Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
2006 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 35 A mosoly országa Pünkösdi Fletó Már nem kell gürcölni, gyerekek, a mamelukoknak annyit. A pünkösdi királyok ideje rövid, a mi Gyurcsány Ferink valószínűleg még comboskodik egy keveset, de aztán majd visszatér a kádkőgyártáshoz, esetleg szénégető lesz vagy erdőkerülő. (Minden hangszeren játszik.) Nézem az önkormányzati választási eredményeket, én az ő esetében már a kardomba dőltem volna, esetleg egy nagy kádkővel a nyakamon nekirontok a Mosoni-Dunának. O viszont még itt van, szép kakasosan jár-kel, beszéd közben hatásszüneteket tart, mutatóujját időnként fölemeli. Az sem zavarja, ha röhög rajta a publikum. Tenyérbe mászó a Fletó, olyan, aki szándékosan keresi a konfliktusokat. És közben olyan tudományos arckifejezéssel néz az emberre, hogy el kell olvadni. Szem nem marad szárazon tőle. Hát most úgy néz ki, nem fog már annyit nyilatkozni a gördülékeny ember, lapátra kerül, onnét meg vissza a kádkőiparba. És akkor majd végképp kiderül, Apró-e a Gyurcsány. Az nem lehet, hogy abban az országban, ahol Telekik és Bethlenek voltak államférfiak, kormányfők, most egy ügyeskedő kádkőgyáros vigye a haza ügyeit, biznisz alapon, csak mert jó buli mniszterelnöknek lenni. Hát most, hál’ Istennek úgy néz ki, vége a játéknak. Game over. Két évünk sajnos ráment. Pilhál György (MNO) * Szabolcska Mihálynak, a valaha Ady ellen kijátszott „Népi-nemzeti” költőnek emlékét - Karinthy paródiáin kívül - még az irodalomkedvelők körében is jószerével csak két vers őrzi manapság. Az egyiket Szabolcska írta, címe A Grand Caféban, a másikat Ady írta Szabolcskához, ezzel a címmel Üzenet Költőcske Mihályhoz. A Grand Caféban - telitalálat. Egy gyenge poéta egyszeri felszárnyalása. Az Üzenet Költőcske Mihálynak gyilkos szatíra, amit az is nehezen bír elviselni, aki nem érdemelte meg. Hátha még meg is érdemelte... Hadd jegyezzük ide ehhez a két ellentétes emlék-mo- tivumhoz egy kiegyenlítő harmadikat. Egy önbeismerő, önfelismerő, önkritikus vallomást Szabolcska Mihály életéből. Meghívták Szabolcskát Mezőberénybe, hogy mondana avató beszédet Petőfi Sándor avató emléktáblájánál, amelyet azon a házon helyeztek el, ahol utolsó útjára indulása előtt Orlai Petries Somáéknál tartózkodott. Szabolcska meg is tartotta az ünnepi szónoklatot, s utána elvonult a diszbankettre. A banketten viszont a mezőberényi jegyző ragadott poharat, s azt Szabolcskára ürítette e szavakkal:--Éljen hazánk koszorús költője, Szabolcska Mihály, aki olyan nekünk, mint apáinknak Petőfi volt! Vivát! Ez már sok volt Szabolcskának. Érezte, hogy a derék jegyző túllőtt a célon. —Megálljunk, atyámfiai - emelkedett fel még a pohárcsengés közepette -, hadd mondjak ehhez valamit. Egy versikét szavalok el, két sor az egész, hallgassák figyelemmel: „Az oroszlán olyan, mint a macska - csak az oroszlán nagyobbacska.” * Aranyköpések: —Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit. —Ne vezess túl gyorsan, mert még lemarad az Őrangyalod. —Nem iszom, nem dohányzom, nem nőzöm, minden nap hatkor kelek. De mindez megváltozik, ha kikerülök a dutyiból. —Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. —így szólt az Úr: Adám, itt van Éva, válassz magadnak feleséget. —Ha majd lesz gyerekem, veszek egy ikerbabakocsit, és azt mondom majd neki, hogy volt egy ikertestvére, de nem fogadott szót... —Már látom a fényt az alagút végén... de miért dudál? —„Rövid leszek” mondta a kigyó, és felmászott a sínekre... —Olyan ronda vagyok, hogy a pszichiáternél mindig hason kell feküdnöm. —Annyira tettrekész vagyok, hogy a nevem valójában ige kellene, hogy legyen * Két asszony beszélget: —Képzeld, a szegény férjemen mind jobban mutatkoznak az agyérelmeszesedés jelei. —Szörnyű. Milyenek ezek a jelek? —Hát például ami tegnap történt. Nekem hozott háromszál rózsát, és a titkárnőjének átadta a mosni való fehérneműjét. Gyerekszáj. Egy nyolc éves kisfiú bemegy a fehérnemiüzletbe és egy inget kér. —Milyen legyen az ing? -kérdi a kereskedő. —Olyan mint az én ingem? —Nem, bácsi kérem - feleli a gyerek -. —Legyen tisztább.
