Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. április hagy közömbösen: imádat és gyűlölet (irigység!) örvénylik körülötte. Sokat beszél, mások nemigen jutnak szóhoz mellette. Viszont, el kell ismerni, hogy rendszerint igen érdekes, amit mond. Állandóan közönségre, hallgatóságra van szüksége, csak a siker inspiráló hatására tud rendkívülit alkotni. A magányt, a visszhangta- lanságot nehezen viseli el. Tüneményes hirtelenséggel képes letörni ("mint a bili füle"), önsajnáló melankóliába süllyedni. A nyilas a tűzjegyek leghiggadtabbja, viszont mottója lehetne az ismert Petőfi-vers: "Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem./ Szerelmemért föláldozom / Az életet,/ Szabadságért föláldozom / Szerelmemet." Kedveli a változatosságot, és állandóan száguldani kíván - testben, lélekben egyaránt. Ebből a jelből kerülnek ki a világutazók, merész sportemberek (főleg repülők), de érdekes módon a filozófusok is. Társasági szerepük sokszor kiegyenlítő, katalizáló. Ha összekerülnek egy olyan szívós-szorgalmas típussal, mint a rák, nagy dolgokat hozhatnak létre. A közéletben, a politikában, ha megfigyeljük, igen sok a tűzjegy. Mögöttük "szürke eminenciásként" azonban gyakran áll valaki más, aki az ötleteket, színes fantáziaképeket megragadja, reális szintre hozza és valóságra váltja. A "tűz" hordozói ösztönösen érzik is, hogy szükségük van egy békét és nyugalmat sugárzó társra. Ezért, noha imádják egymást, az együtt lobogást, csak ritkán házasodnak össze. Pedig, pedig... no, de ez már átsodor(na) ajegyek egymáshoz való viszonyának izgalmas, de bonyolult elemzésébe. Talán, egy más alkalommal!? A KOLOZSVÁRI MÁTYÁS SZOBORCSOPORTRÓL Száz éve is elmúlt annak, hogy 1902 október 12-én leleplezték Fadrusz János legjelentősebb alkotását, mely azóta Kolozsvár közismert jelképe lett. A szobor leleplezénél jelen volt a császár és király képviseletében József Ágost főherceg, valamint a kor minden jelentős személyisége, közöttük Apponyi Albert, Bánffy Dezső és Jókai Mór. Talán azt is megemlíthetjük, hogy ez az alkotás a Párizsi Világkiállításon elnyerte a Grand Prix-et. Az elmúlt évtizedek alatt, mind Kolozsvár városa mind pedig jelképe, a Mátyás szobor, sok mindenen mentek keresztül. Miután 1918-ban a város román uralom alá került, a magyar jelenlétnek ezen eltüntethetetlen, ellophatat- lan bizonyítéka, állandó céltáblája lett az oláhok magyargyűlöletének. Mi tudjuk, hogy fékezhetetlen indulatuk kisebbrendűségi érzésükből fakad. A román megszállók beteges alacsonyabbrendüségi komplexuma (Minderwertigkeitsgefühl), különösen Kolozsváron, nagyon is indokolt. Gondoljuk csak el, hogyan érezhetik magukat ebben az úri, művelt lakosságú, palotákkal, parkokkal, szobrokkal ékes patinás városban a hegyi falvakból bebocskorolt oláhok. És ami a legjobban szúrta (és ma is szúrja) a szemüket, az Mátyás király lovasszobra. Legelőször is eltávolították a szoborról a magyar címert. A semleges, latin nyelvű "MATHIAS REX" felírat is bőszítette őket. Minden alkalmat megragadtak arra, hogy nemcsak a szobor talapzatára, de magára a szoborra is felkúsz- szanak. így akarták, hozzájuk méltó módon, kinyilvánítani annak birtokbavételét. 1932-ben, Nicolae Iorga román történész és miniszterelnök, bőbeszédű, Mátyás király dicsőségét sértő, valótlan feliratot helyeztetett a szobor talapzatára, a központi bástyára, aminek a tetején Mátyás király harci ménjén ülve figyeli városa népét. 1932 december elsején, faluról behozott oláh parasztok, zászlókkal és botokkal felszerelve rohantak a szobor felé. Kelemen Lajos, Kolozsvár tudós történésze, aki szemtanúja volt ennek az "eseménynek", naplójában ezt jegyezte fel:".. .a sok ember az egész talapzatot úgy elfoglalta, hogy a ló alatt is tele volt a hely velük és az egyik a király sarkantyújába kapaszkodott. . A Mátyás szobor oláhok általi megmászása valamiféle "nemzeti sport" lett Kolozsváron. Magam is emlékszem, hogy a megboldogult szocialista időkben, valamilyen román nemzeti ünnep, talán január 24-én este, a fiam után mentem a Farkas utcai líceumba, hogy hazakísérjem, mert az oláhok tüntettek a Főtéren. Láttam, amint rovarokként lepték el a teret, felkúsztak a szoborra és ordítva, újságpapírból rögtönzött fáklyákat lobálva mutatták, hogy "kik az urak Erdélyben". Ezen szokásuk annyira beléjük gyökerezett, hogy már a városháza sem nézhette tétlenül a dolgot. Végül is, 1998-ban, a 311 -es határozatba belefoglalták, hogy "kihágásnak és büntetendő cselekménynek számít a szobrokra vagy azok talapzatára való felmászás vagy hulladékok tárolása azokon." Kolozsvár főtere, a "FŐTÉR", az ott levő Mátyás szobor, a teret szegélyező paloták, az odatorkolló utcák házai, templomok és iskolák mindmegannyi kőbe faragott és bronzba öntött bizonyítékai annak, amit oly nehéz lenyelni a várost megszálló kétszázezemyi! románnak. Turkálnak a földben, "kutató gödröket" ásnak, vajha megtalálnák dákó-római eredetük bizonyítékát. El akarják hitetni magukkal és az egész világgal, hogy ők már Krisztus előtt is itt voltak és a magyarok csak holmi jött-mentek! Megkísérlik "ellopni" Mátyás királyt. Fennen hirdetik, hogy Corvin Mátyás "nemes román" családból származik, láncú dela Hunedoara (vagyis Hunyadi János) fia, aki "román nemes volt". Az igazság az, hogy Mátyás király apai nagyapja, a Serbe családból
