Concerto című, Bartók Béla emlékének ajánlott műsort. „Óriási szellemi és művészi kihívásnak tekintjük a turnét” — nyilatkozta Kelemen László a Hagyományok Háza igazgatója, amelynek keretein belül működik az együttes. Kelemen László, zenészként többször járt már Észak-Ame- rikában, így jól ismeri az effajta hosszú fáradságos turné buktatóit. Legutóbb, 1994 februárjában járt mifelénk az együttes, amikor Skokieban, a Center East több mint ezer embert befogadó színháztermében léptek fel, az Elindultam szép hazámból című programmal. Akkoriban Serfőző Sándor igazgató és Tímár Sándor művészeti vezető kísérte az együttest, míg a cigányzenekart néhai Berki László prímás vezette, Balogh Dezső klarinét és Horváth Rudolf cimbalmos virtuóz zenészek társaságában. Az intereten talált MANE honlapjáról, idézem: „Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes hivatása és feladata a magyar nyelvterület népművészeti hagyományainak, mint nemzeti értéknek a gyűjtése, életben tartása, és színpadi formában való továbbadása. ” Az egykori művészeti vezetők közül kiemelkedett Rábai Miklós, akinek tanítványai Németh Károly és Éva a 70-es években, itt Chicagóban alapították a Rábai néptánc együttest. A korán elhunyt Rábait, 1981-ben váltotta Tímár Sándor, kinek nevével fémjelzett korszakban nőttek fel a mai magyar néptánc vezetői. 1996-ban, Tímár visszavonulása után Sebő Ferenc lett az együttes művészeti vezetője, aki a magyarországi Táncház-mozgalom egyik elindítója volt. Az amerikai tűmé művészeti vezetője - a Magyar Concerto koreográfus-rendezője -, a Harangozó Gyula díjjal kitüntetett Mihályi Gábor, aki táncosként korábban már négyszer járt amerikai tűmén. Mihályi Gábor bizonyára emlékszik arra, a mindannyiunk számára felejthetetlen Szentmisére a chicagói Szent István Király templomban, melyet Ft. Eördögh András S.J. atya celebrált, a turné alatt, Ohioban váratlan hirtelenséggel elhunyt, fiatal MANE alkalmazott emlékére. Szem nem maradt szárazon a mise alatt, jómagam csodáltam, hogy Bandi atya meg tudta őrizni nyugalmát, és levezette a megható szertartást. Idén február 10-én, szombat este a Wheaton College több mint 2000 személyt befogadó termében lépett színpadra a Magyar Állami Népi Együttes, igaz ezúttal csak a csoport fele, míg a többiek St. Louisban szerepeltek, ugyanaznap este. Kicsit furcsálltuk is a szokottnál sokkal szegényesebb műsort, de valószínű az amerikai turnét szervező Columbia Artist Management Inc.) két bőrt akart lehúzni egy nyúlról, és ezért kapott kamara műsort a Wheaton College, Edman Memorial Chapel-t zsúfolásig megtöltött közönsége. Az igazsághoz tartozik, hogy a zömmel amerikaiakból álló közönség ebből semmit sem vett észre, hiszen négyszer-ötször tapsolták vissza a finálé szereplőit. Erről az estről nem lenne észszerű kritikát írni, legfeljebb annyit, hogy a szereplők a tudásuk legjavát nyújtották, nem rajtuk múlott, hogy a megjelent magyarok, hiányt érezve, kicsit keserű szájízzel távoztak az előadásról. A turnét vezető Mihályi Gábor művészeti-igazgató, és Ferencz Mária ügyvezető-igazgató megnyugtattak, hogy a turné további állomásain már a teljes együttest és programot láthatja a közönség. Ferencz Mária beszélt rá kedvesen, hogy menjek el másnap is megnézni az előadást, hogy teljes képem legyen MANE újfajta műsoráról. A kérésnek eleget téve, náthával küszködve ugyan, indultam a lakásomtól 50 mérföldre lévő University Parkba, ahol vasárnap délután négy órakor kezdődött az előadás, a Governors State Univresity 1200 személyt befogadó termében. Micsoda differencia a két műsor között, ég és föld! A háttérvetítő film a díszleteket helyettesítette, a teljes tánccsapat tizenhét párral betöltötte a színpadot, hozzátéve, hogy a muzsika is mennyire másként hangzik, ha négy helyett, nyolcán játszanak. A szombat esti előadáson, magyar falusi zenészek játszottak, Pál István prímás vezetésével, akit Gera Attila dudás és tárogatós kísért két társával. Másnap a cigányzenészek is megjelentek, Radics Ferenc prímás és Ürmös Sándor cimbalmos, valamit két társuk kíséretével. A zenekari számokat, főként a két prímás, a cimbalmos, a tárogatós és az ősi ütőgardonos virtuózjátékát, hatalmas tapssal jutalmazta az elégedett publikum. Persze a tánc és jelmezek a legfontosabb tényezői a MANE műsorának. E sorok íróját már előre figyelmeztették kaliforniai olvasók, akik látták már az előadást, és nemtetszésüket hangoztatták a Kárpát medencében élő román és szlovák nemzetiségek túlzott jelenléte miatt a programban. A műsorfüzet tetején olvasható a cím: Hungarian Concerto alatta pedig: Hommage á Béla Bartók, magyarul Hódolat Bartók Bélának. A zseniális magyar zeneszerző köztudottan Erdélyben és a Felvidéken gyűjtötte népdalai javarészét. Magyarországon a Trianon előtt a két fent említett országrészen vegyes nemzetiségű lakóság élt, az él ma is. Bartók Béla „csak tiszta forrásból” gyűjtött, miért baj az, hogy most a valós képet kapjuk, az árvalány haj as álomkép helyett. Fekete fehér színű jelmezek dominálták a műsor első részét, ami bizonyára pontosabban mutatja a mai falusi világképet, mint a sokszínű pántlikák. Jobban figyeli az ember a táncot is, nem zavarja a színpompás ruhák forgataga. Szokatlan persze a máshoz szokott magyar közönségnek, akik színből kevesebbet, táncból többet kaptak. Már 1994-ben is eltűntek a programból a nagyokat ugró, szaltózó és cigánykereket hányó legények. Maradtak a ki
