Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. április Nagy tudatlanságomban azt állítom, hogy az egyház a konzervativizmus egyetlen változatlan szegletköve, annak ellenére, hogy igyekszik lépést tartani az idővel, s ha nem is haladó a szó baloldali értelmében, de képes bizonyos megújulásra anélkül, hogy lényegéből egy jottányit engedne. Aki olvasott Szent Ágostont és olvasott Ratzingert, s érteni próbálta Aquinói Szent Tamást és II. János Pált, ráeszmélhetett és rádöbbenhetett gondolkodásmódjuk, hitük, érvelésük hasonlóságára, ami valójában az azonossághoz áll közel. S még valamit tudomásul kell vennie: a zsenialitást vaev isteni szikrát, ami szellemi és érzelmi teljesítményükben jelen van. Ezért aztán a liberális baloldal nem tehet egyebet, minthogy szüntelen taktikázása során a történelmi egyházak hitelét igyekszik kikezdeni. A hitelét vesztett hitélet lehet reményeik szerint a konzervativizmus tragédiája. Amikor búgócsigát látunk pörögni a politikai, kulturális és médiaélet színpadán, mindig gondoljunk erre, bármily haladásra termettnek tűnik a búgás, no meg a csiga. A polgár úgymond konzervatív. Még Magyarországon is, ahol egy hazudós miniszterelnök, amikor számon kérik tőle, mire költötte tetemes évi jövedelmét, azt feleli, hogy nagypolgári életvitelre. De ne rettenjünk meg: a polgári életvitel nem a magánuszoda, nem a sítúra és a szafari, nem a rózsadombi ház. A gőg pedig nem fér össze a hittel. Nem kell pánikba esnünk, ha a „haladó” erők triumfálnak időnként a politikában, hiszen a konzervativizmus egyik alaptétele, hogy Isten malmai lassan őrölnek. A búgócsiga és a buzgómócsing is el lankad egyszer. Hogy van-e okunk csüggedésre, én nem tudom... Jogbizonytalanság Magyarországon Fordulat a móri mészárlás ügyében Májusban lesz öt éve annak, hogy idehaza egy szörnyű bűncselekmény borzolta a közvéleményt. Móron két (?) személy kirabolt egy bankot úgy, hogy közben megölte az ott tartózkodókat, nyolc embert. A közvélemény megdöbbent, mert ilyen a hazai kriminológiában még nem fordult elő. Maga a zsákmány nem mondható óriásinak, mint egy nyolcmillió forintot vittek el forintban és valutában. A bűnüldöző szervek, de maga a belügyminiszter is, gyors sikert ígért, hogy lecsillapítsa a háborgó közvéleményt. Rövid időn belül a rendőrség, már névvel is szolgált a feltételezett elkövetőről, mely szerintük két vagy három személy lehetett. Az illetőkről körözést adtak ki, és néhány nap múlva az egyik keresett személy önként jelentkezett a rendőségen. Természetesen, mint utólag kiderült, a körözött személyeknek semmi közük nem volt a móri vérengzéshez. Ekkor már jól látszott az a za-varodottság, mely az ügyben a rendőrséget jellemezte. 25 millió forint vérdíjat tűztek ki mely a nyomravezető markát üti, ha használható információval szolgál. Úgy tűnik az összeg megtette hatását, mert az alvilág egy ismert figurájától olyan fülest kaptak, hogy két ismert bűnöző, Kaiser Ede, és Hajdú László az elkövetők. Rövidesen őrizetbe vették a két személyt, akiknek a bülistájukon jó néhány fegyveres bankrablás szerepelt. A bankrablásokról vallomást is tettek, de a móri vérfürdőről hallani nem akartak. Sőt, mindketten alibit igazoltak az elkövetés napjára. Megkezdődtek a kihallgatások, melyek hónapokig tartottak, és a két gyanúsított ellen egyetlen közvetlen bizonyítékot nem tudott szolgálni a rendőrség. Ahogy fogalmaztak, éppen elég közvetett bizonyíték áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy az ügyet vádemelési javaslattal átadják az ügyészségnek. Közben a nyomravezető felvette a 25 millió forintot. A hatóságok vádalkut kötöttek az illetővel, akinek szintén „ketyegett” egy fegyveres rablás. A vádalku értelmében a bíróság a lehető legenyhébb büntetést szabta ki, mely után köztársasági elnöki kegyelembe részesült. Kaiserék ellen megkezdődött a per. Érdekes volt hallani, hogy a móri közvéleményt nem nyugtatta meg a „tettesek” elfogása, és gyakorta lehetett hallani, hogy mint a bűnüldöző szervek, mint az igazságügyi szervek, tévúton járnak. Ezt a feltevést támasztotta alá a két vádlott kitartó tagadása, és az, hogy a bűncselekményekben használt fegyverek nem kerültek elő, és a bankfiókon egyetlen olyan nyomot nem találtak, mely a két vádlottól származott volna. Ezzel együtt is, azon személyek ellen, és itt Kaiser barátnőjét és annak családját kell érteni, bűnügyi eljárás indult, bűnpártolás és a hatóság félrevezetése címen. A két gyanúsított ellen az eljárás vontatottan haladt, érezni lehetett, hogy az említett közvetett bizonyítékok, bizonytalanná teszik az eljárás kimenetelét. Végül megszületett az ítélet, melyet rövid úton hatályon kívül helyeztek, és új eljárásra kötelezték a bíróságot. Az eljárás során, újra meghozták az ítéletet Kaiser Ede számára, mely tényleges életfogytiglan, míg Hajdú esetében tovább folyt az eljárás. Közben Veszprémben és Győrben, több súlyos bűncselekmény történt. Pénzes postásokat raboltak ki, és az egyiket fegyverrel megölték. Egy másik esetben csak az mentette meg a postás életét, hogy a fegyver csütörtököt mondott.*Az ügyben hatalmas erőkkel folyt a nyomozás, de csekély eredménnyel. A feltételezett tettesről fantomkép készült. Később egy kis plasztikai szobor. Néhány hete Tatabánya környékén egy erdőben, tu-
