Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
2005 Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa Fricsav Richárdnak. a Mária Terézia első honvéd gyalogezred karnagyának éles, rikoltó hangja volt és amikor a zenekari próbákon a zenészeknek magyarázott, dallamot vagy taktust utánzott, gurulni lehetett a nevetéstől. Tetejében még a magyar nyelvet is csak törte. A stúdió kellékesei között pedig volt egy budakeszi környékéről való öreg sváb, Tecsi bácsi, aki szintén beleizzadt, amig egy magyar szót helyesen tudott kimondani. Fricsay egy napon gorombán leszidta. Az öreg pislogva hallgatja, tűri, nyeli a kerékbetört magyar nyelven zuhogó fejmosást, melynek a vége ez volt: —Mek értette? —Mek, - mondja az öreg Tecsi csendesen és még hozzáteszi: te mek ha velemmel akarolsz veszekedj, akkor az úr előbb tanulja mek a matyart! Fricsay lilaszínű arccal ragadja galléron az öreget és üvöltözve cibálja, vonszolja magával Szőts Ernő igazgató irodájába. Az útját álló, tiltakozó titkárnőt félretolva Tecsit belöki az ajtón és a karmesteri pálcájával hadonászva ordítja a meglepett igazgató felé. —Herr Direktor! Esz asz emper enkemet kikunyolja! Esz asz emper utánozza enkemet! Észt az empert ki kell topni. * Ibsen, az „analfabéta” Ibsen, a neves norvég drámaíró, Rómában a Via Nazio- nalén sétált, és egy vörösbetüs plakát ragadta meg a figyelmét, amelyet nagy tömeg állott körül. Közelebb ment, szemüvege után nyúlt, de akkor vette észre, hogy otthon felejtette. Mivel szemüveg nélkül nem tudta elolvasni a falragaszt, udvariasan megkérdezte a mellette álló embert: —Megmondaná nekem, mi áll ezen a hirdetményen? Az illető sajnálkozva vont vállat: —Megbocsásson, drága uram, de én is analfabéta vagyok. * A csodakutya A fiú Párizsban van, a papa Dallasban. A fiúnak pénz kell, s megírja papájának, hogy venni akar egy kutyát. A papa küldi a pénzt, s a fiú megírja, hogy a kutya olyan okos, hogy érdemes taníttatni, de ahhoz pénz kell. A papa küldi a pénzt, s megírja, hogy hamarosan Párizsba utazik, meglátni a fiát és a csodálatos kutyát, amelyikről a fia már azt írta, hogy beszélni is tud. A fiú meghökken... Most mit tegyen? Kisül majd a tur- piság, hiszen nincs is kutyája. Ha kutyája nem is volt, de szeretője volt. Párizsi kurtizánját elküldi a repülőtérre, hogy fogadja apját. A lány fogadta, a papa örült neki. Addig-ad- dig örült, amigcsak egy szállodában találják magukat. Reggel van már mire felkészül a papa, rohan fiához, hogy megnézze a csodakutyát. „Sajnos agyon lőttem,” - mondja a fia. „Jesszusom, hogy tehetted?!” „Máma reggel rajtakaptam, hogy levelet ír a mamának, hogy az éjjel megcsaltad egy párizsi kurtizánnal.” „Biztos vagy benne, hogy megdöglött?” *-Kicsit lassú a gondolkodásom - panaszkodik egy öreg beteg az orvosnak. - Nem tudna adni valamit, amitől okosabb leszek? —Dehogynem! Itt van ez a por, vegyen be naponta háromszor egy kávéskanállal. A beteg megköszöni, két hét múlva újra bekopogtat: —Nézze doktor úr! Én szorgalmasan szedem a maga porait, de semmi változást nem érzek. Nem egyszerű porcukrot vagy szódabikarbónát adott maga nekem? —Na látja! - bólogat az orvos. - Máris okosabb! * Óvatos feleség: —Engem nem tudsz többé repülőgépre ültetni. —Mi van veled? —Ma olvastam az újságban, hogy a repülőtársaságok az elmúlt évben utasaik tíz százalékát elvesztették. * A kommunizmus bukása után új nevet kapott Moszkvában a Lenin-mauzóleum. Blamázs bátyja kunyhója. * Fiatalasszony az orvosnl —Borzasztóan fáj a lábam doktor úr! —Talán félrelépett. —Ugyan már doktor úr, attól miért fájna a lábam? * Apróhirdetések: „Felveszünk nyugdíjas férfit fiitár munkakörbe.” - „Pattanásos, zsíros arcbőrt végleg eltávolítunk.” * —Sétálgat a kis angyalka, és odatéved a pokol kapujához. Azt mondja neki a portás: —Te, kis angyalka, mi az ördögöt keresel itt? * —A plébános megállítja a kolhoz - közismerten ateista - párttitkárát: -Hallom fiam, hogy nálatok künn a kolhozban Zsuzsa haldoklik. Ne menjek el meglátogatni? A párttitkár elneveti magát: —Na, főtisztelendő urat aztán alaposan megtréfálták! A Zsuzsa nem egy vénasszony, hanem tehén... És azt tudja plébános úr, hogy a marhák nem hisznek az Istenben. A plébános szelíd mosollyal így válaszol. —Nekem mondod édes fiam...?
