Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 április- jólesett betérni más panziókba is. Anita és Ibi a Sport- haus Hochkarban kapott állást. Egyikük Gyenesdiásról, a másikuk Tihanyból érkezett. Átlagosan napi tíz-tizenkét órát dolgoznak, s persze jár a heti egy szabad nap is. Anita szerint az osztrákoknak nem jobb a vendéglátásuk, s nem is főznek jobban, mint a magyarok, de jobban kihasználják a helyi adottságokat; a szolgáltatásaik minőségét, az árakat évente nem változtatják. Az ideérkező vendégek biztosan számíthatnak arra. hoev a síbérlet és az apartman ára ugyanannyi, mint tavaly, a wienersnitzli ugyanúgy lelóg a tányérról, mint egy évvel azelőtt, és a korsó sör ára nem éri el a három eurót. Anita azért dohogott, hogy áprilisra, mire visszatér Gyenesdiásra, a szülei panziójába dolgozni, ismét át kell alakítani az éttermi és szobaárakat, mivel az év elején öt százalékkal csökkent az áfa. - Igaz - mondta a mindig mosolygós, szőke hajú lány -, közben emelkedett a szeszes ital, az élelmiszer és az energia ára. Hogyan lehet így előre tervezni, kalkulálni? - kérdezte tőlem. Ibi, a tihanyi lány arról panaszkodott, hogy bezzeg az osztrákok aranybányát csináltak a hegyeikből, állandóan fejlesztik a sípályáikat, korszerűsítik a vendéglátásukat - mi miért nem tudtuk a Balaton környékével ugyanezt megtenni? Évtizedek alatt teljesen elkerítették a tavat a szabadstran- dolók előtt, engedély nélkül húztak fel nyaralókat a part menti nádasokra, és most panaszkodnak, hogy magas a vízállás. — Az osztrákoknak nincsenek olyan jó gyógyvizeik, mint nekünk - fakadt ki Ibi. Mindenesetre az osztrák gazdák okosak, nem véletlenül alkalmazzák a magyarokat szerte Ausztriában, hiszen megbízható, képzett, gyorsan dolgozó, jó munkások. Óhatatlanul is felmerül az emberben: vajon miért nem kell ez Magyarországon? Miért kell tízezreknek máshol keresniük a szerencséjüket? Meddig lehet éhbérért dolgoztatni, kihasználni az embereket a tizenhat éve rendszert váltó Magyar- országon? Nem töprengtem a válaszokon. Inkább élveztem a néhány napos síelést, a friss alpesi levegőt, a napot, a barátságos embereket, a kifogástalanul működő felvonókat, az éjszakánként lánctalpas ratrakokkal rendbe tett pályákat, a mindig hasonló minőségű, az alpesi kék virág gumójából készült pálinkát és az elmaradhatatlan weizenbiert. Jólesik néha kiruccanni egy nyugodt, barátságos helyre a feszültségekkel teli Magyarországról. /mno.hu/--Veszélybe kerülhet a tihanyi apátsági kolostor. A bencés rend a környezetvédelmi miniszter segítségét kéri, mert az épület csúszásának megállítására az egyháznak nincs pénze. A természeti jelenség nem csak Tihanyban okoz károkat: a Balaton környékén több helyen is leszakadt már a partoldal. A tihanyi apátsági templom nincs közvetlen veszélyben, mert falait a XI. században sziklára építették, de a 300 éves kolostor alatt csak föld van. Itt korábban teraszok kialakításával próbálták „megfogni” a domboldalt, de az elmúlt években a fából készült szegélyek mellől is eltűnt a talaj. Az egyházi épületek alatt az államé a terület. A bencések ezért eddig minden választás után segítséget kértek, de csak ígéretet kaptak, pénzt nem. Magyarországi műkincsek O roszországban Zalka Szilvia Nem a sárospataki könyvek együttese az egyedüli elhurcolt érték, amely Oroszországban pihent, és pihen még ma is. Az orosz-magyar restitúciós munkacsoport tevékenysége révén a Sárospataki Református Kollégium könyvkincsein kívül sikerült azonosítani 124 festményt és nyolc faszobrot mint olyan tárgyakat, amelyek a magyar gyűjteményekből kerültek Oroszországba. A faszobrok és mintegy húsz festmény a Nyizsnyij Novgorod-i Szépművészeti Múzeumban, négy festmény a moszkvai Puskin Szépművészeti Múzeumban, a többi azonosított festmény a moszkvai Grabar Restaurátorintézetben található. A magyar gyűjteménybe összesen 151 tétel, a festmények és szobrok mellett több grafika is tartozik, köztük El Greco, Tintoretto, Goya, Monet és Degas művei. Az orosz muzeológusok a kollekciót Adolf Eichmann gyűjteményéből származónak tartják. Az azonban bizonyos, hogy a műkincsek annak idején egyházak és üldözött magánszemélyek tulajdonában voltak, így azokat az orosz törvény szerint is vissza kell származtatni. A sárospataki könyvek példájából kiindulva - ahol tizennégy év tárgyalás és 88 millió forint kompenzáció szükségeltetett - kérdés, vajon hány évnek, évtizednek kell eltelnie, hogy egy újabb mükincsszállít- mány érkezzen haza, és mekkora lesz az az összeg, amit az államnak a Járulékos költségekre” kell majd szánnia? Emléktábla-avatással egybekötött könyvbemutatót tartottak december 26-án Mádéfalván. A római katolikus templom bejáratánál elhelyezett márványtábla a faluban született Szentandrássy István (1571-1630) püspöknek állít emléket. A rendezvényen részt vett Tamás József segédpüspök is. A szentmise után bemutatták a "Madéfalva hagyatéka" című monográfiát. Szentes Gábor és Szentes Szidónia ötéves kutatómunkájának eredménye a Kalauz kiadó gondozásában megjelent kötet. A monográfiát Blága Béni községi jegyző ismertette. Mint mondta, a könyv megjelenése mérföldkő Madéfalva életében, hiszen nyomtatásban eddig nem jelent meg átfogó történeti tanulmány a településről. A munka megtartja a műfaji szabályokat, nem értékel, nem bírál, nem fogalmaz meg javaslatokat, hanem objektiven feltárja a település félévezredes történetét. A monográfia sajátossága, hogy nem szorítkozik a száraz levéltári adatok közlésére, hanem a faluban talált kéziratos dokumentumok, régi fényképek, a falu lakói által elmesélt történetek felhasználásával vezet végig a múlt eseményein. Szentes József községi tanácsos is méltatta a könyvet, dicsérte a székely társadalom rajzának alaposságát. Az anyakönyv és különböző katonai összeírások felhasználásával elkészített családtörténetek alapján a helybeliek megismerhetik elődeiket. Végezetül Szentes Szidónia mondott köszönetét mindazoknak, akik hozzájárultak a kötet létrejöttéhez. /Erdélyi Napló, Nagyvárad/
