Amerikai Magyar Újság, 2005 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2005-12-01 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2005 Karácsony A külföldön élő római katolikus magyarok püspökének 18. körlevele a hívekhez: 2005 Karácsonyán Kedves magyar testvéreim! Immár 40 éve, hogy a II.Vatikáni Zsinat befejeződött és mindannyiunkat új reménység töltött el, hogy az Egyház felfrissülve tud szembenézni a modem idők kihívásaival. A világ mégsem lett szebb és békésebb, bár sok változás történt a történelem színpadán. Az emberiség nem tanulta meg a múlt tapasztalataiból, hogy a jó Isten rajtunk keresztül, a mi áldozataink és szeretetünk révén óhajtja kegyelmét ránk árasztani és békességet teremteni a földön. Pedig milyen világos az üdvtörténet lapjaiból, hogy ha eltávolodunk a mindenható Atyaisten szerető terveitől és a magunk önző módján keressük boldogulásunkat, annak igen súlyos következményei lehetnek. Mindezért aztán nem lehet a jó Istent okolni, hanem csak saját magunkat. Az elmúlt évben a Mindenható sok természeti csapást engedett meg, amikkel szemben semmiféle emberi erő nem volt képes szembeszállni. Hurrikán-szerű szélviharok, tsunami-vízáradatok, óriási erdő-tüzek, pusztító földrengések figyelmeztetnek minket arra, hogy az alap-elemek az Isten kezében vannak, és az emberi erő nem képes megfékezni őket. Jobb volna elismerni, mennyire függünk Tőle életünk minden pillanatában és aszerint illene berendezni életünket és politikai alkotmányainkat. Nem becsüljük az életet sem, mely mindig a jó Isten ajándéka, amikor elkezdődik és amikor vége felé közeledik. Több gondot fordítunk az állat- és növény-világra, ami csupán környezetünket alkotja, mint embertársainkra. - Nem lehet a felelősséget a jó Istenre hárítani, mert ő szeretetből hozott létre minket és a világot, annak minden gazdagságával és szépségével együtt, és amikor mi ezt összekuszáltuk, még akkor is próbált minket jobb útra téríteni, hiszen szent Fiát küldte el hozzánk, hogy hallgassunk Rá és kövessük Őt az egyetlen járható úton. Még mindig sokat kell tanulnunk, de bízhatunk a mennyei Atya szeretetében, aki nem hagyja el gyermekeit, ha beismerik tehetetlenségüket. Az elmúlt évben az Egyház elvesztette II.János Pál pápa aggódó és szerető irányítását itt a földön, és ezért megható módon siratta őt az emberiség nagyrésze. Élete utolsó napjaiban is példát adott az igazi keresztény életmódhoz: hogyan kell közelednünk halálunk pillanatához. Reméljük és imádkozunk, hogy őt is mielőbb szent közbenjárónknak ismeri el az Egyház (subito Santo), mint Pio atyát és Teréz anyát. - Utódául okos és világosfejű pápát választott a Szentlélek és a bíborosok XVI.Benedek pápa személyében, aki bölcsen tud majd vezetni minket ebben a zavaros világban a krisztusi úton. Mert politikusaink a világ majd minden országában még a természet- törvényt sem igen veszik figyelembe, nemhogy az isteni útmutatást követnék a törvényhozásban. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha a fiatalság és a család, amelyen a jövő társadalma épül, gyökereiben megrendült és számtalan problémát okoz.
