Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006. Karácsony Az utóbbihoz úgy kell kettészelni a narancsot, hogy középen lévő szivacsos "bele" egyben maradjon és kanócként működjön. A narancsból teljes egészében kiemeljük a gerezdeket, és az alsó részt harmadáig megtöltjük étolajjal, a felső kivájt rész csúcsán pedig lyukat fúrunk, ahol a füst el tud távozni. Mi marad hátra? Meg kell gyújtani az olajjal átitatott "kanócot", és máris lobog a láng. Ünnepi erkélyláda. Még van annyi idő karácsonyig, hogy az erkélyt vagy a lodzsát is az ünnepnek megfelelően díszítsük. Teríthetünk fenyőgallyakat az üres virágládákra, beletüzdelhetünk bogyóktól roskadó tűztövis- vagy kecskerágóágakat - csak a fantázia szab határt. És ha egy-egy mécsest is elhelyezünk köztük, ismét élni kezd az erkélyláda. Szöveg és kép: Lovas KatalinA MÓKUS KARÁCSONYA December vége, naplóm szerint 21-e volt, egész napos kirándulás után a Budai hegyek zegzugos erdei útjain ballagtam hazafelé. A reggel még át- láthatatlanul sűrű köd csak valamelyest ritkult, a gyenge szélben lustán hömpölygő, nedvesen szürke függöny mögött a hideg téli nap nyugovóra készült. Ennek ellenére alig sötétedett, a két napja hullott friss hó világított a fák között. Meglepte a lombjaikat vesztett csupasz ágakat, fehér paplant borított az avarra, és árulkodóan mesélt az éjszaka történtekről. Először egy rókának a völgy felé vezető, gyöngysorszerű nyomait kereszteztem, száz méterrel odébb vaddisznók, öreg koca és néhány süldő váltottak át az úton. Messziről sötétlő foltok jelezték, ahol a tölgyek alatt makk után kutattak, a felforgatott, hóval kevert avarban most néhány széncinege és fekete rigó keresgélt. Az erdőszélen sötétlő fenyves felé közeledve a szajkó recsegő kiáltását hallottam. Gyors egymásutánban riasztott többször is, kiáltásaiban rémület és halál- félelem vibrált. Megálltam és a nyakamban lógó távcső után nyúltam, de el is eresztettem nyomban, mert már szabad szemmel is láttam a riadalom okozóját. Termetes tojó héja kergetett valamit a fák között, hol eltűnt, hol ismét előbukkant, kerekded szárnyaival ügyesen mozgott az ágak sűrűjében is. A menekülő szajkót kerestem, de a kiszemelt áldozat ezúttal nem az égszínkék szárny- toliakkal ékes mátyásmadár, hanem egy vörös bundájú mókus volt. Csavarvonalban száguldott, szinte repült a törzsön, lompos farka vörös csóvaként húzódott utána. Felfelé igyekezett, majd hirtelen cselt vetett, és hatalmas lendülettel a szomszédos fa szélső ágára vetette magát. Nagy csomó hó hullott alá, de a mókus már a törzsön volt, és megint csavarvonalban, de ezúttal lefelé menekült. Kétségbeesetten próbálta lerázni üldözőjét, de az mindenütt a nyomában volt. Az ágak csak pillanatokra tartóztatták fel, hosszú farkával ügyesen kormányozta magát, és sárgán izzó szemeit menekülő áldozatán tartva követte annak minden mozdulatát. Néztem a vad hajszát. A héja már közvetlenül a mókus mögött volt. Éhes lehetett, de a fák között annyi a szajkó, a közeli földeken a varjú, mókus pedig már alig van ebben az erdőben. Fogjon szajkót - gondoltam, aztán előbbre léptem és hangosat köhintettem. A héja nyomban abbahagyta az üldözést, rám meredt, majd oldalt vágódott, és sebesen szárnyaló néma árnya pillanatok alatt eltűnt a fák között. Távolabb a szajkó még mindig hangosan riasztott. Mintha csak tudta volna, hogy őt kívántam a héja vacsorájául. Távcsövemmel a mókust kerestem. Mozdulatlanul kuporgott egy ágvillában, bozontos farkát magára hajtotta. A lencsén át jól láttam lihegő, remegő oldalát. Nem mozdult akkor sem, amikor a fája alá léptem. Oldaltáskámban délről még megmaradt egy alma. Kivettem és egy száraz ág hegyére szúrtam, ahol a mókus könnyen elérhette. Aztán tovább mentem. Most már erősen szürkült, a fenyves sötét tömeggé olvadt össze. Valahol harangoztak. Az ünnepélyes hangok végigszálltak a völgy felett, nagy, puha pelyhekben újra hullani kezdett a hó, és a karácsony mindent átölelő békéje láthatatlanul borult a sötétbe burkolózó erdőre. (ujember.hu) Schmidt Egon Fotó: Bécsy László Lapunk megtalálható a Tolna megyei Pusztahencsén is a Műveló'dési Házban
