Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-09-01 / 9. szám
2006 szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Szilvássy László: LEVELEZGETEK III. rész Negyedik levél: „Kedves Szerkesztő Úr! Nagy örömmel olvastam lapjának első számát, s mert úgy látom, hogy minden politikától mentes, elhatároztam: sürgősen segítségére sietek. Mellékelten csatolom néhány versemet közzététel végett. Az írói honoráriumra nem tartok igényt, csupán egyetlen kérésem van, hogy egyszerre hat versnél többet ne közöljön és, hogy minden közléskor más és más fényképemet hozza a versek élén, természetesen bekeretezve, valamint, hogy a nevemet kétcicerós betűkkel szedje, magától értetődően aláhúzva! Ha esetleg címlapon akarná hozni a képemet, ehhez hozzájárulok és ezért sem kérek külön semmit. Amit rajtam keres, fordítsa az újság céljaira! írónői barátsággal mindenre kész híve. Szerényjfy Noémi költőnő”. —Kedves Noémi kolléganő! Aranyos jóságát soha, de soha nem fogom elfelejteni. Millió hála és köszönet! Legszebb versei egyikét máris közlöm: „Éj van, sötét, nesztelen. Kis ágyamban mesztelen Fekszem. Agyban, vágyban, lázban, fázva, Kórságtörve, hidegrázva Könnyedén. Bőröm perzsel, vérem lángol, Három spanyol, öt-hat ángol Jöhetne, vihetne. De nem visz a kutya se. Elnyúlva a lepedőn, Tépelődöm epedőn, emiatt, amiatt. Mi miatt, ki miatt? Fene tudja mi miatt. Felülről ezalatt Hullik a vakolat. Patyolat bőrömre. Pont. Vonás. Pont. Slussz. Passz. Vége. Elalszom. Gud nájt!” Utóiratom: Sok szép verset olvastam már életemben, Ho- ratiustól - Geraldyig, de felelőségem teljes tudatában állítom, hogy ehhez foghatót alig. A virágszirom-lehelet finom női lélek szemérmes vágyódásának ilyen langyharmatos megnyilatkozása szinte példátlanul áll a világirodalom történetében. Villonnál lehet olykor hasonlót találni, mentségére legyen mondva, a „csavargókirály” többnyire részeg volt és mint ilyen, nem felelős cselekedeteiért. Az ön utánozhatatlan művészetének csodálatos sajátossága, hogy ugyanezt józanul is meg tudja csinálni. Nem baj! Máskor mindenesetre takarózzon be, ha elnyúlik, a lepedőn, nehogy felkarcolja a vakolat, patyolat bőrét. Kár lenne! Gud nájt! *** Az ötödik levél szerzője másodgenerációs kislány. Lássuk mit akar a pici angyal: Tisztelt Joumaliszt! Úgy hallottam a Dedimtől, hogy maga egy irró. Khérem nekem megwreitholni asztat hogy hol van a Zöreganyám Kinnya City, mermivelhogy, az én Dedi ha mérgeses, mindig azt mongya nekem, hogy: mennyek a Zöreganyám Kinnyába. Mejik provinciba fekszik ez a City az ó- countryba? És ha van magának esetleg photo akor külgyön egyet to me, aról a Cityről. Thanking before hand a magának a jóság és nagyon very sorry vagyok a baderozásért. Yours faithfully, Miss Mary Bekecs”. —Kedves kis Miss Bekecs! Végtelenül elkeserít, hogy nem tudok fényképet küldeni az Öreganyja Kínja Cityről, de az utolsót sajnos épp a minap ajándékoztam el egy odavalósinak. Mindössze any- nyit mondhatok, hogy nagyon csinos kis village és szomszédos Fészkesfenével. Oda még sosem küldte magácskát az öreg Bekecs? Csodálom. Szeretettel üdvözlöm... (Folytatjuk) —Bizonyos emigrációs politikusok körében divat, hogy egykori hazai sikereikre hivatkoznak. És arra, hogy ezer, meg ezer hívük volt annak idején. A dereshajú államférfit megkérdezték, mi a véleménye ezzel kapcsolatban? így válaszolt: Hazajön a gyerek az iskolából és lelkendezve meséli: —Apuka idefigyelj! Van egy osztálytársam, azt állítja, hogy a déd-déd-déd-dédapja még mindig él. —Az lehetetlen, fiacskám. Az a gyerek nem mond igazat. -Dehogyis nem! Csak - dadog... * Egy szegényember nagy nyomorúságában levelet ír a jó Istenhez és kér tőle ezer forintot. A boríték címzése feltűnik a cenzúrán és átadják a kommunista pártnak. Ott elhatározzák, hogy propaganda szempontból küldenek neki 500 forintot. Ez megkapja a pénzt és köszönő levelet ír: —„Édes jó Istenem! - Hálásan köszönöm a jóságodat, csak arra kérlek, legközelebb ne a kommunista párton keresztül küld a pénzt, mert azok a gazemberek a felét el- zabrálták...” * Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
