Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 május A lelki nap kiemelkedő eseményeként átadták a Mindszenty Társaság díjait. A világiak emlékérmét Hetényi Varga Károlyné VargaBorbálának, az egyháziakét Hagyó József nyugalmazott biatorbágyi plébánosnak ítélték oda. Tavalyi betegsége miatt ezen alkalommal vehette át az elismerést Végvári Vazul atya. A fiatal történészek szántára alapított kutatói ösztöndíjat Fejérdy András doktorandusz kapta. A társaság rendhagyó módon Gynlay Endre szeged- csanádi megyés püspököt emlékplakettel jutalmazta életút- jáért, munkásságáért, /ujember.hu/ Elmer István Legnagyobb kincsünk: a keresztény értékrend Már több mint két éve az amerikai betseller lista egyik előkelő helyét uralja Mitch Albom „ Keddek Morrie- val”(Tuesdays with Monte ) cimü regény. Film is készült a regény alapján Jack Lemmonnal a főszerepben. A sokat ismételt dolgok törvénye alapján az ember ilyenkor kíváncsivá válik és elolvassa a könyvet. Ez alkalommal nem csalódhatunk. Egy idős, közkedvelt professzor a halálra készül tudatosan és fegyelmezetten, de mielőtt ez bekövetkezne, átadja tapasztalatait kedvenc tanítványának. A volt tanítvány befutott sportriporter. Sikeres ember, tehát zajlik körülötte az élet és soha nem gondolkozik el a lényeges dolgokon, mert nincs erre ideje. Nem veszi észre, hogy élete üres, boldog-talan és értelem nélküli. Tanáljának utolsó leckéje a katarzis erejével hatnak a tanítványra. Megváltoztatják az életét, gépemberből teljes emberré válik. A könyvet tehát érdemes elolvasni, a filmben pedig egy nagy színész kitűnő játéka még fokozza az élményt. Az élmény mellett a mi esetünkben a katarzis elmarad. A haldokló tanár szavai oly ismerősen csengenek a fülünkbe, hogy bizonyos idő után az az érzésünk, mi mondjuk mindezt. Igen, mi is ezt mondanánk a tanár helyében. Mert a haldokló ember kinyilatkoztatásként elmondott szövege maga a keresztény értékrend, melyet mi olyan szerencsések voltunk, hogy szinte az anyatejjel egyszerre szívtunk magunkba. Arról van szó, hogyan figyeljünk másokra, hogy tetteink mércéje mindig az, ha mással is azt cselekedjük, amit elvárnánk a saját magunk részére. Szó van családról, felelősségről, hitről, emberi méltóságról s arról, hogy sohasem szabad feladni. S a szeretetről, mely mindezt egységbe foglalja. Értékek, amelyek természetesek a mi számunkra, de soha nem gondoltunk arra, hogy másoknak nem azok. A könyv nem hiába szerepel évek óta a legjobb könyvek listáján. Személyek és szervezetek vallanak arról, hogy megváltoztatta az életüket, s hogy utána másképp látták a világot. S akkor elgondolkozunk. Azon az ajándékon, melyet mi ingyen kaptunk az élettől. Nekünk nincs szükségünk ehhez semmiféle példaképre vagy katarzisra, hisz a könyv minden sora visszacseng valahonnan a rég elfelejtettnek hitt gyerekkorból. Megköszöntük mi ezt valakinek, mint e regény olvasói Mitch Albomnak? Nem, mert mi szerencsések voltunk, s nem lo, 2o vagy 5o év után kell rádöbbennünk az élet értelmére. Igaz, néha elfeledkezünk róla, mert körülöttünk is zajlik a világ s néha hajlamosoknak kell lennünk a kompromisszumra is létfenntartásunk érdekében. De akkor is, ott is, ha nem is gondolunk végig mindent, ott vannak bennünk a határok. Tanítás nélkül tudjuk, hogy miben meddig mehetünk el s apró, napi döntéseink mellett is mindig működik az óramutató, mely csörögni kezd, ha túllépjük a határt. A fék, a mérce vagy a lelkiismeret, amit mi készen kaptunk. A lehe-tőség ahhoz, hogy teljes, emberi életet éljünk. Egy kincset birtoklunk és nem is tudjuk, hogy ezzel a világ legszerencsésebb emberei közé tartozunk. Kiválasztottak. Ditrói Csiby Éva HALLGATÁS Úgy hallgatni, mint szélcsendes erdő? Agyadban száguldó gondolattal, Lelkedben tomboló viharral? De néma ajakkal? Szófián? Holtan? Mégis élve, dermedt mozdulatlan? Hallgatni hát miként lehetne még Befelé nézve, vakon, sötéten? Úgy hallgatni, mint az enyészet, De mindent értsenek? - Az művészet! Hallgatni figyelőn, készenlétben? Mint mikor vadász, ha lesen vár? Hát így is lehetne! - De mind szamár, Ki hallgatva, tűrve csodára vár, Fájdalmát világgá nem harsogja, Ember! - Ébredj hát! Ne légy ostoba, Üvöltsed ki lelkedből a panaszt, Hogy mindenki! - S Isten is hallja azt, Mielőtt halálra sebzett szíved, s Véle ajkad is örökre elhallgat. Sárközyné Német Piroska
