Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
2005 Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 csomó. Valami vendég gyerek volt a főerdészéknél. Hát az volt. De ne adja az Isten, hogy kezembe kerüljön, mert kitekerem a nyakát, mint a cigány az ürgéét..." Pacolai csúnyán felindúlt elbeszélés közben. Vékony ádámcsutkája sűrűn szaladgált fel és alá. A végén megállt előttem, és úgy kiabált, hogy odébb húzódtam. —Ne ordíts, Pacolai! Végeredményben nem téged lőttek meg...-Te is azt mondod? - ámult el. —Hát még ki mondta? —Miska. Amikor megfogtam a gégéjét, hogy én voltam, aki meglőttem, és én tekerem ki a nyakát, mint az ürgéét, mert az ilyen alávaló, gazember vadorzó mást nem érdemel - csak hápogott, és amikor otthagytam, azt morogta, hogy úgy kiabálok, mintha ő lőtt volna meg engem. Pláne hátulról... Hát a törvény az kutya?! —És most? —Becsukatom! Ott zöldül meg a büdös!-Igazad van, de légyszíves a nadrágomról leszállni, nem azért vasaltattam. - Pacolai ugyanis annyira belelovalta magát az elbeszélésbe, hogy utána fáradtan végigdőlt ágyamon, hol a nadrágom volt kikészítve. Aztán kimentünk a városba, mert hivatalosak voltunk valahova, ahol karácsonyfa volt, otthon volt, két kékszemű kislány volt, akik feledtették velünk, hogy ami otthonunk messze van, s hogy mikor látjuk, azt csak a jó Isten tudja. És mikor ellobbantak a gyertyák, éjféli misére mentünk. Öregesen padba ültünk, lehajtottuk fejünket a Gyermek előtt, aki messze-messze valamikor ezen a napon született. Az orgonaszó halk simogatása a szívünkbe kúszott, és távoli álmokat bontogatott, amikor nekünk is lesz karácsonyfánk, otthonunk, talán - kékszemü feleségünk... Odakünt meg szép csendesen hullani kezdett a hó. Csendes volt a város. A villanylámpák árván dideregtek, az ablakok álmosan hunyorogtak, és régen elmentek már az utolsó vonatok is, halk dohogással nagy, fehér mezők felé. Hallgató homály borult a kaszárnyára is, csak Pacolai szobájában volt valami enyhe világosság. És amikor benyitottunk, nagyon szíven ütött bennünket valami, mert Miska akkor gyújtotta meg a csillagszórót egy árva kis karácsonyfán. Aztán csak állt, nézett bennünket, s nem szólt egy szót se. De mi se!... Pacolai hangosan krákogott, kardját felesleges zörgéssal csatolta le, és végül csak ennyit mondott:-Te... te... Miska... És a csend, a köd s a karácsony éjszakájának bársonyos békéje benéztek az ablakon. * "Békesség, földön a jó embereknek."-Az SZDSZ a közeljövőben ismét benyújtja ügynöktörvény-javaslatát. Az ügyben egyeztetni fognak az MSZP- vel. Az SZDSZ így újraélesztené hamvaiból az átvilágító bírói testületet, amely tovább vizsgálódhatna az állambiztonsági szaklevéltárban. Magyarország börtönbe zárt ország Börtöntípusok és a rabszolgaság fajtái A börtön - ez közismert - általában korlátozza azoknak a szabadságát, akik börtönben vannak. A szabadságot sokféle módon és mértékben lehet korlátozni. A börtönök is sokfélék. Egyes országok büntetőjogában is többféle intézmény, pl. börtön mellett fegyház is van a „szabadságvesztés” tényleges végrehajtására. Úgy tűnik, hogy az emberiség sosem szenvedett ötlethiányban, amikor büntetni kellett, vagy lehetett. így van ez manapság is, annak ellenére, hogy elvben már nem szabad a fogságban levőkkel akármit csinálni. (Elvben ugyan nem, a gyakorlatban azonban igen. 2004. áprilisában adta hírül a CBS, hogy a bagdadi Abu Ghraib börtönben kínozták, megalázták, szexuálisan molesztálták a foglyokat, az Egyesült Államok demokratikus hagyományain nevelkedett személyek. Az egyiket 2005. januárjában 10 évre ítélték. El lehet képzelni, hogy mit művelhetett, hogy 10 évet kapott...) A vétkesek büntetésének módja és mértéke mind erkölcsi, mind pedig jogi szempontból nehéz kérdés. Még nehezebb problémát jelent azonban az a jelenség, amikor vétlenek részesülnek ugyanabban a sorsban, mint amit a vétkesek büntetésként kapnak. Például korlátozást szenvednek valamiben, vagy el vannak zárva valamitől. A börtönben korlátozva van a szabad mozgás, a rabok nagy mértékben el vannak szigetelve egymástól és a külvilágtól. Sok olyan dolog van, amit a szabad ember megtehet, a rab nem. Egyszóval a teljes élet lehetetlenné van téve számukra. Arra vannak ítélve, hogy hiányt szenvedjenek, és a hiányról a fogvatartó gondoskodik. Magyarországon, a rendszerváltás után 15 évvel a lakosság 5 %-ának a kezében van a lakosság össz-jövédelmének a 25 %-a. Ez az 5 % birtokolja a lakosság össz-vagyonának a felét, és az egyéb javak (kapcsolati és információs tőke) 80 %-át. Tehát az ország 95 %-a a kapcsolati és információs tőke 20 %-ával rendelkezik. Magyarán, Magyarország lakosságának túlnyomó többsége, az információhoz való hozzájutás és ügyeinek elintézéséhez szükséges kapcsolatokat tekintve, bilicsben van, ezáltal meg van akadályozva abban, hogy teljes életet éljen. Önhibáján kívül, arra van ítélve, hogy hiányt szenvedjen. Ez pedig börtön. A börtönbüntetésre ítéltek hiányt szenvednek, a hiányról, mint tudjuk, a fogvatartó gondoskodik. Magyarország lakosságának 95 %-a is hiányt szenved, de ki a fogvatartó, aki gondoskodik erről a hiányról? Mert erről mesterségesen kell gondoskodni. Ugyanis nem aranyról, földbirtokról, palotáról van szó, amiből persze, hogy nem jut mindenkinek annyi, amennyit szeretne. Információból azonban mindenkinek juthatna elég, de nem jut. A társadalom minden becsületes tagjának joga van és egyben kötelessége is a társadalmat érintő minden fontos ügyben állást foglalni, és véleményt nyilvánítani. (Ehhez persze nem elég a jószándék, információra is szükség van.)
