Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 március A Munkáspárt, mely újra Kommunista Pártként tetszeleg, egy politikai kövület, mely valószínű, hogy túl jut az egy százalékon, így négy éven keresztül kapni fogja azt az állami támogatást, mely azokat a pártokat illeti meg, melyek egy százalékot elértek a választásokon. Jelenleg a Munkáspárt az ordító egér szerepében tetszeleg, a polgárok nagy nagy derültségére. Újjáalakult a Kisgazdapárt, vagy annak valamelyik ága. Az, hogy ők tulajdonképpen most kicsodák, nehéz meghatározni, egy önmagát tökéletesen szétvert politikai tömörülésnél. Esetükben már az egy százalékon való túljutás is komoly eredménynek számítana. A jelenlegi politikai palettán, nem látok olyan jó pártot, vagy politikai tömörülést, mely a felsoroltakon kívül, érdemben bele tudna szólni az áprilisi választásokba, és főleg a végeredménybe. Minden más a választók akaratától függ. Csak reménykedni lehet abban, bár én egyre szkeptikusabb vagyok, hogy április kilencediké után új nap köszönt Magyarországra. Soós Géza Korrekt felelősségi rendszert! Eddig még senki sem számolt el a kommunisták által a Kádár-Aczél korszakban kölcsönként felvett dollármilli- árdokkal. Csak azt tudjuk, hogy nem a nép falta fel azt a hatalmas összeget. De senki sem számolt el eddig a Med- gyessy-Gyurcsány társaság által kölcsönként felvett dol- lármilliárdokkal sem. Ezt sem a nép faltra fel! Sok évtizede nincs az országban leltár, elszámolás, számvetés. Nincs elszámoltatás, számonkérés. Nem készült el a kommunista nemzetpusztítás mérlege. De nem készült el annak a rombolásnak a mérlege sem, amit a „rendszerváltás” lovagjai, a köpönyeget váltott kommunisták csináltak, a „spontán privatizációval” és azt követően. A kommunizmus alatt ugyanis a magyar nép keményen dolgozott, és ha lassan is, de fejlődött az ország. Ma csak annyit tudunk, hogy a rendszerváltás jóvoltából a nemzeti vagyon fele „eltűnt”. Máig sincs a történelemtudomány eszközeivel feldolgozva a gyarmatosító szovjet katonák vadállati tevékenysége, amit a szocialisták (Gyurcsány, Hiller) ma újból „felszabadításként” ünnepelnek. A sor nagyon hosszú. Kosáry Domokos, a legújabbkori magyar történelemmmel és kultúrtötrénettel foglalkozó „szaktudós”, a Magyar Tudományos Akadémia 1990 és 1996 közti elnöke, még akadémiai elnökként felháborodottan utasította vissza a rendszerváltás előtti időkre vonatkozó „fehér könyv” megjelentetésének gondolatát (168 óra). Kosáry és hozzá hasonlók érdeme, hogy a legújabbkori történelem ismeretlen a magyar nép előtt. Az ártatlanul kivégzett, agyonvert, bebörtönzött, deportált, kifosztott, rabszolgaként kizsákmányolt magyar emberek, és javaik, közte kultúrájuk kincsei, nem sokat számítanak sem a történészeknek, sem a politika hatalmasainak... Ennek véget kell vetni. Korrekt felelősségi rendszerre van szükség. Ahol érték van, ott leltár, elszámolás, számvetés (és elszámoltatás, számonkérés) nélkül ne tehessen senki egy lépést sem. Tudnunk kell, hová lettek a dollármilliárdok, és más javaink is. Tudja a Kedves Olvasó, pl., hogy hová lettek Liszt Ferenc könyvtárának kötetei? Ismert tény, hogy a világ egyik legnagyobb zenei lángelméje Szent Ferenc harmadik rendjének volt a tagja. Liszt „abbé”, a könyvtárát, a pesti ferences rendháznak adományozta. Onnan „tűnt el”, a kommunista kultúrpolitikának köszönhetően. Kulics Ágnes és Tölgyesi Ágnes „...kövek fognak kiáltani...” címmel szerzetesek vallomásait adta közre 1991- ben. (Gondolat. Budapest.) Ebben mondja a ferences Csongor Atya: „Semmink sem maradt. Templomainkat, kolostorainkat elvették, könyvtárainkat megsemmisítették. Pesti házunkban egy szép napon fogdmegek jelentek meg, rendőri kísérettel, könyvtárunk teljes könyvállományát szenes kosarakban teherautókra szórták, és elhurcolták. Hiába telefonáltam az Országos Széchenyi Könyvtárba, bárhová, a könyvtárunk megmentése érdekében, senki semmit cselekedni nem mert, vagy nem akart. A könyvtárunk megsemmisült. Pedig ezek között a zúzdába került könyvek között voltak Liszt Ferencnek a könyvei is, amelyeket ő a mi kolostorunkra hagyományozott, halála előtt. Keserűen és tehetetlenül álltam az üres polcok között. Én voltam tartományunk legnagyobb könyvtárának utolsó könyvtárosa. Ma sem jön álom a szememre, ha erre gondolok...” A világot teleordították és teleordítják ma is, a náci könyvégetésekkel. Ezek valóban aljas tettek, még akkor is, ha ezek a könyvek nemigen képviseltek muzeális értéket. A náci könyv- és egyéb kultúrapusztítást messze felülmúló (magyarországi, oroszországi, spanyolországi, mexikói, szerb, román, szlovák stb.) kommunista állatiasságokat, vandalizmust azonban senki sem panaszolja fel. Ha a Kedves Olvasó legközelebb Liszt valamelyik csodálatos művét hallgatja, jusson eszébe, hogy a nagy zeneszerző könyveit vértől is mocskos kommunista kezek juttatták zúzdába. Tudják ezt a világ zenetörténészei? Hasznos Miklós-Száz kiló aranyat ajánlott fel az afgán tálib tanács tagja annak, aki meggyilkolja a Mohamed prófétát ábrázoló gúnyrajzok szerzőjét, továbbá öt kiló aranyat kap az, aki meggyilkol egy dán, norvég vagy német katonát. A karikatúra-botrány miatt megnövekedett a pokolgépes öngyilkos merényletek végrehajtására jelentkezők száma. Az Afganisztánban szolgáló magyar katonák nem tapasztalják, hogy a lakosság velük ellenséges volna a Mohamed-karikatúrák miatt. A pakisztáni külügyminisztérium berendelte kilenc európai ország diplomáciai képviselőjét, közte Magyarországét is a karikatúrák megjelentetése ügyében. Magyarországon két országos baloldali napilap is (egyik a Népszabadság) leközölte a gúnyrajzokat.
