Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 február MÉGEGYSZER A CSALÁDRÓL II János Pál Szentatya 2005. október 24-én fogadta Erdődy Gábort, Magyarország új vatikáni nagykövetét. Francia nyelvű beszédében a pápa őszentsége többek között utalt Magyarország ezeréves keresztényi múltjára, Szent István jelentőségére, az ebből adódó feladatokra. II János Pál, a nagykövethez intézett beszédében kihangsúlyozta, hogy Magyarország vezetősége, az utóbbi években elkötelezte magát a nemzet újjáépítésére, gondolva annak minden összetevőjére. "Ezek között is a legfontosabb a család" mert "a család a társadalom alapsejtje, melyet támogatni és védeni kell" hangsúlyozta a Szentatya. Az egyház mindig is az egész társadalom és különösen a család védelmét szorgalmazta és szorgalmazza. Megjegyezzük, hogy a családnak mint a társadalom alapjának a támogatása az Orbán-kormány politikájának fontos része volt. Ezt a munkát mindenképpen folytatni kell - még ennek az új vezetőségnek a mandátuma alatt is. A család fontosságára nem csak a katolikus egyház hívja fel a magyarság figyelmét. Dr. Ravasz László, közismert református püspök egyik mondása is a család fontosságára utal: "Minden ország azé a népé lesz, amelyik tele tudja szülni". Ez a kijelentés soha sem volt időszerűbb, mint éppen napjainkban. Vonatkozik ez a jelenlegi Magyarországra is, de méginkább az elszakított részekre, különösképpen pedig Erdélyre. Ha a család szerepét az egész civilizált világ szemszögéből vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a családnak, mint az egész emberiség alapegységének döntő szerepe van az egész világ jövőjének kialakításában. Ha meg akarnánk világítani a tásadalmak mai helyzetét, akkor elsősorban is nem a parlamenteket, politikai pártokat, pénzintézeteket kellene tanulmányoznunk, hanem legelőbb is a családokat, a családi otthonokat kellene vizsgálat tárgyává tennünk. Hogyan élnek a családok, vannak-e gyerekek és hogyan bánnak az öregekkel? Még azok számára is, akik nem hisznek az isteni teremtésben, még a hitetlenek, ateisták számára is világos, hogy a férfi és a nő a biológiai fajfentartás törvényei szerint összetartozik. A két nem egyesülése nélkül nincs jövője az életnek a földön. így van ez a növény- és az állatvilág esetében is : a hím megtermékenyíti a nőstényt és ebből a "nászból" folytatódik a növények és állatok élete. Már a természet ölében is megtalálhatjuk a "család" csíráját, azt a kis elemi közösséget, ahol a bontakozó, zsenge élet kedvező, védett körülmények között kifejlődhet, megerősödhet. Az ember esetében, a történelmi tapasztalat szerint, az utódok nemzése és felnevelése szempontjából a család a legmegfelőbb hely. Itt dől el az emberi faj szaporodásának, megmaradásának és az egyének minőségének a kérdése. Napjainkban a családot, mint a tásadalom alappilérét, sokrétű támadás éri. Ezeknek a támadásoknak a kiindulópontja és mozgatója az anyagelvű, individualista szemlélet. A mai, biznissz által irányított közvélemény mindem kit arra buzdít, hogy éljen mindentől és mindenkitől független, személyes életet. Az egyén legprimitívebb ösztöneire alapozzák csalétkeiket, jelszavaikat. Legyünk "fittek", csinosak, szép kerek és rugalmas idomokkal, kívánatosak a másik nem számára. Az a fontos, hogy legyen friss, mentolos szagú a leheletünk, élvezzük egymás testi közelségét, a "sex"-et. így aztán tért nyer a házasságon kívüli, tiszavirág életű, csupán érzéki, lélektelen, mindenfajta érzelemtől teljesen mentes nemi kapcsolat. A házasságkötések, még azokban az esetekben is, melyeket nagy pompával ülnek meg, egyre gyakrabban végződnek válással. Hűség, szeretet, önfeláldozás, türelem, megértés, gondoskodás a gyerekek jövőjéről, az öreg szülők sorsáról: mind kiment a divatból. Innen aztán már csak egy lépés a mindenféle nemi perverzió, a beteges hajlamok elfogadása és dicsőítése. A szellem művelése, a nemes szórakozás helyett kábítószerek használata. A születések helyett fogamzásgátlás, abortusz. A család keretén belüli természetes szaporulat helyett mesterséges megtermékenyítés, a petesejtekkel és spermával való kereskedés. Egyre gyakoribb a természetes családot megcsufoló egyneműek egybekelése, amelyet most egyesek már törvényesen akarják a házassággal egyszintre emelni. Meg akarják engedni, hogy az ilyen ferde "családok" gyerekeket fogadhassanak örökbe. Sőt, egyes magukat kereszténynek nevező szekták, "oltár előtt" osztanak áldást az ilyenfajta "egybekelésre". Milyen lesz az ilyen körülmények között felnevelekedő új nemzedék? Hiszen az emberi lélek gondozását, a vallásoktatást száműzték az iskolákból, mindenféle tantervekből. Nem nehéz megállapítani, hogy a hagyományos családot, a lelki élet bölcsőjét és menedékét a szétzüllés veszedelme fenyegeti. Az államok vezetésének lenne a feladata, hogy törvényeivel, rendelkezéseivel mentse, támogassa, istápolja a családot, mint a nemzet jövőjének legfontosabb tényezőjét. Vajon megértik-e ezt addig, amig nem lesz már túl késő? Martin János A KÖZÖNY Amikor Albert Camus megalkotta a közönyös ember típusát, még nem uralkodott el a világban a közöny. Az emberek éltek, haltak, szerettek és gyűlöltek, szenvedtek és örültek, s még igazi háborúk is voltak akkor, ahol a szerencsés megúszta, a peches ember pedig fűbe harapott. Egyszóval emberszabású század volt az elmúlt, véres és igazságtalan, mint az ember maga. A nagy irók viszont azért nagyok, mert belelátnak a jövőbe. Próféták ők, mert a jövőbe látás képessége nélkül nem létezik nagy iró. Albert Camus látta hogy a következő század nagy ellensége a közöny lesz. Főhőse nem rossz és nem jó, csak éppen közönyös. S most felejtsük el egy pillanatra Albert Camust és regényét. Szakítsunk egy pár percet arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat. Rájövünk, hogy vészesen hasonlítunk a főhősre, már csak a mai nap érdekel bennünket is, s a saját személyünk. Esetleg a közvetlen
