Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3. szám
2006 március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 Szent helyek, csodatevő források Útmenti szakrális emlékeket: kereszteket, kálváriá-kat, szentkutakat, fára helyezett szentképeket mutatunk be: a népi vallásosság lassan feledésbe merülő emlékeit, amelyeket kár volna feledni. Sokan teszik fel a kérdést: valóban szent hely-e a Duna kanyarulatában meghúzódó Pilis? A hegy szent volta mellett érvelők megemlítik az Árpád-kori kolostorok és monostorok alapítását, Boldog Özséb remetéit s az általa itt alapított pálos rendet vagy az egyházmegye nagy püspökére, Pro- hászka Ottokárra utalnak, akinek pilisi látogatásai élénken megmaradtak a szentkeresztiek emlékezetében. A hely szentségét bizonyitják azok a források, csodás erejű vizet fakasztó kutak is, amelyek gyógyító erejükkel elevenen emlékeztetnek az isteni jelenlétre, arra, aki magát az "élő vizek forrásának" (Jer 17,13) mondja. A néprajzi kutatások szerint a fakultusz már egy szentkép fára szögelése esetén is tetten érhető. A forráskultusznak lényegesen nehezebb a keresztény hitben való elhelyezése. Az antik világban a szent források helyi istenségek védelme alatt álltak. Az idők folyamán a források (tehát az adott hely) gyógyító ereje azonban - általában a víz javára - háttérbe szorult. Mózes példája nyomán a szentek forrásokat fakasztottak, vagy a víz magától fakadt fel olyan helyen, ahol egy szent mártírhalált halt, vagy ahol megjelent Szűz Mária. Az ilyen helyekre csodavárással özönlik a hívők serege. Nem a víz orvosilag bizonyítható gyógyhatása számít ilyenkor, hanem gyógyító ereje, amely a nyomorúságában segítséget kérő ember imája nyomán testi és lelki javulást eredményezhet. Tehát a csodaforrások vize a közvetítő, az erőt átadó anyag! A pilisi forrásokat - német szakrális néprajzi összehasonlító kutatások alapján - elhelyezkedésük, kiépítettségük szerint a következőképpen csoportosíthatjuk. 1. Olyan források, amelyek a zarándokkápolna közelében fakadnak. Felettük gyakran kisebb-nagyobb építményt emelnek (például Csobánka). 2. Források, amelyeket kultikus jellegük hangsúlyozása végett az illető templommal, kápolnával, oltárral egybeépítettek, vagy a kultuszobjektummal érintkezésbe hoztak. Jellemzően a földből fakadó víz fölé került a szakrális építmény. Tehát a forrás a kegyhely építészeti részévé válik (például Pilisszentkereszt). 3. Olyan források, amelyek szorosabb vagy távolabbi értelemben a fakultusszal állnak összefüggésben (például Dömös). 4. Ha a szentnek tartott hely közelében helyezkedik el, de közvetlenül nem kapcsolódik hozzá (például Pilisszentke- reszt-Dobogókő, Mária-kápolna). 5. Környezete kiépítetlen, csak helyi jelentősége van (például Pilisszentlászló). A megvizsgált területen hat forrást találtam, amelyek közvetlenül vagy környezetükben szakrális helynek számítanak. a csobánkai Szentkút, a pilisszentkereszti Szentkút, a szentendrei Sztárá voda, valamint a dömösi Szentfa-ká- polna és forrása, a siketnémák dobogókői Mária-kegyhelye alatt fakadó forrás és a pilisszentlászlói Sztudienka forrás. (ujember.hu) Soós Sándor néprajzkutató Filmen az Ómagyar Mária-siralom Hangya Éva Február 2-án mutatták be a Mammut moziban László Váradi Gyula Magyar Pieta című alkotását. A zenetörténész-rendező az Ómagyar Mária-siralmat, legrégebbi, a XIII. században lejegyzett magyar verses szövegemlékünket írta filmre. László Váradi Gyula elmondta, filmje a zene, a szöveg és a balett hármasságával eleveníti fel ezt a nagy magyar misztériumot. A vers dramaturgiai vonalára épül az alkotás, melynek középpontjában a mater dolorosa, a fájdalmas szűz áll, a fiának halálát újra és újra megélő Mária. Ugyanakkor a fiú magányosságát az isteni elrendeltség perspektívájából láttatja, így párhuzamosan jelenik meg a keresztre feszített és a szenvedő nő, az egymástól elválasztott fiú és anya. Krisztus szenvedésének stációira dolgozta föl a történetet, a stációkat a Jézust alakító Mécs Károly vezeti fel. A rendező kiemelte, hogy a Mária szerepében látható Kubik Anna nagy művészi érzékenységgel éli át az anya fájdalmát. A film nem liturgikus, a szakralitás nem csupán egyházi vonatkozásban értelmezhető. A háromrészes alkotás szól a siralmat megelőző időkről, a honfoglalók kultúrájáról, amikor a versek - melyekből az Ómagyar Mária-siralom is létrejött - még szájról szájra teijedtek. A film a magyar lélek ábrázolása is. Az utolsó, harmadik rész mondanivalója a rendező szerint ma is aktuális. Ez a megbékélés, a hetedik stáció, a mennybemenetel, amely alatt az Agnus Dei, Kodály Zoltán Csendes miséje hallható. Olyan énekművészek szerepelnek az alkotásban, mint Wiedemann Bernadett és Molnár András, a balettjeleneteket Pazár Krisztina és Bajári Levente adja elő. László Váradi Gyula filmjét Farkas Ferenc Liszt- és Kossuth-díjas zeneszerző emlékének ajánlotta.
