Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
AMERIKAI XLII. évf. 4. szám - 2006 Húsvét MAGYAR ÚJSÁG Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését! Keresztény életünk húsvéti jele Lélekben valamennyien elzarándokolhatunk a Szentföldre. Sietünk betekinteni a szent sírba... Az emlékhelyen emelt bazilikán hat keresztény felekezet osztozik. Álljunk meg azon a helyen, ahol a világ Üdvözítője a kereszten megváltott bennünket és ahol feltámadt, mert szereretett és feláldozta magát érettünk. Minden vasárnap a feltámadás emléknapja, éppen ezért minden vasárnap Húsvétot ünnepelünk. Jézus győzelme, feltámadása az Ünnepek ünnepe. Ővele járjuk életutunkat. Botladozunk, de felkelünk, csalódunk, de megvigasztalódunk. Súlyos a keresztünk, mint az övé, de dicsőséges lesz a feltámodásunk, mint az övé. Az első húsvéti „esemény” tulajdonképpen egy látható jel: az üres sír. Olyan élmény, amely megdöbbent, sőt egy pillanatra zavart is támaszt, de elgondolkoztat, túl mutat önmagán, kutatásra és keresésre ösztönöz. Az üres sír olyan jel, amely hitet követel. S ez a hit valójában Húsvét lényegéhez tartozik. Mindent megértet. Nekünk, mai keresztényeknek talán még fontosabbak a jelek, mint az apostoloknak, akik közvetlen látványban, jelenésben és látomásban is megélték a feltámadás igazságát. A jelek megértéséhez érzék kell, főleg pedig figyelem, hol és hogyan akar hozzánk szólni az Isten. A hitben való találkozáshoz az emberi gyöngeség és bizonytalanság pillanataiban is ragaszkodó lelkűiét szükséges, amilyen Mária Magdolnában élt. A sötétség óráiban, amikor semmit sem értett és látott világosan, akkor is ragaszkodott Krisztushoz. Kereste, vele akart lenni. Hűsége hitének egyik forrása lett. Jelek nélkül nem élhetünk a mindennapok világában sem. Keresztény életünk tele van hitre késztető jelekkel. A szentmise és a szentségek mind arra mutatnak, aki jelen van, AKI EL, a jelek mögött: Jézus Krisztus, a Feltámadott. Keresztény életünk húsvéti jel a világ számára: Krisztust jelzi, Őt, aki nem halt meg örökre, hanem feltámadt, és mi általa és benne élünk. Az igazi keresztény élet mindig Krisztusra mutat, a Föltámadottra, akinek nyomdokain járunk a Nagyhéten és a húsvéti szent időben. Ne feledjük, hogy nemcsak az apostolok a tanúi Krisztus feltámadásának, hanem minden keresztény embernek is tanúskodnia kell arról, hogy Jézus feltámadt és vele együtt majd mi is feltámadunk. Keressük ezért az odafönt valókat, ahol a feltámadt Krisztus ül az Atya jobbján. Benne az élet minden rejtélye, az élet értelme, az örökkévalóságba torkolló időknek minden kérdése megoldást nyer. Ő a mi életünk és feltámadásunk. Jelenünk és örök jövőnk. A feltámadt és örökkön élő Úr húsvéti kegyelme töltse el életünket és mindennapjainkat! fr. Kiss G. Barnabás OFM
