Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 június Soós Géza: HAZAI TÜKÖR Ritkán szoktam tudósítani bűnügyekről. Most mégis ezt teszem, mert néhány napja a Fővárosi Bíróság egy érdekes esetben ítélkezett első fokon. Két éve egy Magyarországon a Nemzetvédelmi Egyetemen tanuló azerbajdzsáni hallgató, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel meggyilkolta örmény diáktársát. Az eset úgy történt, hogy éjszaka, amikor mindenki aludt, az azeri fiú átment a másik hálószobába és ott baltával szétverte örmény társának fejét. A gyilkosságot a következőkkel indokolta: Néhány éve a két ország között határvillongás volt Karahbak hovatartozása miatt. Az incidensnek sok halálos áldozata volt, köztük az ő rokonságai is. Ő akkor bosszút esküdött. Itt Budapesten találta alkalmasnak az időt, hogy beváltsa fogadalmát. A bíróság az elkövetőt első fokon életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, mely annyit jelent, hogy legkevesebb 30 évet rács mögött kell töltenie. (Magyarországon nincs halálbüntetés.) A bíróság megismervén az ügy politikai hátterét, semmiképpen nem vehette figyelembe enyhítő körülményként az indítékot. Ez a tény érthetetlenséget váltott ki a vádlottból, mint ahogy érthetetlenséget váltott ki az azeri közvéleményből is. Számukra az európai jogredszer, és az ítélkezési gyakorlat, túl azon, hogy nehezen értelmezhető, még némi visszatetszést is kiváltott. A gyilkos diák mellett megmozdulások voltak, és az ítélet után, hazájában az év embere lett, és hősként tisztelik. Azon érveket, hogy semmilyen múltbéli sérelem, senkit sem hatalmaz fel arra, hogy egy másik nemzet tagját ilyen brutálisan meggyilkoljon, Azerbajdzsánban süket fülekre talált. Az ügy jelenleg a Legfelsőbb Bíróság előtt van, és rövidesen kimondják a jogerős ítéletet. Valószínűsíthető, hogy az ítéletet nem fogják megváltoztatni. Ami után következik majd a fegyházbüntetés letöltése. Tudomásom szerint Magyarország és Azerbajdzsán között nincs olyan jogi egyezmény, amely szerint az elkövetőt ki lehetne szolgáltatni hazájának. Ha ez mégis megtörténne, ez Örmény- ország haragját váltaná ki, mint ahogy erről már hangot adtak az ottani kormányszervek. Viszont ha harminc évig az illető valóban élvezni fogja hazánk „vendégszeretetét”, az nem kevés pénzbe fog kerülni az adófizető polgároknak. A 2002-es választások előtt Orbán Viktornak volt egy figyelemreméltó kijelentése, ami az emberek többségének sajnos nem jutott el a tudatáig. A kijelentés valahogy úgy szólt, hogy ha a szociálliberálisok szétverik a Széchenyi tervet, annak megnövekedett munkanélküliség lesz a következménye. A Széchenyi terv gazdasági program volt, mely főleg a Magyarországon meglévő gyógy és termál vizekre épült. Abból indult ki, hogy bár hazánk nem bővelkedik ásványkincsekben, egy kimeríthetetlennek tűnő kinccsel viszont rendelkezik, ez pedig a gyógyulást elősegítő hőforrások. Szinte lehetetlen felsorolni azokat a betegségeket, melyeknek gyógyulását, vagy a panaszaik csökkentését szolgáló hatóanyagok megtalálhatóak a különböző összetételű gyógyvizekben. A nemzeti kormány a gyógyturizmus fejlesztésében látott perspektívát, melyre egy egész gyógy- ipart szeretett volna kifejleszteni. Még csak a kezdeti lépéseknél tartott, amikor jöttek a 2002-es választások. Az akkori miniszterelnök Medgyessy Péter Ígéretet tett arra, hogy a Széchenyi terv, a nemzetgazdaság szempontjából fontos részét megtartják és tovább fejlesztik. Az Ígéret sajnos csak ígéret maradt. Rosszindulatból, bosszúból, szűklátókörűségből? A Gyurcsány-kabinet úgy szétverte a Széchenyi tervet, hogy annak csak hírmondója maradt. Ezt követően az orbáni jóslat valóra vált. Szép lassan, fokozatosan a munkanélküliség emelkedésnek indult. Ma már rekordnagyságú, mint egy 327 ezer fő van munkanélkül. így a munkanélkülség jelenleg 7,8%. Azért írom jelenleg, mert ez a szám megállíthatatlanul emelkedik. A szociálliberális kormány „egyetlen hathatós intézkedése”, hogy letagadják még a csillagokat is az égről. Ezzel nincs is mit foglalkozni, inkább nézzük meg, hogy mi van a számok között. Ma minden ötödik pályakezdő fiatal nem tud elhelyezkedni. Ez természetesen nem csak a diplomásokra jellemző a fiatalok közül. Ugyancsak nehéz elhelyezkedni az ötven évüket betöltött munkavállalóknak. Főleg akkor, ha a az illető nő. Legnehezebb helyzetben a megváltozott képességű munkavállaló van, akik közül több mint 90%-a keres munkát. Az ő esetükben a Gyurcsány- kormány még bizonyos anyagi elvonásokkal tovább nehzíti az életüket. A cigány kisebbség több mint 92%-a szintén munka- nélküli, bár esetükben a többség aluliskolázott, és igazából nem is akarnak dolgozni. Gyurcsány miniszter úrnak volt egy ,jó ötlete”, melyet a rá jellemző szókimondással meg is üzent a nemzetnek: Azok a fiatalok akik idehaza nem tudnak elhelyezkedni, menjenek külföldre dolgozni, míg az idősebb tartós munkanélküliek próbáljanak valamilyen módon elmenni nyugdíba. Hogy a „nemzet” mit üzent vissza Gyurcsánynak, nem írom ide, a szerkesztőnk úgysem közölné. —Lassan megszokottá válik idehaza, hogy egy ismert jobboldali politikusról könyv jelenik meg, mely nem éppen hízelgő színben tűnteti fel őt. Orbán Viktorról mát több is készült, melyet a bal liberális politikusok némi kajánsággal úgy fogalmaznak meg, hogy ja kérem, ilyen a demokrácia. Itt mindenkiről lehet őszintén, értsük mocskolódva írni. Mondom mindenkiről, már aki jobboldali vagy nemzeti gondolkodású. A baloldal, a liberálisok azok „szent tehenek”, akiket meg kell, vagy muszály kímélni az ilyen kellemetlenkedéstől. Néhány hete egy ismert művész, mindenki megrökönyödésére azt nyilatkozta, hogy Gyurcsány Ferenc egy normális demokráciában már rég börtönbe ülne. Megállapítását arra alapozra, hogy a miniszterelnökünk ellen több büntetőfeljelentés érkezett, csak az ügyészség elévülés miatt nem emelt vádat ellene. Most viszont egy bátor újságíró Pesty László, az elhíresült Fekete Doboz főszerkesztője, tény és múltfeltáró riportfilmet készített Gyurcsány Ferencről, akit korántsem hízelgő véleménnyel értékeltek az abban megszólaltak.
