Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2006-04-01 / 4. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 április

probléma csak az, hogy a vízelvezető árkok a földeken be lettek szántva, a településeken pedig nincsenek karban tartva, tisztítva, vagy kiépítve.

Mindezek hiánya a polgármesterek szerint a pénztelenségre vezethető vissza. A pénztelenség okát sokszor abban jelölik meg, hogy a település munkaképes lakóinak többsége munkanélküli, segélyekből tengetik életüket. Itt érdemes egy pillanatra megállni. Egy-egy településen a munkaképes lakosság mint említettem, nem folytat semmilyen hasznos tevékenységet önhibáján kívül, de nem ritkán saját hibájából. A társadalom pedig ha nem is magas szinten, de gondoskodik róluk.

Néha felmerül a kérdés, nem lehetne e ezeket az urakat munkára fogni, közhasznú munkára? Akár a vízelvezető árkok kiépítésére, a csatornák tisztítására, rendbetételére. Nem lehetne-e a segélyeket csak olyan feltételek mellett kiutalni, ha az illető valamilyen hasznos, közhasznú munkát végez érte? Egyszerűen tudathasadásos állapot az, hogy százezrek ilyen-olyan formában pénzt vesznek ki az állam zsebéből, miközben égetően szükség lenne a dolgos kézre. Néhány éve, talán a tiszai ávíz idején, amig a falu apraja- nagyja megfeszített munkát végzett a gátakon, addig egy kisebb csoport, vidáman fosztogatta az őrizetlenül hagyott ingatlanokat.

A gond mégsem ez volt, hanem az, hogy erről mély hallgatásba burkolózott a média. Ugyanis ez a cselekmény ellentétes volt azzal a liberális felfogással (nem titok a cigányokról van szó), akik az SZDSZ szerint égnek a vágytól, hogy dolgozhassanak, csak mi magyarok mindent elkövetünk, hogy ebben megakadályozzuk őket.. Tehát mi fajgyűlölő magyarok, csak magunkra vessünk, ha kifosszák lakásunkat, vagy rablógyilkosságot követnek el, de ide sorolhatjuk az erőszakos nemi közösülést is. Azzal, hoav a cigányt megfosszuk a munkalehetőségtől, bőrének színe miatt, a szerencsétlen „kénytelen” bűnözni, melyet a liberálisok csak megélhetési bűnözésként értelmeznek.

Az hogy mindez ócska, hazug, kétszínű liberális fellazitó propaganda része, kevesen ismerik fel. Ma a társadalom egymással való szembefordítása az SZDSZ fő törekvése, mely az oszd meg és uralkodj jegyében történik. Néhány napja különös riportnak volt tanúja az, aki a Magyar ATV- re kattintottá a tévé gombját. Ez azért is érdekes volt, mert nyílt titok, hogy ezt a csatornát a hazai zsidóság működteti. Egy ismert sztárriporter roma nőkkel beszélgetett a munkáról, a megélhetésről és a bűnözésről. Először nem akartam hinni a fülemnek. Néhány cigány asszony nyíltan kimondta, hogy bizony a féijeiknek, fiaiknak büdös a munka, és eszük ágában sincs munkát keresni. Ha pedig véletlenül találnak munkát és elhelyezkednek, egy rövid idő múlva a munkáltató igyekszik megszabadulni tőlük, mivel olyan a munkamorál, mely a munkaadó számára elfogadhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy a többi dolgozóra is rossz hatással vannak, mely csak konfliktust szül. így vagy otthon vannak, vagy a kocsmában.

Arra gyorsan rájöttek, hogy nem is olyan rossz üzlet a gyerekszülés, egy gondoskodó államban. Élnek is a lehetőséggel, mivel 3-4 gyerek már szépen eltartja a családot, természetesen az ő szintjükön. Fontos az, hogy az italra, vagy sok esetben a játékgépre meglegyen a pénz, és a cigarettára.

Statisztikai adatok szerint a felnőtt cigány lakosság 80 százaléka dohányzik. Gondoljunk csak bele, milyen lesz az a születendő gyerek, mely alkoholos befolyásoltság alatt, sűrű dohányfüstben foggant. Lehetne még említeni nagy havazás esetén a hólapátolást, vagy egyéb olyan közmunkát, ahol égetően szükség lenne a munkás kézre, mégsem merik a cigányságot kötelezni arra, hogy valamilyen elfoglaltsággal hozzájáruljon maga és családja megélhetéséhez.

Ma hazánkban a cigányság életmódját ellenszenvvel fogadja a társadalom. Persze, ez a romákat izgatja legkevésbé. Hiszen az emberek a média által, mely nagyrészt a liberálisok kezében van, mélyen hallgatnak és nem merik elmondani a véleményüket. Ez a magábafojtottság is csak növeli az ellenszenvet, igazából nincs megoldás, csak a feszültség erősödik. Furcsa módon mindkét oldalon. A probléma végét senki sem látja.

Soós Géza

Megújult tartalommal és formában a Kalejdoszkóp - Kaleidoscope című kétnyelvű kulturális folyóirat

Scott angol fiatalember, Kanadában született és szerelmes a magyar nyelvbe. Kitűnő zenehallása van, gitárján már számtalan magyar dallamot megszólaltatott, és régi magyar, sőt csángó énekszámokkal szokott kedveskedni társainak, a Magyar Nyelvklub tagjainak. Dévai Nagy Kamilla tanítványának tartja magát, de kedveli a magyar könnyűzene némely kiválóságát is, többek között Kovács Katit és Kuncz Zsuzsát. Scott ugyanis a nyelvtanulás leghatásosabb módszerének az éneklést tartja. Legutolsó összejövetelünkre kissé fáradtan érkezett, a munkahelyi feladatok kimerítették. A szokásos bemelegítő beszélgetés helyett a könyvespolcomhoz menekült. így bukkant rá egy költeményre, amit azonnal el kezdett hangosan olvasni. Balogh József Virrasztó csöndjeink című versének dallamát azonnal felfogta, de érteni is akarta, amit enyhén angolos hangsúllyal felolvasott. „Törzsnek és ágnak egy a sorsa...” - mit jelent a törzs?, nézett rám. Miután megmondtam neki, azonnal megértette a képi jelentést, és könnyedén folytatta: „fák vagyunk, létünk így közös,/ fényt küldünk messzi csillagoknak,/ ha fölöttünk az ég ködös.” Még egy kis ideig elidőzött a létünk jelentésénél, a2dán megkérdezte: a messzi csillagok ti vagytok, a kanadai magyarok? A klubtagok - harminc és hatvan közötti korosztály, többkevesebb magyar háttérrel, de nem túlságosan erős nyelvtudással - mind bekapcsolódtak a verselemzésbe, Arany Jánost kérdezték, Dsidát, és hogy Dunának, Oltnak miért egy a hangja. Megállították a képzeletet a Hargita aljában, majd a segesvári csatatéren kalandoztak egy kis ideig, aztán közös erővel angolra fordították, hogy „Szárnyatlan madár lett a kedvünk,/ de mégis elszáll, s