Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-04-01 / 4. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. április SO ŐS GÉZA HAZAI TÜKÖR Kongresszusát tartotta a Magyar Szocialista Párt. Az ördög tudja, hogy hányadikat. A kongresszuson tisztújításra került sor. A párt élére elnökjelöltként csak egy személy szerepelt, bizonyos Gyurcsány Ferenc, volt KISZ titkár, jelenleg Magyarország miniszterelnöke. Az úr önmagát néhány hónapja Balatonöszödön úgy jellemezte, hogy az igazmondás nem erős oldala. Az, hogy a pozícióért miért csak egyedül indult, a válasz csak az lehet, hogy így demokratikus, és csak így lehet igazán választani. Úgy, mint a kádári „szép” időkben. Arról nem beszélve, hogy a hagyományt azt ápolni és tisztelni kell. Amikor október 23-án brutálisan a kormány segítséggel szétverték a Fidesz nagygyűlése után a hazatérő tömeget, ez sem a lelkűk mélyén szunnyadó gonoszság volt, csak a „hagyományok” tisztelete. Gyurcsány, aki azóta már az Apró „klán” oszlopos tagja, hiszen az „oltárhoz vezette” Anti bácsi unokáját, „csak úgy menetből” megzsarolta a szocialista képviselőket. Fia nem kapja meg a küldöttek szavazatának 75%-át, nem hogy nem vállalja az elnökséget, de még a miniszterelnöki rangjáról is lemond, és talán ami a legnehezebb, hogy többé még hazudni sem fog. Azt ugyan nem ígérte, hogy lemondása után, mint csatornatisztító fogja tengetni életét. Bár ha jól belegondolunk, eddig legalább még a csatornák, úgy ahogy működtek, ne fessük az ördögöt a falra. A fenyegetés megtette hatását, és majdnem 9o%-os szavazati aránnyal, ez a „szépreményű” pápai fiú lesz a szocik elnöke. Végül is, „megfelelő embert,” megfelelő helyre. Most már csak a kormányfői tisztsége csípi sokunk szemét. Persze volt néhány első emberünk a történelembe, hogy csak Gerő Ernőt, vagy Kun Bélát esetleg Münnich Ferencet, hogy már Szálasit ne is említsem, melyek sorából Gyurcsány Ferenc még csak ki sem lóg. Ahogy mondani szokták, vakok között félszemü a király. Csak hát vezette már ezt az országot Deák Ferenc, Teleki, Kállai, Antall, vagy Orbán, akiket azért nehéz egy elfuserált KISZ titkárhoz hasonlítani. Valamit azért el kell ismerni. Gyurcsány léte „felvirágoztatja” a mező- gazdaságot. Amerre ő megjelenik, repülnek a tojások, a rothadt krumplik, a paradicsomok, és egyéb zöldségek, melyből akár egy szerény vacsorát is össze lehetne ütni a rászorulóknak, ha lenne, aki törődne velük. Mind ez miniszterelnökünket nem zavarja. Állandóan úton van, mert imádja első kézből hallani, hogy Gyurcsány takarodj! Gyurcsány takarodj! A társaságában megjelenő szocialista slepről, Ady örökbecsű mondata jut az eszembe: Flely, ti égig érő gizgazok, hát nincsen itt virág? Az őszi helyhatósági választásokon, tizenkilenc megyéből tizennyolcban a jobboldal „csont nélkül” nyert, és a Fidesz adta a megyei közgyűlés elnökét. Az egy kivétel Heves megye volt. Itt a megyei lista 40 mandátumából húszat a nemzeti erők kaptak, míg a másik húsz kormánypárti képviselőknek jutott. Az így kialakult patthelyzet, egy olyan feloldhatatlan helyzetet idézett elő, melyben a képviselők nem tudtak megállapodni a közgyűlés elnökének személyében. így is a jobboldal 943 szavazattal többet kapott, mint a „balliberálisok,” joggal tartott igényt az elnöki székre. A kormánypárt, miután minden megyében vereséget szenvedett, nem nyugodott bele, hogy legalább Heves megyében megvesse a lábát. Mivel közel öt hónap kevés volt a konszenzushoz, végül olyan döntés született, hogy a megyei közgyűlés feloszlassa önmagát, és új választást írnak ki, melyben megegyeztek. A megállapodást az MSZP részéről Sós Tamás, a Fidesz részéről Herman István írta alá. A megállapodás után egy nappal robbant a bomba. Ambrus Zoltán, fi- deszes képviselő, váratlanul kilépett a képviselőcsoportból, és közölte, hogy ezután Független képviselőként vesz részt a közgyűlés munkájában. Másnap az ő szavazatával Sós Tamást megválasztották a közgyűlés elnökévé. A Fidesz megdöbbenve vette tudomásul Ambrus pálfordulatát. Később Fideszes képviselők elmondták, hogy közülük többet az MSZP megkeresett, és különböző anyagi előnyökért cserébe, árulásra biztatták. Mint tudjuk, a lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem. Ez pedig Ambrus Zoltán volt. Ezelőtt majd 2000 éve, az árulás szimbóluma Júdás, 30 ezüstpénzért árulta el, és adta a hatóságok kezére Mesterét. Nyílván Ambrus Zoltán is hasonló megfontolásból árulta el pártját és társait. Nem tudom, hogy Ambrus Zoltán milyen gyakran forgatja az Újszövetség lapjait. Mert ebben írva vagyon Jézus szavai: „Te pedig jobb ha meg sem születtél volna.” Azt már csak csendben jegyzem meg, Júdás nyakán kötéllel „vonult ki” ebből az árnyék- világból. Az alábbi történetről nehéz indulatok nélkül beszámolni. Miniszterelnökünk, akiről közismert, hogy akkor is hazudik, amikor kérdez, néhány hete interjút adott a londoni The Tímesnak. Az interjú Magyarországot úgy állította be, mint ahol a Fidesz egy antiszemita párt lenne. Gyurcsányt az sem zavarta, hogy a Magyar Szocialista Párt egy tagja, a Fidesz egyik képviselőjét, aki egyben a Parlament alelnöke, ledíszzsidózta. Egy másik esetben, egy megemlékezés alkalmával, fiatal szocialisták, a haláltáborokban hurcolt mártírokon szórakoztak. Arról nem beszélve, hogy maga Gyurcsány szorgalmazta a diktatúra egy olyan félelmetes szimbólumának újra engedélyezését, mint a vörös csillag. Nem is olyan régen, az ifjú szocialisták egy konferencián Che Guevarára emlékeztek, akinek a lelkén több ezer ember élete szárad, és ennek a konferenciának volt
