Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-05-01 / 5. szám

4 anyám Milyen kopár volt ifjúságom S mennyi bánat szállt reám." vagy az újabb kori költőink közül Juhász Gyula megható költeménye: "Szeretnék né­ha visszajönni még megcsókolni anyám szemét tud­ván, hogy álmában is gondol rám, szeretnék néha visszajönni még." József Attila is halhatatlan emlékművet hagyott hátra, édesanyjáról az egyszerű mosónőről, a "Mama" című versében. A kimosott fehérneműket padláson teregető "mamától" toporzékolva kéri: "Hagyja a dagadt ruhát másra engem vigyen fel a padlásra. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - szürke haja lebben az égen kékitőt old az ég vizében." Gondolhatunk itt Vörösmarty Mihály: "A sze­gény asszony imakönyve" című költményére, szin­tén az édesanyjának állítva emléket. Elszegénye­dett, hajdan jobb napokat látott édesanyjához, őszi, sáros időben beállító falusi asszony azzal a kéréssel látogat be, hogy imakönyvet kérjen tőle. De mivel őneki is csak egy van, azt jó szívvel kétfelé osztja: "Most a két jó öregasszony, hogy semmi jót se mu­lasszon fél könyvből, de nem fél szívvel imád­koznak este-reggel, s ha van Isten mennyországban nem imádkoznak hiában." Petőfi Sándor "István öcsémhez" című versében, szintén a géniusznak megfelelő halhatatlan sorokkal tekint édesanyja felé: "S anyánkat, ezt az édes jó anyát O Pistukám szeresd, tiszteld, imádd mi ő ne­künk, azt el nem mondhatom, mert nincs rá szó, nincs rá fogalom de megmutatná a nagy veszteség, ha elszolitná tőlünk az ég." Az "Egész úton haza­felé" című versét nem kell idézni, hisz minden ko­rombeli magyar olvasó betéve tudja - talán a fiatal nemzedék jó része is - de érdemes a fgyelműket felhívni arra, hogy ilyen szép megszólítást, hogy "Édesanyám", más nyelvben nemigen találni. A Magyar népre jellemző az édesanya tisztelete, amit a sok népdal is bizonyít, melyekben az édesanyát szólítja meg. E sorok írója sohasem felejti el azt a derék, da­liás, ifjú katonát, akit a Buda ostroma körüli harcokból hoztak be a Szt. János kórházba, (ahol ő kisegítő ápolóként próbált menedéket találni). Egész teste tel volt akna-szilánkokkal, az orvosok tehetelenül álltak mellette. Maga részéről - akkor még mint "kispap" szeminárista, - nem tehett mást mint imádkozva állni mellette, meghatottan figyel­ve, hogyan hívja lázálmában édesanyját újra és újra, aki bizonyára nem engedné meghalni Mennyire igaza van Mécs Lászlónak, amikor a 2007. május "Királyfi három bánata" című oly sokat mondó köl­teményében irja: "Az egyik bánatom: mért nem tud­ja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? A másik bánatom: hogyha ő majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszladtan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna ka­matnak is kevés, nagyon kevés volna. Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna az én köszöne­téin igy is kevés volna. Hogyha a föld minden szinmézét átadom az ő édességét meg nem hálálhatom, ez az én bánatom, harmadik bánatom." Befejezésül a klasszikus zenét kedvelők számára felidézzük Coriolánus római hadvezér tragikus ese­tét. Önérzetében megsértve Róma ellenségeihez pártolt és hadseregével jött a "város" ellen. A sze­nátus az anyját küldte elébe, hogy beszélje rá a visszafordulásra. Elképzelhető a lelki küzdelme, büszkesége és az anyja iránti tisztelete között, tud­va, hogyha visszafordul halál vár reá. Beethoven zenéje nagyszerűen érzékelteti a lelkében lejátszódó küzdelmet, melyben végülis az anyai szeretet kere­kedik felül A negyediket, a tízparancsolat közül mindenki ismeri: “Tiszteld atyádat és anyádat." - de nem min­denki gondol e törvény folytatására is, t.i. "hogy hosszú életű légy a földön." Főleg a szülői tekintély ellen lázongó ifjúság tenné jól, ha megszívlelnék a negyedik parancs záradékát. Hány virágjában letört ifjú és leány kerülhette volna el tragikus végét, ha komolyan vették volna e nagyon komoly isteni in­telmet. Ha valamikor, a mi korunkban, különösen ér­vényes Emerson-nak, a nagy angol gondolkodónak mondása: "Adjatok nekem jó édesanyákat és én megújítom velük a világot." Anyák napján nagy szeretettel köszöntjük édes­anyáinkat és azokat az édesanyákat, akik vállalták az anyaság terhét, nemcsak egyszer -kétszer, hanem többször is, remélve, hogy mennyei koronájuk annyi gyémánttal lesz ékesítve. S ha már "odaát" vannak, illő, hogy hálás gyermekeik mindennapi imájukban megemlékezzenek róluk, bár ez fordítva is igaz: "Ki gyermekét szerette, gondját sir el nem temette." (Gyulai Pál.) Boldog, ki elmereng az örök dolgokon... (HUGO) AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents