Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
2006 február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23--Kiss Nándor, a nagybecskereki református keresztyén egyházközség lelkésze november 17-én tüntetőleg elhagyta a községháza dísztermét, ahol a község napját ünnepelték. Tiltakozását Ljubomir Markoviié ezredes magyarságra utaló sértő szavai váltották ki. A protokolláris incidens Dusanka Trifunovnak, a községi képviselő-testület elnök asszonyának, a „koktél” házigazdájának szavai szerint nem volt szándékos és bejelentette, hogy bocsánatot kémek Kiss Nándortól, a felszólalót pedig emlékeztetik, hogy a községben 22 nemzet él egymás mellett békében és megértésben, amit a jövőben is meg szeretnének őrizni. Nagy- becskerekre 1918. november 17-én vonult be a szerb sereg, majd a vér nélküli hatalomváltás során a szerb nemzeti tanács kezébe került a város irányítása. Ezt a napot a szerbek felszabadulásként ünnepelik. „Már a képviselő-testület elnök asszonyának felszólalása is főleg a múlt felé irányult, és nem sokat hallottunk a község jelenlegi gondjairól és jövőbeni kilátásairól, majd átadta a köszönőlevelet Ljubomir Markovias ezredesnek, aki az 1918-1920-as harcosok és hozzátartozóik egyesületének az elnöke. Az ezredes felszólalásának az elején még derültem a helyzethez nem illő bár- dolatlan megjegyzésein, de csakhamar arcomra fagyott a derű, amikor kimondta, hogy (idézem): »...ez az a nap, amikor véget ért az ázsiai faj hatalma Európának ezen a részén« majd hozzátette, hogy »ma visszatérhetnek oda, ahonnan jöttek«. A másodperc töredéke alatt eldöntöttem, hogy nekem itt nincs helyem” — mondta Kiss Nándor nagybecskereki református lelkész. /Magyar Szó, Újvidék./-Kárpátalj a-szerte ezrek emlékeznek arra, hogy a vidéket megszálló szovjet hadsereg 1944 novemberében tömegesen deportálta a kárpátaljai magyar és német civil férfilakosságot. November 20-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség küldöttsége a Szolyvai Emlékparkban ko- szorúzási ünnepséggel emlékezett a kárpátaljai magyarság közösségi tragédiájára. A siratófalnál lévő tucatnyi koszorú, virágcsokor, gyertya és mécses jelzi: az áldozatok hozzátartozói, a kárpátaljai magyarok 61 évvel a tragédia után sem feledik mártírjaikat. Ungváron november 26-án tartották a központi megemlékezését, a Kálvária-dombi temetőben. Beregszászon november 18-án emlékeztek a magyar férfilakosság elhurcolására, a több száz ártatlan helyi áldozatra. A gyászünnepség az 5. sz. középiskolánál, a „má- lenykij robot”-ra behívottak gyűjtőhelyéül szolgáló épület falán elhelyezett emléktábla koszorúzásával kezdődött, majd a megemlékezők az egykori Széna térre, az elhurcoltak emlékművéhez vonultak.-Magyar óvodai csoport működik szeptember óta Técsőn, ahol évekig nem volt magyar nyelvű óvodai oktatás, bár a magyar lakosság száma meghaladja a 2,5 ezret. A técsői szülők régóta fájlalták a magyar nyelvű óvodai nevelés hiányát a városban, ám korábban nem volt hol új csoportot nyitni. Miután felújították, a város 5. számú óvodája joggal dicsekedhet azzal, hogy a técsői járás legszebb gyermekintézményévé vált. Itt kapott helyet a magyar csoport. „Napok alatt került elég jelentkező a magyar csoportba, miután a városvezetés jóváhagyta a csoportindítást. Az óvodaépület rekonstrukcióját a városi költségvetés finanszírozta, közel 90 ezer hrivnya értékben. Két új csoportot nyitottunk, így ma hat csoportban 102 ovisunk van. A költségvetési támogatás révén minden, a normatívák szerint előírt élelmiszert meg tudunk vásárolni az étkeztetéshez. Gyermekenként napi 3,50 hrivnyából gazdálkodunk, ami a megyei átlagot tekintve igen jó mutató”. Az újonnan indított magyar csoportba 18 kisgyermek jár. Vannak közöttük, akik egyáltalán nem beszélnek ukránul, valamint olyanok is, akik magyarul nem értenek. Az óvónőknek tehát nincs könnyű dolguk. A foglalkozásokat két nyelven vezetik, ami a csöppségeket egyáltalán nem zavaija. Mikulásünnepségre a gyermekek lelkesen tanulták a magyar nyelvű versikéket, dalokat. /Kárpátalja (Beregszász)./-2004 nyarán újra kiadták a teljes romániai műemlék-jegyzéket. Az új jegyzék a Hivatalos Közlöny függelékeként jelent meg román nyelven. Három vaskos, ezer oldal körüli kötet tartalmazza a megyénként összeállított nyilvántartást. Az első kötetben Kolozs megye összesen 1.382 tétellel szerepel. E lista közzététele után a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több jelzést kapott az egyes tételek pontatlanságával kapcsolatban. Éppen ezért javasolta, hogy erdélyi viszonylatban készüljön el a magyarok lakta megyék műemlék-jegyzékének lefordított, helyesbített változata. Az új kiadványban összesen 363 tétel vonatkozik Kolozsvárra, szakmai igényesség tekintetében a lista nem megfelelő. Már 1984-ben lebontott házak (Kossuth Lajos utca), még 1990-ben megváltoztatott házszámok, s a ’90-es évek folyamán eltörölt utcanevek bukkannak fel benne. A II. József, Deák és Vörösmarty, Petőfi, Bem kolozsvári látogatását megörökítő belvárosi táblák nem szerepelnek a jegyzéken. A lista legnagyobb hiányossága a Házsongárdi temető. Más megyékben, nagyobb városoknál néhány síremléket megneveznek, ugyanakkor a Házsongárdi temetőnél egyetlen sírt sem méltatnak felsorolásra. /Szabadság (Kolozsvár)./-A Csíkszeredái Csángó Napok rendezvénysorozatai közül talán az idei volt a legsikeresebb — vélekedik Bor- báth Erzsébet, a csángó kultúra népszerűsítését szolgáló esemény egyik szervezője. November 26-án a Csíkszeredái Apáczai Csere János Pedagógusok Házában csángó diákok csángó költők verseiből szavaltak, majd a Tanulók Háza Borsika gyermeknéptánc-együttese moldvai táncokat mutatott be. A „Moldvai csángó diákok Csíkszereda középiskoláiban” címmel megrendezett szakmai eszmecserén a 46 moldvai csángó magyar diák Csíkszeredái oktatásában szerepet vállaló intézmény képviseletében számoltak be sikerekről, keresték a gondokra a megoldást. Ferenczes István költő ismertette az általa vezetett Hargita Kiadóhivatal csángó témájú kiadványait. Bemutatták a láncú Laura-Be- nedek Katalin szerzőpáros „Magyarfalusi emlékek” című könyvét és a Moldvai Magyarság című folyóiratot. /Hargita Népe, Csíkszereda./
