Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2007-04-01 / 4. szám

20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. április Nagy tudatlanságomban azt állítom, hogy az egyház a konzervativizmus egyetlen változatlan szegletköve, an­nak ellenére, hogy igyekszik lépést tartani az idővel, s ha nem is haladó a szó baloldali értelmében, de képes bizonyos megújulásra anélkül, hogy lényegéből egy jot­tányit engedne. Aki olvasott Szent Ágostont és olvasott Ratzingert, s érteni próbálta Aquinói Szent Tamást és II. János Pált, ráeszmélhetett és rádöbbenhetett gondol­kodásmódjuk, hitük, érvelésük hasonlóságára, ami való­jában az azonossághoz áll közel. S még valamit tudo­másul kell vennie: a zsenialitást vaev isteni szikrát, ami szellemi és érzelmi teljesítményükben jelen van. Ezért aztán a liberális baloldal nem tehet egyebet, mint­hogy szüntelen taktikázása során a történelmi egyházak hitelét igyekszik kikezdeni. A hitelét vesztett hitélet le­het reményeik szerint a konzervativizmus tragédiája. Amikor búgócsigát látunk pörögni a politikai, kulturális és médiaélet színpadán, mindig gondoljunk erre, bár­mily haladásra termettnek tűnik a búgás, no meg a csiga. A polgár úgymond konzervatív. Még Magyarorszá­gon is, ahol egy hazudós miniszterelnök, amikor szá­mon kérik tőle, mire költötte tetemes évi jövedelmét, azt feleli, hogy nagypolgári életvitelre. De ne rettenjünk meg: a polgári életvitel nem a magánuszoda, nem a sí­túra és a szafari, nem a rózsadombi ház. A gőg pedig nem fér össze a hittel. Nem kell pánikba esnünk, ha a „haladó” erők triumfálnak időnként a politikában, hi­szen a konzervativizmus egyik alaptétele, hogy Isten malmai lassan őrölnek. A búgócsiga és a buzgómócsing is el lankad egyszer. Hogy van-e okunk csüggedésre, én nem tudom... Jogbizonytalanság Magyarországon Fordulat a móri mészárlás ügyében Májusban lesz öt éve annak, hogy idehaza egy ször­nyű bűncselekmény borzolta a közvéleményt. Móron két (?) személy kirabolt egy bankot úgy, hogy közben megölte az ott tartózkodókat, nyolc embert. A közvéle­mény megdöbbent, mert ilyen a hazai kriminológiában még nem fordult elő. Maga a zsákmány nem mondható óriásinak, mint egy nyolcmillió forintot vittek el forint­ban és valutában. A bűnüldöző szervek, de maga a belügyminiszter is, gyors sikert ígért, hogy lecsillapítsa a háborgó közvéle­ményt. Rövid időn belül a rendőrség, már névvel is szol­gált a feltételezett elkövetőről, mely szerintük két vagy három személy lehetett. Az illetőkről körözést adtak ki, és néhány nap múlva az egyik keresett személy önként jelentkezett a rendőségen. Természetesen, mint utólag kiderült, a körözött személyeknek semmi közük nem volt a móri vérengzéshez. Ekkor már jól látszott az a za-varodottság, mely az ügyben a rendőrséget jellemezte. 25 millió forint vérdí­jat tűztek ki mely a nyomravezető markát üti, ha hasz­nálható információval szolgál. Úgy tűnik az összeg megtette hatását, mert az alvilág egy ismert figurájától olyan fülest kaptak, hogy két ismert bűnöző, Kaiser Ede, és Hajdú László az elkövetők. Rövidesen őrizetbe vették a két személyt, akiknek a bülistájukon jó néhány fegy­veres bankrablás szerepelt. A bankrablásokról vallomást is tettek, de a móri vér­fürdőről hallani nem akartak. Sőt, mindketten alibit iga­zoltak az elkövetés napjára. Megkezdődtek a kihallga­tások, melyek hónapokig tartottak, és a két gyanúsított ellen egyetlen közvetlen bizonyítékot nem tudott szol­gálni a rendőrség. Ahogy fogalmaztak, éppen elég köz­vetett bizonyíték áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy az ügyet vádemelési javaslattal átadják az ügyészségnek. Közben a nyomravezető felvette a 25 millió forintot. A hatóságok vádalkut kötöttek az illetővel, akinek szintén „ketyegett” egy fegyveres rablás. A vádalku értelmében a bíróság a lehető legenyhébb büntetést szabta ki, mely után köztársasági elnöki kegyelembe részesült. Kaiserék ellen megkezdődött a per. Érdekes volt hallani, hogy a móri közvéleményt nem nyugtatta meg a „tettesek” el­fogása, és gyakorta lehetett hallani, hogy mint a bűn­üldöző szervek, mint az igazságügyi szervek, tévúton járnak. Ezt a feltevést támasztotta alá a két vádlott kitartó tagadása, és az, hogy a bűncselekményekben használt fegyverek nem kerültek elő, és a bankfiókon egyetlen olyan nyomot nem találtak, mely a két vádlottól származott volna. Ezzel együtt is, azon személyek ellen, és itt Kaiser barátnőjét és annak családját kell érteni, bűnügyi eljárás indult, bűnpártolás és a hatóság félreve­zetése címen. A két gyanúsított ellen az eljárás vonta­tottan haladt, érezni lehetett, hogy az említett közvetett bizonyítékok, bizonytalanná teszik az eljárás kimenete­lét. Végül megszületett az ítélet, melyet rövid úton hatályon kívül helyeztek, és új eljárásra kötelezték a bíróságot. Az eljárás során, újra meghozták az ítéletet Kaiser Ede számára, mely tényleges életfogytiglan, míg Hajdú esetében tovább folyt az eljárás. Közben Veszprémben és Győrben, több súlyos bűn­cselekmény történt. Pénzes postásokat raboltak ki, és az egyiket fegyverrel megölték. Egy másik esetben csak az mentette meg a postás életét, hogy a fegyver csütörtököt mondott.*Az ügyben hatalmas erőkkel folyt a nyomozás, de csekély eredménnyel. A feltételezett tettesről fantom­kép készült. Később egy kis plasztikai szobor. Néhány hete Tatabánya környékén egy erdőben, tu-

Next

/
Thumbnails
Contents