Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007, január amikor is mindenkire rárontottak, aki az útjukba került, és brutális kegyetlenséggel bántalmazták őket rend teremtés ürügye alatt. Az a kép, mely az elmúlt 16 év alatt kialakult a rendőrségről, egy éjszaka alatt szertefoszlott! És ahogy mondani szokták, az ország szemeláttára megmutatták, hogy a társadalom illúzióban ringatja magát, amikor úgy gondolja, hogy ezek valóban szolgálnak és védnek. Mégis az egész megítélésnek a kulcsfigurái azok a rendőrtábornokok, akik ma még kideríthetetlen előnyért eladták magukat a hatalomnak! Annak a hatalomnak, mely ebben a disznóságban nem tudta, és önös érdekekből nem is akarta megvédeni hű ebeit, akik aztán egymásnak estek, és kerekedett ebből akkora purparlé, hogy a fél Európa rajtunk röhögött. Miközben az ország a gazdasági csőd felé rohan, és az emberek elszegényedése a mindennapok valósága, és egyre gyakrabban lehet hallani egy éhséglázadás víziójáról. tisztelettel jelentem a kedves olvasóknak, hogy a korrupció lassan mindent elborít. Az is közismert, hogy a korrupció fő haszonélvezője a Szabad Demokraták Szövetsége, mely a Strabak botrány után, talán az egész létét a feketepénzeknek, a lenyúlásoknak, kenőpénzeknek köszönheti. Persze erről a balliberális lapok, élükön a Dohány utcai „mester nyalnokokkal” mélyen hallgatnak. Ahol SZDSZ van, ott korrupció is van, hirdethetné a közmondás ha ez így igaz lenne. Mert ma már az a valóság, hogy ahol SZDSZ van, ott már csak korrupció van! íme a legújabb „gyöngyszem” a szabad madarak házatájáról. Huber Miklós a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium gazdasági igazgatója nyugállományba vonult. Mint ismeretes, ezen tárca vezetőjét az SZDSZ adja, melynek élén Persányi Miklós áll. Huber Miklós besorolása helyettes államtitkár volt. Mielőtt Huber úr a minisztériumba került volna, Baján „tengette életét,” ahol is bejelentett lakása volt. Minisztériumi munkavégzéséhez egy 71 négyzetméteres, teljesen felújított szolgálati lakást kapott, a IV. kerületi Virág utcában. Egy ilyen lakás mai áron, több mint húszmilliót taksál, csak nem Huber Miklósnak. Ugyanis az úr alig hárommillió forintos vételáron jutott hozzá a lakáshoz. Miközben már a vízcsapból is az folyik, hogy ebben az országban az alattvalóknak milyen áldozatot kell hozni a költségvetés felszámolása érdekében, az ország minden szinten való kifosztása, változatlan intenzitással tovább folyik. Igaza van Orbán Viktornak: „A rókát nem lehet leszoktatni a tyúklopásról.” Viszont ha nagyon elszem- telenedik, karantérbe kell zárni. E számunk a karácsonyi túlzott elfoglaltság miatt csak január első napjaiban kerül postára. Pesti vicc: Ki a posztkommunista? Az a kommunista, akinek ma is van posztja. KÖZÖS SORS Nem tudom, hogy a rendszerváltás óta eltelt 16 évet már történelemnek tekinthetjük-e, s ha igen, érdemes-e levonni belőle a következtetéseket? Mert ha igen, akkor az azóta eltelt időszak legszembetűnőbb változása a rendszerváltó pártok, az MDF és SZDSZ tündöklése és bukása. Ha Tamás Gáspár Miklós jól emlékszik, akkor a kiinduló pont az lenne, hogy Demszky Gábort, Orbán Viktort és őt magát, valamikor a 8o-as évek végén együtt püfölték a rendőrök, majd bilincsbe verve vezették el őket. Most nincs jelentősége annak, hogy kit vertek közülük jobban, sem annak, hogy Orbán Viktor soha nem tartozott a fenti pártok egyikéhez sem. A lényeg annak a vizsgálata, hogyan kerültünk oda 2oo6-ban, hogy Tamás Gáspár Miklósnak ki kellett lépnie a pártjából, Demszky Gábor pedig kitünteti azt a rendőrfőnököt, akinek elődjei szétverték a kommunista rendszer akkori ellenzékét. Azért, mert példamutató módon uszította rá csapatait mindenkire, aki az Orbán Viktor által képviselt mostani ellenzék Október 23-i megemlékezésén részt vett, sőt a közelben tartózkodott. Az MDF elnöke pedig sokatmondóan hallgatott. Persze, lehet itt árnyalni, de a lényeg, akárhogy csavarjuk, ennyi. A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy ezek nem ugyanazok a pártok. Hisz mindkét pártból kiléptek vagy éppen kiűzettek azok, akik az illető párt eszméihez próbáltak hűek maradni. De kik voltak azok, akik a pragmatizmusra hivatkozva, rövid 16 év alatt új pártot építettek a régi, rendszerváltó pártok romjain és miért tették ezt? A kérdés természetesen költői marad, mert ha választ találnánk rá, akkor annak is tudatában lennénk, hogy miért siklott el Magyarországon a rendszerváltás. Gondolkodni szabad rajta, sőt kötelező, de találgatásokba nem érdemes bocsájtkozni. Tanulni a történeimből muszály, mert másképp nincs jövőnk. A magyar nép nagyobb része polarizált, szereti meghatározni önmagát, tehát azokat a pártokat díjazza, melyeknek vannak elveik. Hive az elvi politizálásnak. Vannak jobb- és baloldali magyarok, liberális magyarok, szocialista magyarok és nem könnyen ugrálnak át egyik oldalról a másikra. Mondhatnánk, a magyar nép nem pragmatista. S ez a magatartás tükröződik is a szavazataikban. Olyan szépen, fokozatosan és ütemesen veszítette el a két rendszerváltó párt a szavazatokat, választásról választásra, ahogyan pártjuk az arculatát. Ha Kuncze Gábor egy szép reggel arra ébredt, hogy ő egyforma elveket vall a szocialistákkal, ez nem jelentette azt, hogy a választói is bal lábbal keltek attól kezdve, de Dávid Ibolya sem tudta a választókkal elhitetni, hogy ő a jobboldal érdekében támo-
