Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
2007. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 28 a kényelmes parkolás számlájára volt írható. A tulajdonosok, komolyra vették a „gazda szeme hizlalja a jószágot” magyar mondást, ezért a hét minden napján jelen vannak az éttermükben. Az érkezőket mosolyogva fogadják, és jelenlétükkel biztosítják azt a miliőt, amiért az emberek vendégként érzik magukat náluk. Nagyon fontos ez a hozzáállás a vendéglős szakmában, mert így a tulaj ott van akkor, amikor dicsérik és akkor is, amikor kritizálják az ételt vagy a kiszolgálást. Bősze Tamás 1976-ban nyitotta az első kisvendéglőjét Chicagóban, a Clark és a Devon utcák kereszteződésénél. A helyiség az EMKE nevet viselte, amely nem hasonlított az egykoron Budapesten működő hírneves éttermi mulatóhoz. A kisvendéglő helyett nyugodtan írhattam volna kocsmát, vagy bárt, de miután az EMKÉ-ben egy időben főztek is, ezért a polgáribb kifejezést használtam. A tulaj nemsokára túladott az EMKE-n, és lassanként több bárt vásárolt és vezetett a város északi oldalán. Chicagóban mindenütt a parkolás volt a probléma, amely a Hillside-on, az Epicurean körül nagyszerűen megoldódott. A vendéglő előzőleg a Leona étteremhálózathoz tartozott és az eredeti berendezésen az új tulajdonosok eddig csak keveset változtattak. A bejáratánál jobbra tágas, jól felszerelt bár várja a vendégeket, de legtöbbször rögtön találnak helyet az embernek. Az asztalokon fehér és piros térítők, a magyaros vázákban friss virággal várják a vendégeket. Azok, akik délben érkeznek bőséges választékot találnak a büféasztalon, ahol $8.95-ért annyit ehet a kedves vendég, amennyit csak akar. Kezdetnek frissen sült lángos található szeletekre vágva, hozzá tejföl, vagy foghagyma, majd kétféle leves. Az egyik alkalommal gulyásleves, máskor a tyúkleves mellé kiváló tejfölös gombaleves volt az ajánlat. Ez a fajta gombaleves Petik András ifjú szakács invenciója volt, aki 1998-ban dolgozott a Paprikáshban. A büféasztalon többféle saláta: cékla, piros káposzta, tejfölös uborka és csalamádé, majd a főételek következnek. Paprikás csirke nokedlival, marha- pörkölt, rántott csirkemell, valamit rántott csirke szárny, többféle köret, továbbá lecsó, paradicsomos káposzta, végül pedig kávé. Ez volt a büféasztalon, amikor mi vizitáltunk, a kínálat naponta változik, de nyugodtan elmondhatom, hogy a vendég mindennap finom és bőséges ebédet kap a pénzéért. Külön figyelmet érdemel a magyar konyha sokáig titkolt különlegessége a főzelék, ez alkalommal az ajánlat a paradicsomos káposzta volt. Máskor lehet tökfőzelék, spenót vagy éppen sóskafőzelék. Itt azonban az Epicurean konyhájának el kell határoznia, hogy a magyar kuncsaft a fontos, vagy pedig az amerikai. Az amerikaiak ugyanis enyhén párolva eszik a zöldséget. A magyarok ugyanakkor sokszor péppé főzik a főzeléket, így a zöldség elveszti a finom ízét, és egyben megölik a benne rejlő vitaminokat is. Magyarországon, legtöbb helyen így készül a főzelék, sőt ráadásul még elég vastagon behabarják. Szathmáry Lajos barátom szerint, a főzelékben a zöldséget harapni kell, úgy őrzi meg a jellegzetes ízét és értékeit. A The Bakery című szakácskönyvében található a Sweeí-Sour Red Cabbage recept, amely tökéletesen elkészítve, az egyik legfinomabb zöldségféleség, amit valaha ettem az életemben. A paradicsomos káposzta ez alkalommal nagyon finom volt, csak túl volt főzve, pontosan a magyar szájíz szerint. Az Epicureant azonban nem a büfé miatt kedvelik a vendégek, hanem a vacsora választékok miatt. A Chicago Sun - Times kritikusának a Disznótoros ajánlat tetszett a legjobban, valamint a kényes ínyencfalat a Bécsi szelet, amelyet manapság kevés helyen készítenek tökéletesen. Ezt a tüneményes ételt lehet jól, vagy rosszul készíteni. Legtöbb helyen az úgynevezett „deep fried metódussal készítik, s az olajban előtte halat, vagy csirkét, disznóhúst vagy éppen padlizsánt rántottak. Az Epicurean szakácsa az un. „pan fried”, a serpenyőben rántott metódust alkalmazza, természetesen más az íze, más az illata és más a színe is, mint a másfajta módon készült rántott húsnak. Jómagam a rántott karajt szeretem legjobban, benne a csonttal, úgy ahogy édesanyám készítette annakidején, a vasárnapi ebédre. Az Epicureanben is így készítik, és akkor sem szólnak rám, amikor a csontot kézben fogva, cuppogva lerágom. Az új menü között az Erdélyi konyha híres specialitása a Fatányéros is helyet kapott, a többi magyaros ételkülönlegesség mellett. Az ízlésesen terített asztalok láttán talán megijed a vendég, de kellemesen fog csalódni, nem ürül ki a pénztárcája a vacsora végén. A beszámoló végére értem, mindezek után azt tudom ajánlani a kedves olvasóknak, ha Chicagóban járnak, látogassanak el az új Epicurean Hungarian Restaurantba, nem fogják megbánni. Saját magad felajánlása az Úr kezébe előz meg mindent, ha szabadságot és kegyelmet akarsz. Az ok amiért olyan kevesen világosodnak meg s nem lesznek szabadok az amiért nem tudják magukat egészen megtagadni. Kempis Tamás
