Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-06-01 / 6. szám
AMERIKAI XLII. éyf.6. szám - 2006 f&áj«F5 MAGYAR ÚJSÁG Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában! TRIANONRA EMLÉKEZÜNK! Nyolcvanhat évért zúg ma a harang Nyolcvanhat évvel ezelőtt, ahogy a korabeli sajtó írta, elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat: a kincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt. “A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették..." - így írt a Pesti Napló korabeli tudósítója 1920. június 4-ről, amikor Magyarország elszenvedte ezeréves történelmének minden bizonnyal legnagyobb csapását. "Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat a kincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát Aradot és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embcrt.A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott" - írta az egykori krónikás. A kortársak véleménye az volt: Magyarországot nem megbüntették Verasilles-ban, hanem kivégezték. A Horvátországgal és Szlavóniával 325 ezer négyzetkilométernyi területű (e területek nélkül 282 ezer négyzetkilométer) állam 93 ezer négyzetkilométerre csökkent. Lakosainak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. 3,2 millió magyar került a szomszéd országok határai közé, tehát a Kárpát-medencében élő magyarság | több mint egyharmada, s ennek fele az új határok mellett zárt tömbökben élt. (Folytatás a 3. oldalon)
