Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2005-03-01 / 3. szám

2005 március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa CSERNOCH-ANEKDOTÁK Csernoch János bíboros, hercegprímás 1852-ben szü­letett a Nyitra vármegyei Szakolcán. 1912-től 1927-ig volt esztergomi érsek. Tehetségével igen szegény sorból emel­kedett az ország vezető egyházi tisztébe. Alakjáról szám­talan humoros történet, anekdota maradt fenn. Ezekből közlünk itt egy kisebb csokorra valót. Ki lesz az utód Kalocsán ? Miután a kalocsai érseki székből Esztergomba került 1912-ben igen érdekelte, ki lesz az utóda Kalocsán. Kalocsáról magával hozott udvari papját, Lépőid Antalt, a későbbi esztergomi kanonokot küldte el - más ügyek mellett - a hírek begyűjtésére. Mikor hazaért, Lépőid be­lekezdett a nap eseményeibe. A hercegprímás - sajátságos akcentusával - közbevágott: „Ne ázt mond, hanem mi volt Váradynál?” (Várady Lipót Árpád a Vallás- és Közokta­tásügyi Minisztérium I. (katolikus) ügyosztályának főnöke volt, és őt sejtették Csernoch kalocsai utódjának.) Lépőid dicsérte Váradyt: „Nagyon kedvesen fogadott...” Mire a bí­boros: „Ne ázt mond, hanem mit mondott...” Erre Lépőid Antal végre a „lényegre” tért: „Mikor megkérdeztem, mit tud a jövendő kalocsai érsek személyéről összekulcsolta a kezét, az ég felé emelte tekintetét, így mondta: Azt egyedül a Szentlélek Isten tudja!” Mire a prímás felkiálltott: „Ugye mondtam, hogy ő lesz az utódom!” Jól tudta ugyanis, hogy a jelöltet szigorú titoktartás köti. Ha olyan nagy vitézek Az alakuló Vitézi Szék küldöttsége azt kívánta, hogy vi­tézi telkek céljára adjon az egyházi birtokokból. Mire oda­vezette őket az ablakhoz, ahonnan messze belátni a Felvi­dékre. „Nézzék, az ott mind érseki birtok. Ha máguk olyan nágy vitézek, foglalják vissza, és ákkor ábból ádok.” Búcsú-szivarok Csernoch hercegprímás 1926-ban részt vett a chicagói Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Ott kapott ajándékba, többek között egy nagy doboz kubai szivart. Ünnepi alkalmakkor szívott egyet-egyet, de a dobozt a szekrényében az ingek alá tette. Amikor már érezhetően rosszabbodott az állapota, kedves emberét, Lépőid Antalt megbízta, vegye elő a szivardobozt, és tartalmát osszaszét a kanonokok között. Azok, amikor megkapták a fopásztori ajándékot, egymásra néztek, és megállapították, elközelgett a búcsú pillanata, ha már a kedves szivaroktól is megválik a hercegprímás. (Új ember.hu) Takarékos pápa választó Amikor 1914-ben, Szent X. Piusz pápa halála után pápa­választó konklávéra kellett utaznia, közismert takarékossá­ga következtében a vonaton nem a drága étkezőkocsiban evett kísérő papjaival, hanem otthon csomagoltatott enniva­lót, s hozzá némi borocskát is. Még a kiürült borosüvegre is gondja volt. Meghagyta kíséretének, hogy haza kell azt vin­ni. Csakhogy azok - nem akarván vállalni a terhes feladatot- a szomszéd fülkéből kidobták az ablakon az üveget. Ép­pen akkor, amikor egy alagútba ért a szerelvény, és a flaska nagy csörömpölései csapódott az alagút falához, Felfigyelt erre a hercegprímás, de el sem képzelhette, hogy az ő pap­jai a ludasok: „Halljátok, ezért nem mennek ezek a digók semmire, mert így pazarolnak.” Aki nincs jelen Egy alkalommal megjelent a főkáptalan konzisztóriu- mán (a kanonokok értekezletén), és a nagyprépost jelentette neki, hogy X. Y. kanonok hiányzik. Az illetőt történetesen nem nagyon kedvelte a hercegprímás, ezért azonnal kijaví­totta a jelentést: „Náná, nem hiányzik, csák nincs jelen!” — Micsoda különbség! A nőküldöttség próbatétele Az őszirózsás forradalom idején forradalmi nőküldött­ség kereste fel a hercegprímást, hogy — kissé tájékozatlanul- követelje tőle, engedje meg papjai nősülését. Humora oldotta meg a helyzetet: Behívta néhány udvari papját, akik nehezen indulhattak volna férfiszépségveresenyen, és a höl­gyek elé állította őket: „Ha a hölgyek hajlandóak lennének ezekhez feleségül menni, akkor tárgyalhatunk...” Ég a gyetya, ég... Egy házaspár már évek óta szeretett volna gyermeket, de a gólya csak nem érkezett meg. Végül felkeresték plébáno­sukat, hogy imádkozzék értük.--Épp legjobbkor jöttök! - örült az atya. —Most indulok Rómába zarándoklatra: Szent Péter sír­jánál gyertyát gyújtok értetek. A plébános évek múlva meglátogatta a házaspárt. Cso­dálkozva látta, hogy négy kisgyermek teljesen felforgatja a házat, a feleség pedig, aki ismét áldott állapotban van, épp az ikrek pelenkázásával bajlódik. —És a férjed hol van? - kérdezi a pap. —Rómába ment, elfüjni azt a gyertyát - mondta morco­sán az asszony. Lapunk megtalálható Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtár Gyapítási Osztályán is. Budavári Palota F épület. Tel. 1-224-3700 (rosdy)

Next

/
Thumbnails
Contents