Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
2005. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa KÉT TÖRTÉNET KÁRPÁTALJÁN Miért nincs Hollósy Simon-festmény Técsőn? Hollósy Simon festőművész és iskola alapító 1898- ban látogatott el Técsőre, miután szakított a nagybányaiakkal. 1904-től 1918-ban bekövetkezett haláláig - évente: kora tavasztól késő őszig - több száz magyar és külföldi festő látogatta az általa létrehozott és vezetett művésztelepet. A méltán Európa-hírű művész Técsőn festette - a Nemzeti Képtárban látható - vásznait: Parasztudvar szekérrel, A zöldkalapos lány, Técsői utcakép, Nereszen, a Rákóczi induló (egyik) vázlata. A bohémságáról (is) közismert Öreg mindig pénzhiányban "szenvedett". Hogy legalább a legnélkü- lözhetetlenebbet biztosítsa, napi liter tejet vásárolt a szomszédban lakó Bökönyi bácsitól; ezt Ilonka, a kis unoka vitte reggelenként a művésznek. Egy napon kanna nélkül toppant be, és azt mondta: "Nagypapa azt üzeni, hogy addig nem küld tejet, míg a művész bécsi ki nem fizeti az adósságát.” Két hónapi tej árával tartozott. "Dörzsölte a tarkóját a művész bácsi - emlékezik vissza Hona néni -, mert persze, hogy nem volt pénze." Tétovázott, toporgott Hollósy, mikor is mentő ötlete támadt. A szoba sarkában száradt két kép, amiket azelőtt festett a Nereszen-hegyről. "Ilonka, drága - szólt örömmel a kislányhoz -, most festettem két képet a ti szent hegyetekről. Mond meg nagyapádnak, hogy oda adom a tej árába, és le lesz tudva az adósság." Kis idő múltával vissza jött a kislány, lehorgasztott fővel állt a Mester elé. "Na, - unszolta Hollósy -, mond már: mit üzent nagyapa?!" "Nagyapa - szepegte a kis Ilonka - csúnyát mondott, és azt üzeni: fizesse csak Hollósy bácsi a két havi tej árát, a képeit meg dugja ahova akarja, mert ha nagyapa látni kívánja a Nereszent, úgy kiáll a tornácra, oszt megnézi magának - ingyen." * Szobor Horthynak Mindig is nyakas, rámenős emberek lakták Visket. A csizmaszárból könnyen kijárt a bicska, ha igazukat kellett bizonyítani. A tolakodót sem fogadták be. Az "új rend" is nehezen törte be őket. Az ötvenes évek elején a kisbiró újabb parancsot dobolt ki: "minden viski köteleztetik terményt meg pénz leadni a tanácsházán, mert szobrot fognak Gorkijnak emelni." Ma már nem lehet kideríteni: a nagyot halló kisdobos értette félre az ”ukáz"-t, vagy a viskíek szerették volna azt hallani, amit akartak, de futótűzként terjedt faluszerte: "Visszajönnek a magyarok, vissza áll a régi rend, ezért szobrot kell állítani Horthynak. "Napok alatt összegyűlt a kívánt összeg, és úgy határoztak, hogy a szobrot nem a faluban, hanem az országút viski leágazatának szögletébe állítják; hadd lássák a visszatérők: ide, erre kell jönni, várják a viskiek őket! 1954-ben fel is állították Gorkij szobrát a viski letérőben. Azóta is ott áll... Horthy helyett. ür. Szöllősy Tibor, Técső Folyik a székelyeknél a lakodalom. Regina néni a fiatalok mellett ül nagy boldogan, a férje pedig kissé odább álldogál. Egyszercsak megszólal Regina néni: —Édes gyermekeim, csak azt kívánom nektek, hogy úgy süssön rátok a boldogság napja, ahogy annakidején apátokkal mireánk sütött! Az öreg Máté nem állja meg szó nélkül:-Csak annyit mondok gyerekek, hogy ti akkor napszúrást soha nem kaptok... * A családi perpatvar már-már tettlegességig fajul. A szomszédok, hogy megelőzzék a nagyobb bajt, rendőrt hívnak. Az őrmester megkérdezi a közvetlen szomszédot:-Ön látta, hogyan vesztek össze. Mit gondol kinek van igaza: a férjnek vagy a feleségnek? —Nekem.-Hogy-hogy önnek? —Úgy, hogy én nem nősültem meg! Ha úgy vesszük, Lajos, a kormány betartotta a szavát, valóban csak fűt-fát ígértek. Szmodis Imre karikatúrája VIGYÁZAT! EZ NEM VICC! Ha vicceink megnyerték tetszését, (és még nem előfizető) kérjük, fizessen elő lapunkra.
