Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
2006 február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Név és véletlen Ami igaz, az igaz: az Újságok napi hírei között néha meglepően végzetszavú nevekkel találkozunk, mintha csakugyan a sors fintora meredne ki belőlük. A rendőrség letartóztatott egy csalót, aki rendkívül ügyes furfanggal több, mint kétszáz kereskedőt csapott be. Úgy hívták: Fortély Kálmán. Egy magántisztviselő hírlapírónak adta ki magát, megzsarolt egy csomó embert és tetemes összegeket vágott zsebre. Úgy hívatik: Kapsz László. Az öngyilkosok krónikájában szerepel Lógó Lajos levélhordó: felakasztotta magát. Egy boldogtalan szegedi lány bánatában felakasztotta magát egy fenyőfára: Baumstark Rózsi volt a neve. Baleset áldozata lett Eleven Júlia: halálra gázolta egy autó. Kevésbé komor hangulatot kelt Gyors Irén, aki a pincérek bálján vett részt. Egy másik pincér névből is sok mindent kiolvashatna az onomatomantia (névjóslás) tudománya. Hibacsak Mihály felperesként jelent meg egy bírósági ügyben, meg is nyerte a perét. Mikor a foglalkozását kérdezték, jogos önérzettel válaszolta: főpincér... Nem más ez, mint véletlen. Milliónyi eshetőség van beleolvadva az élet szerencsekerekébe, s a véletlen egy-egy ilyen furcsa esetet kipeckel belőlük. Senki sem fogja a végzet kezét keresni abban a különös ösz- szetalálkozásban, hogy egy alkoholellenes nemzetközi kongresszuson Magyarországot három úr képviselte: Giesswein, Pálinkás és Boromissza. Hacsak fel nem tételezzük a végzetről, hogy néha megunja a tragédiákat és nevetni akar. Mint a tolvajok esetében, akik betörtek Teleki Pál volt miniszterelnök fiának lakásába Úgy hívták őket: Andrási Gyula és Tisza Kálmán. *** Művész kaland A szolnoki művésztelep egyik lakója sétál az utcán és egy húsvéti ünneplőbe öltözött, huncut szemű, fiatal leányzóval találkozott. Színsóvár szeme végig simogatja a pávás-pompás teremtést, oda megy hozzá, és azt mondja neki: —Festő vagyok, lelkem... nem látogatna el hozzám, csak egy rövid időre? A szép lány bámul: Hová? —A műtermembe. Állna nekem egy kicsit. —Állnék...? Minek?! A művész elneveti magát: —Hogy lefössem, kislányom! —Jaj, dehogy, a világ minden kincséért sem! —És miért nem? - igyekszik megnyugtatni a festő. - nincsen abban szégyen! —De még mennyire van... Pucéran odaállni... Uramisten! Nagyon érti a kicsike - gondolja magában a festő - s minthogy ezúttal valóban nem gondolt aktra, tiszta lelkiismerettel nyugtatja meg: —Biztosíthatom, hogy nem kell levetkőznie. Éppen a ruhája kedvéért fösteném le. Hamiskás mosoly hullámzik át a lány arcán, hangjában gúny vegyül: —Hiszi a piszi.J Előbb a ruhámon kezdi, aztán ad- dig-addig pingál, amig kipingál a ruhámból... Amikor aztán ott állok anyaszült mesztelenül... Kis szünet. A dióbama szem veszedelmeset villan: —Szolnokon is tudják ám, hogy nem a gólya hozza a gyereket! *** Fürdő —Magaszerint mennyibe kerül Budapest összes fürdője? - kérdezi Kovács őrmester a beosztottját. —Biztosan sokba, de fogalmam sincs. Miért éedekli? —Tudja, az orvosom azt javasolta, hogy vegyek minél több fürdőt... * Mellkén —Most csinálunk magáról egy mellképet - mondja a fotós a rendőrnek. —Nem bánom, — huzza ki magát a rendőr - de jobban szerettem volna, ha a fejem is rajta van. * Vegyes —Meddig volt Ádám és Éva a Paradicsomban? —Almaérésig. —Hogy hívták Poe-t gyerekkorában? —Apro-po. —Milyen járművel fedezték fel Amerikát? —Kolum-busszal." Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
