Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
2006 április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 rú jelenségről, Falurombolás címmel. A filmet a 37. Magyar Filmszemlén az Uránia Nemzeti Filmszínház vetítette. Egész pontosan majdnem nem vetítette, mivel Szabó Pál, a Magyar Posta vezérigazgatója le akarta tiltani a bemutatót. A domumentum film levetítése után Dárday Istvánnal közönségtalálkozó volt, melyen resztvettek a Faluszövetség polgármesterei is, és nyilván szóbakerült a kisfalvakat sújtó diszkrimináció, melynek csak kis része, a kisposták bezárása. Itt megjegyzem, hogy a Faluszövetség többször tiltakozott ezen eljárás ellen, sőt megkeresték Szabó Pált panaszukkal, de még csak választ sem kaptak. Mégis az egész ügyben nem ez a legérdekesebb. Inkább az, hogy 15 évvel a rendszerváltásnak nevezett össztársadalmi átverés után, a legfőbb “postamester” honnét veszi a bátorságot, hogy egy film levetítését megpróbálja letiltani? Már elcsépelt szólam, hogy mindez a kádári időket, a diktatúrát idézi, anúkor is egy korlátolt képességű aparátcsik, az élet és halál ura volt idehaza. El kell mondani, mert ide kívánkozik, hogy a különböző diktatúrákban, legyen az bárhol a világban, az emberi életek semmibevétele nem az emberek megölésével kezdődött, hanem a gyülekezési szabadság korlátozásával, a könyvek égetésével, a művészeti alkotások cenzurálásával és betiltásával. A börtön, a koncentrációs táborok, a tarkónlövések, a gázkamrák, az emberek ledarálása csak ezután következett. Jelenleg Magyarországon szerencsére itt még nem tartunk. Most még csak a tüntetések törvényellenes megakadályozása, könyvek, és műalkotások betiltása, polgárok koholt vádakkal való őrizetbevétele , megalázása van napirenden. Ami a cenzúrát illeti a gyökerek mélyre nyúlnak vissza. Hiszen a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának vezetője, Lendvai Ildikó a diktatúra alatt Aczél György mellett tanulta a “szakmát”, és a hölgyemény nyitott volt mindenre, amitől a tisztességes ember elfordul. Most ő rikácsol a Tisztelt Házban demokráciáról! így viszont már könnyebben érthető, hogy miként veszi magának a bátorságot a “főpostamester” arra, hogy a filmszemlén alkotásokat próbáljon betiltani.-Sokáig gondolkodtam azon, hogy a következő történetet közre adjam-e?! Ugyanis elolvasásához jó gyomor, és a közbiztonságba vetett hit teljes hiánya szükségeltetik. Az történt ugyanis, hogy az egyik sertéstartó telepen, az elhullott állatok húsát a dolgozók kicsempészték és forgalomba hozták. Természetesen ez a hús emberi fogyasztásra teljesen alkalmatlan volt, mégsem ez az érdekes. A riportban megszólalt a sertéstelep volt vezetője. Elmondta, számára nem meglepetés, hogy az elhullott állatok húsát emberi fogyasztásra használják. Ugyanis évek óta azon a településen a helyi cigánysággal van egy megállapodás, hogy ők nem fosztogatják a telep sertésállományát, cserében igényt tartanak a döghúsra. A megállapodás két dolgot is felvet. Az egyik azon közállapotokat, hogy egy vállalkozás értékeit képtelen törvényes úton megvédeni a romáktól. Nyilván amikor a telep vezetője, vagy bárki kénytelen ilyen megállapodást kötni, már minden törvényes eszközt kimerített, ami a vagyonbiztonságot illeti. Csakhogy akitől meg kell védeni az alkotmányt, azokra nem vonatkozk a törvény, illetve a törvény erejét, szellemét rájuk vonatkoztatva nem lehet alkalmazni. A másik dolog még érdekesebb. Magyarországon létezik egy olyan etnikum, akik közül sokan csak akkor jutnak húshoz ha, lopnak, ha feltörik a dögkutakat, vagy jobb esetben, a magukat fenyegetve érző vállalkozók, a törvényt megszegve, az elhullott álatokat kiszolgáltatják az éhező romáknak. Itt nincs különbség, hogy csak azt a döglött jószágot adják át, amelyik valamilyen törést szenvedett, hanem azt is amelyik valamilyen fertőző betegségben pusztult el. Estleg olyan betegségben, mely az emberre is veszélyt jelent, sőt az egész közösségre. Egy ilyen fertőzés, olyan betegség láncolatát hordozza magában, melynek beláthatatlan következményei lehetnek.-Budapest műemlékei szép lassan pusztulnak. Kivételt képez egy Király utcai épület, mely gyorsan pusztul, mivel éppen bontják. Az épület 1845-ben épült klasszicista stílusban. Néhány nap múlva már csak emléke marad. Pedig mindenki szeretné megmenteni. Nyilatkozik Budapest főpolgármestere és sajnálkozik, miközben az épületet roham tempóban bontják. Megszólalnak más politikusok is, ők is módfelett sajnálkoznak, inig mások tiltakoznak, az építők viszont bontanak. Megjelennek a környezetvédők is, kezükben transzparensekkel, és arra hívják fel a figyelmet, hogy a bontás törvénytelen, azonnal le kell állítani. Valaki közülük felmászik az díványra, és onnét kiáltja a pusztába felháborodását. Ekkor végre történik valami. A különböző tévétársaságok kamerájának keresztűzében megjelenik a rendőrség. Mindenki felsóhajt, lám végre itt a hatóság, hogy megakadályozza a bontást. A rend éber őreit hidegen hagyja a műemlék épület törvénytelen bontása. Ok azért jöttek, hogy ellenőrizzék, a tüntetőknek van-e engedélyük a demonstrációra. Nem volt. A hangadót megpróbálják leparancsolni az díványról, ami nem sikerül. Ekkor a rendőrök felmásznak utána. Amikor felérnek igazoltatják, majd lecibálják. Odalent látványosan megbilincselik. Mindeközben a műemlék épület törvénytelen bontása teljes gőzzel folytatódik. A rendőrök fittyet sem hánynak erre. Ok nem ezért tették tiszteletüket. Azért jöttek, hogy a megbilincselt aktivistát begyömöszöljék a rendőrségi autóba és elhajtsanak vele, miközben a többi rendőr feloszlatja a tüntetést. Közben a munkások több a mint 150 éves műemlék épületet tovább bontják. Az ügyben megszólalnak illetékes és közéleti személyek. Krokodil könnyeket hullatva sajnálkoznak. Sajnálják az épületet, melynek bontása jóvátehetetlen kárt okoz. Továbbá sajnálják a megbilincselt és elhurcolt aktivistát, aki nyilván nem fogja megúszni a súlyos büntetést. Lassan az ügyben mindenki megszólal és mindenki sajnálkozik. Csak a bontást végző cég képviselői hallgatnak, valamint a munkások, mert nincs idejük a beszédre. Aki az ügyben valamit is tehetett volna, leállíthatta volna, akár hatósági fellépéssel a rombolást, mint láttuk sajnálkozott, meg tilatakozott. Nagy elődje, egy bizonyos Pilátus nevű személy, egy más szituációban, még a kezét is mosta, több mint kétezer éve. Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra.
