Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-12-01 / 12. szám

2006. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 a Te békéd eszközévé” (Assisi Szent Ferenc) Többen is kérték, hogy menjek a Kossuth térre, és szól­jak az ott egybegyűlt emberekhez, az evangélium, az élő Isten nevében. Október 23, a szörnyű magyarverés napja után is sokan kérdezik, hogy egy keresztény embernek ilyen helyzetben mi a teendője? Úgy érzem, hogy nekünk, Istenre figyelő emberek­nek válaszolnunk kell ezekre a kérdésekre, még akkor is, ha nehéz. Imádkozás közben három gondolat fogal­mazódott meg bennem, melyet alázattal megosztok ve­letek. 1. Annak idején, 2004 december 5-én is azt éreztem, hogy Gyurcsány Ferenc uszítására az én magyar állam- polgárságomat el lehet vitatni, de a jókedvemet, az élet­be, a szeretetbe vetett hitemet, keresztény reményemet nem, azt' csak én adhatom oda. Úgy gondolom, hogy ezek olyan értékek, melyekről soha, semmilyen körül­mények között nem szabad lemondanunk. Nem szabad hagyni, hogy a szomorúság, a gyűlölet, a reménytelen­ség eluralkodjon rajtunk. Soha semmilyen körülmények között nem szabad letérnünk a szeretet, a remény, meg­váltónk, Krisztusunk által mutatott útról. 2. A szentírásban szereplő vezetők közül volt olyan, melyik elvesztette a nép és Isten bizalmát. Saul király letért arról az Útról, melyre Isten állította. Az Úr paran­csára a próféta felkente helyette Dávidot, akinek mene­külnie kellett haragvó királya elől. Egy alkalommal egy barlangban bujkált katonáival Dávid, és a király egyedül ebbe a barlangba vonult vissza, hogy könnyítsen magán. Dávid egyik katonája meg akarta ölni a nép kegyéből kiesett vezetőt, de Dávid leintette, és azt mondta, ne emeld a kezed rá, "mert király marad, míg az ideje ki nem telik". Döbbenetes: Dávid nem engedett az erő­szaknak. Hiszem, hogy az erőszak, a vérontás nem szül igaz holnapot. Őszinte tisztelettel hajtom meg fejemet népem előtt, amiért ilyen nagy türelemmel viseli sorsát. Saullal a saját emberei számoltak le. Gyurcsány Ferenc Balaton parti beszédében saját pártját, meg a vele együtt kormányzó liberális pártot il­lette hihetetlenül kemény kritikával. A történelmi ma­gyar baloldalt, és a liberális pártot nem hiszem, hogy va­laha valaki ennyire keményen, durván elítélte volna. Október 23-án Gyurcsány Ferenc megverette - válogatás nélkül - az utcán lévő magyar embereket. Olyan bűnt követett el, melyre semmilyen mentsége nincs, s mellyel nevét örökre beszennyezte. Úgy gondolom, hogy a jelenleg hallgató kormánypárt politikusainak két választási lehetőségük van. Az egyik, hogy elfogadják a miniszterelnökük kritikáját, aki hazu­dozó, csaló, lusta embereknek nevezte őket, és hogy a pozíciójukat mentse, kész volt ártatlan emberek vérét ontatni. A másik alternatíva az, hogy tiltakozva kikérik maguknak az elhangzottakat, és azt mondják, hogy a miniszterelnök szava rágalom és megszólás, mert nem igaz, hogy a magyar baloldal és a liberális párt csalók­ból, hazugokból, semmittevőkből állna, és nem kémek olyan hatalomból, melynek kezéhez vér tapad. Meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sok érté­kes ember van a két kormánypártban. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy ezekben a pártokban nagyon sokan az elmúlt években is erejüket megfeszítve dolgoztak a ma­gyar nép javán. Hiszem, hogy e két párt ideológiájában nincs helye az erőszaknak, idős emberek, asszonyok fé­nyes nappal való megveretésének, kivont karddal nemzeti ünnepre összegyűlt emberek közé vágtató rend­őröknek. Úgy gondolom, hogy a két kormánypárt le kell, hogy üljön, és külső behatás nélkül e két alternatíva között választaniuk kell. Tiszta szívvel imádkozom, hogy ez a két párt - kerül­jön bármilyen áldozatba is -, de saját múltjuk, nagy ve­zéregyéniségeik szellemében az igazság és az élet mel­lett döntsenek. Egészen biztos, hogy ha nem hátrálnak ki felemelt fővel ebből a botrányból, akkor rájuk fog ég­ni a képmutató, hazug, csaló, a saját nemzetére kezet emelő jelző, és ugyanaz lesz a sorsuk, mint azoknak a pártoknak, melyek a történelem során vért ontottak. Amennyiben kormányzó politikusaik mellett kiállnak ezen pártok tagjai, oszt ózni fognak a felelősségben, és az utókor ítéletében is. Senkit nem érdekel Hitler jó vagy rossz szándéka. Agresszív, erőszakos, kezéhez vér tapadt, és ezért pártjával együtt méltó volt az ítéletre. 3. Hiszem, hogy egy ház, egy ország csak hitből, mun­kából, összefogásból, áldozatból épülhet fel. Gyermeke­imnek én is, mint oly sokan e Kárpát-medencében sze­retnék otthont, hazát építeni az Európai Unió által adott keretek között, hogy felemelt fővel, örömteli szívvel együtt élhessenek békében más szabad népek gyerme­keivel. Magánvagyonom nincs, de az időmnek ura va­gyok, éppen ezért vállalok 100 szentmisét, beszédet, el­mélkedést határon belül és határon kívül, ott, ahova hívnak és az ott begyűlt összes adományt felkínálom egy "Nemzeti Megmentő Alapba”. Arra buzdítok minden jó szándékú magyar embert, éljen bárhol e nagyvilágon, hogy egy szívvel, egy lélek­kel ajándékozzuk meg nemzetünket bizalmunkkal, és erőnkhöz képest anyagiakkal is. Most nemzetünk nem az életünket, vérünket kéri, de ezekben a nehéz gazdasági időkben jó lenne nemzeti összefogás, hogy gyermekeinket, betegeinket, bajban lévő testvéreinket segí teni tudjuk. Éppen ezért arra bíztatok mindenjóaka- ratú magyar embert, hogy adjunk 100 munkaórát éle­tünkből a közös holnapunkért. Az orvos, a művész, a kőműves, a szántóvető, mindenki vállaljon saját szak­májában száz óra munkát az előttünk álló évben, minden

Next

/
Thumbnails
Contents