Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-03-01 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 március dűl érkezett Kossuthtal, akinek megígérte, hogy teljesítik a magyar kívánságokat. István nádor nyilvánosan is hangoztatja, hogy „azon pillanatban, melyben a magyar nemzet felterjesztett kérései megtagadtatnának, megszűnt nádor lenni”. A kamarilla azonban nem lenne önmagához hű, ha kényszerű beleegyezése mögött nem rejlene alattomos, ellenforradalmi szándék. „Utóbb azonban, ha a dolgok fejleményei megengedik, minden alkalmat meg fognak ragadni, hogy az engedményeket egészben, vagy legalább részben visszavehessék” - rögzítik titkos elhatározásukat. A független és felelős magyar minisztériumról szóló királyi kézirat kinyerésében március 15-16-án Széchenyinek és Esterházy Pál hercegnek is múlhatatlan érdeme volt. Amikor a királyi kancellária végez a munkával, s ott a pecsét és a királyi aláírás is az okmányon, valaki elkiáltja az ágyúkkal és katonákkal tömött Burg ablakából: Megvan! Ferdinánd király hosszú, bambán melankolikus arca is feltűnik, kardok repülnek ki hüvelyükből, s a királyhűség határai között mozgó és mégis buzgón forradalmasdit játszó bécsieknek ismét Kossuth szónokol egyenlőségről és szabadságról, valamint Ausztria és Magyarország közös, alkotmányos jövőjéről. Később, amikor önmagát ünnepel- tetendő a magyar küldöttség kikocsizik a városba, Széchenyi jobbján Meszlényi Teréz, Kossuth nem éppen szép hitvese ül. Mint Kerékgyártó János Kossuthról írott, a ’48- as centenárium idején megjelent nagy ívű életrajzában megjegyzi: „A gróf, akit nőben a bájos szépség vonzott, fanyar megadással viseli el ezt a kocsiutat a merev, öntelt Kossuthnéval. Észreveszi, hogy a mellette ülő asszony reszket. Vájjon az örömtől, a diadalmas ujjongástól, vagy őt is az a szörnyű félelem vacogtatná, mely olyan elviselhetetlenül, olyan kínzó élességgel gyötri a grófot?...” „A küldöttség - olvashatjuk Szeremlei Samunak az 1867- es kiegyezés évében közzétett 1848. és 1849. évi krónikájában - rnárcz. 17. estére visszaérkezik Pozsonyba, honnan Batthyány első rendeletét írja a törvényhatósági elnökökhöz, a közcsend és biztonság érdekében.” Batthyányt, az ország első miniszterelnökét Zsófia főhercegnő gyűlölte, a közhiedelem szerint azért, mert ifjúkorában a gróf az arisztokrata hölgyek bálványa volt. A kamarilla az ő befolyására vette elő az ugyancsak szép és férfias Jellasics bárót a horvát határőrvidékről - akinek az 1. báni határőrezred parancsnokaként szabadidejében még érzelmes versek írására is futotta hogy horvát bánná kinevezve fegyverrel regulázza meg Magyarországot. Hiábavaló közvetítési kísérletek után az uralkodójától elhagyott kormány feie kihirdeti a népfelkelést, s ezzel aláíria saiát halálos ítéletét: a szabadságharc leverése után a főhercegnő konokan ellenszegül minden közbenjárásnak, amely Batthyányt megmenthetné a hóhértól. Hatásos, a kamarillára jellemző bosszú volt. S az új, rendőrileg biztosított polgárvilágban megjelent Háy Gyula Ku- csera elvtársának őse, aki besúgóként, Bach-huszárként, fold- és kocsmabérlőként vagy gyárosként kész volt bárki vérét ontani saját jólétéért. Ahogy Ady mondta a ’48-as időkről, „elhibázás” történt. Magyar Nemzet „Kormányülést” hívott össze a pápa XVI. Benedek pápa február 13-ra összehívta az összes ku- riális vezetőt egy „kabinetülésre”. Az 1988-as statútum szerint „egy évben többször” jöjjenek össze bizonyos „nagy fontosságú ügyek megbeszélésére, munkájuk összehangolására, kölcsönös információ cserére, bizonyos döntések meghozatalára”. II. János Pál pápa egy ideig félévenként tartott ilyen bizalmas ülést, de később egyre ritkábban. Úgy hírlik, XVI. Benedek - miután az elmúlt hónapokban egyenként tárgyalt a föhivatalokat vezető bíborosokkal, most rendszeressé kívánja tenni a kúria munkáját koordináló megbeszéléseket. A februári megbeszélés fő témája az úgynevezett „lefebvriánusok”, néhai Marcel Lefébvre érsek szakadár konzervatív követőinek ügye volt. Vezetőik az 1988-as illegális püspökszentelés miatt ki vannak közösítve. Mai vezetőjük, Bemard Felley augusztusban volt a pápánál A megbeszélés napirendjén a milánói II. Giomole szerint liturgikus kérdések is szerepeltek, nevezetesen, hogy a „zsinat előtti”, 1962-es miseritus alkalmazható-e szélesebb körben. A legutóbbi szinódusi ülés mindenesetre nem támogatott egy ilyen „visszalépést”. A kabinet ülés a kúria reformjáról is tárgyalt, amelyről oly régen lehet újra és újra híreket hallani. Biztos, hogy nem hirtelen fog a reform életbe lépni, hanem fokozatosan, új és új kisebb lépésekben. Bizonyos kuriális tisztségek betöltetlensége is arra vall, hogy a Szentatya átalakításokra készül. Nyilván ettől is függ majd a bíborosi kinevezések köre és ideje. A legújabb hír március végére teszi a bíborosokat kreáló konzisztórium időpontját. Vatikán-szakértők többsége kételkedik abban, hogy a pápa százhúsz fölé kívánja emelni a pápaválasztó bíborosok létszámát, bár a konklávék titkosságát már úgysem a Sixtus-kápolna helyszíne garantálja. (Százhúsz bíboros s Sixtus-kápolna befogadó képessége.) (r.p.)-A zsidókat gúnyoló rajzokat jelentetett meg az Arab Európai Liga belga-holland iszlám párt, ezzel válaszolva az európai lapokban megjelent Mohamed-karikatú- rákra. A gúnyrajzok mellett az áll, hogy a szabad vélemény nyilvánítás jegyében rakták fel őket, hasonlóan az európai lapokhoz amelyek átvették a gúnyrajzokat a dán Jyllands- Postentől. Az AEL egyik gúnyrajzán Anna Frank, a holokauszt egyik áldozata egy ágyban fekszik Hitlerrel, egy másik pedig megkérdőjelezi magának a holokausztnak a megtörténtét.
